Ammónium-klorid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ammónium-klorid
IUPAC-név ammónium-klorid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 12125-02-9
ATC kód B05XA04 G04BA01
Gyógyszer szabadnév ammonium chloride
Gyógyszerkönyvi név Ammonii chloridum
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet NH4Cl
Moláris tömeg 53,49 g/mol
Megjelenés fehér, szilárd
Sűrűség 1,527 g/cm³
Olvadáspont 338 °C szublimál
Forráspont 520 °C
Oldhatóság (vízben) 29,7 g/100 g vízben, 0 °C-on
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
‒314,55 kJ/mol[1]
Standard moláris
entrópia
So298
94,85 J K‒1 mol‒1[1]
Veszélyek
EU osztályozás Ártalmas (Xn)[2]
R mondatok R22-R36[2]
S mondatok (S2)-S22[2]
LD50 1650 mg/kg (patkány, szájon át)[3]
Rokon vegyületek
Azonos kation ammónium-fluorid
ammónium-bromid
ammónium-jodid
Azonos anion nátrium-klorid
kálium-klorid
hidroxilammónium-klorid
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az ammónium-klorid (NH4Cl) (más néven ammóniasó, szalmiák, szalmiáksó vagy E510) az ammónia egy sója, mely tiszta állapotban erősen vízoldékony kristályokat alkot. Vizes oldata közepesen savas kémhatású.

Története[szerkesztés]

A vegyület neve már az ókori perzsa és arab nyelvben is megjelenik nushadir (نشادر) néven, Kínában náoshā (硇砂), Indiában pedig nao sadar néven volt ismert. A rómaiak az ókori Líbiában Jupiter Amun (a görög Ammonból, Ἄμμων) temploma mellől gyűjtötték az ammónium-kloridot, ezért sal ammoniacus nak, vagyis Amun sójának nevezték, a templom közelsége miatt.[4]

Az alkímiában nagy jelentőséget tulajdonítottak neki, mert két olyan anyagból áll (vízben oldva ammónia és sósav), melyek erősen korrodálják a fémeket. Ezért azt hitték, hogy az ammónium-klorid lehet a fémek más fémmé való átalakításának kulcsa. Az arabok ammónia előállítására alkalmazták.

2NH4Cl + 2CaO → CaCl2 + Ca(OH)2 + 2NH3

Előfordulása, előállítása[szerkesztés]

Ammónium-klorid szintézise

A természetben elsősorban vulkanikus területek közelében található, főként gázkitörések mellett. A kitörő gázból csapódik ki, de nem túl hosszú életű, mert vízzel érintkezve azonnal feloldódik.

Ipari méretekben szintetikus úton, ammóniából (NH3) és sósavból (HCl) állítják elő:

NH3 + HCl → NH4Cl

Felhasználási területek[szerkesztés]

  • az ammónium-klorid szinte bármely barkácsboltban beszerezhető, mert a forrasztópákák forrasztási felületének, és a forrasztandó felület megtisztításához szokták alkalmazni
  • egyes sípályákon 0 °C felett használják, mert kiszórásával a lassabban olvad, valamint állaga keményebb lesz.[5]
  • élelmiszerek esetén savanyúságot szabályozó anyagként, számos élelmiszerben megtalálható E510 néven. Elsősorban élesztőt tartalmazó pékárukban, tésztákban fordulhat elő. Napi maximum beviteli mennyisége nincs meghatározva, mert igen intenzív íze miatt csak kis mennyiségben alkalmazható. Ismert mellékhatása nincs.
  • kozmetikumokban is előfordulhat
  • a gyógyszeriparban elsősorban köhögés, vagy pH-instabilitás esetén alkalmazzák
  • a skandináv országokban egy speciális helyi édesség gyártására is használják, Finnországban alkoholos és alkoholmentes italok alapanyaga
  • nagy mennyiségben irritálja a nyálkahártyát

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Solid state data from Ammonium chloride in Linstrom, P.J.; Mallard, W.G. (eds.) NIST Chemistry WebBook, NIST Standard Reference Database Number 69. National Institute of Standards and Technology, Gaithersburg MD. http://webbook.nist.gov (retrieved 2008-10-22)
  2. a b c Az ammónium-klorid (ESIS)[halott link]
  3. Az ammónium-klorid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. november 27. (JavaScript szükséges) (angolul)
  4. Ammonia. h2g2 Eponyms. BBB.CO.UK, 2003. január 11. (Hozzáférés: 2007. november 8.)
  5. Skiing Rules. [2008. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 27.)

Források[szerkesztés]