Brucin
| Brucin | |
|---|---|
 |
|
| IUPAC név | 2,3-dimethoxystrychnidin-10-one |
| Más nevek | 2,3-dimetoxisztrichnin 10,11-dimetoxisztrichnin |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | [357-57-3] |
| PubChem | 442021 |
| ChemSpider | 390579 |
| KEGG | C09084 |
| Tulajdonságok | |
| Molekulaképlet | C23H26N2O4 |
| Moláris tömeg | 394,46 g·mol−1 |
| Olvadáspont |
178 °C, 451 K, 352 °F |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
A brucin növényi alkaloid, a sztrichnin mellett fordul elő többek között a délkelet-ázsiai farkasmaszlag (Strychnos nux-vomica) és ignácbab (Strychnos ignatii) fajokban. A vegyületet Pelletier és Caventon izolálta 1891-ben a farkasmaszlag kérgéből. Szerkezete sokáig tisztázatlan volt.
Tartalomjegyzék |
Fizikai tulajdonságai [szerkesztés]
Etanolból kikristályosítva színtelen, monoklin prizmákat alkot. Íze rendkívül keserű. Hideg vízben rosszul, forró vízben valamelyest jobban oldódik. Éterben oldhatatlan.
Kémiai sajátságai [szerkesztés]
Bázikus jellegű vegyület. Tömény kénsavban színtelenül oldódik. Ha ehhez az oldathoz akár csak nyomni mennyiségű salétromsavat adunk, az oldat feltűnően vörössé válik. Nitrátok szintén adják a reakciót. Sói jól kristályosodnak.
Élettani hatása [szerkesztés]
Mivel szerkezetileg a sztrichnintől csak alig különbözik, már 2 mg tiszta brucin orális adagolása jellemző tüneteket vált ki. Halálos adagja körülbelül 1 gramm. Magas vérnyomás és egyes szívbetegségek ellen alkalmazzák.
