Kálium-dikromát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kálium-dikromát
Potassium-dichromate-sample.jpg
Kálium-dikromát
Potassium-dichromate-unit-cell-3D-balls.png
A kálium-dikromát elemi cellája
IUPAC-név Kálium-dikromát(VI)
Más nevek Kálium-bikromát
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7778-50-9
EINECS-szám 231-906-6
RTECS szám HX7680000
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet K2Cr2O7
Moláris tömeg 294,19 g/mol
Megjelenés Narancssárga-vörös, kristályos, szilárd
Sűrűség 2,676 g/cm3 (α-módosulat)
2,10 g/cm3 (β-módosulat)[1]
Olvadáspont 397,5 °C (α-módosulat)
89 °C (β-módosulat)[1]
Forráspont 500 °C bomlik[1]
Oldhatóság (vízben) 123 g/l, 20 °C[1]
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet Triklin (α-módosulat, < 241,6 °C)
Koordinációs
geometria
Tetraéderes (krómatomnál)
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
-2033 kJ/mol
Standard moláris
entrópia
So298
291,2 J.K‒1.mol‒1
Veszélyek
EU osztályozás Nagyon mérgező (T+)
Oxidáló (O)
Veszélyes a környezetre (N)
Karcinogén (kat. 2)
Mutagén (kat. 2)[1]
R mondatok R45, R46, R60, R61, R8, R21, R25, R26, R34, R42/43, R48/23, R50/53[1]
S mondatok S53, S45, S60, S61[1]
Lobbanáspont Nem gyúlékony
LD50 25 mg/kg (patkány, szájon át)
14 mg/kg (nyúl, bőrön keresztül)[1]
Rokon vegyületek
Azonos kation Kálium-kromát
Kálium-molibdát
Kálium-volframát
Azonos anion Ammónium-dikromát
Nátrium-dikromát
Rokon vegyületek Kálium-permanganát
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A kálium-dikromát (vagy kálium-bikromát) egy szervetlen vegyület, a szabad állapotban nem ismeretes dikrómsav káliumsójának tekinthető. A képlete K2Cr2O7. Narancsvörös színű kristályokat alkot. Íze fanyar, fémes. A vizes oldata enyhén savas kémhatású. Erős méreg. Főként oxidálószerként és az analitikai kémiában alkalmazzák.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kálium-dikromát magas hőmérsékletre hevítve elbomlik, oxigén fejlődik.

\mathrm{4 \ K_2Cr_2O_7 \rightarrow 4 \ KCrO_4 + 2 \ Cr_2O_3 + 3 \ O_2}

Savak hatására krómsav szabadul fel belőle.

\mathrm{K_2Cr_2O_7  + H_2SO_4 \rightarrow K_2SO_4 + H_2CrO_4}
\mathrm{H_2Cr_2O_7 + H_2O \rightarrow 2 \ H_2CrO_4}

Erős oxidálószer, különösen savas kémhatású közegben. Jódot szabadít fel a kálium-jodidból. Króm(III)-vegyületekké alakul redukálószerek hatására, például kénsav jelenlétében kén-dioxid hatására króm(III)-szulfát keletkezik.

Élettani hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erősen mérgező. Kis mennyiségben tüsszentést, orrvérzést, nagyobb mennyiségben hányást, szédülést hidegrázást okozhat. A bőrrel érintkezve fekélyeket okozhat, rákkeltő (karcinogén).

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kálium-dikromát gyártása krómvaskőből (Cr2O3 · FeO) indul ki. Ezt égetett mésszel keverik és izzítják, és így kalcium-kromátot nyernek. Ezt kálium-karbonáttal kálium-kromáttá alakítják.

\mathrm{CaCrO_4 + K_2CO_3 \rightarrow K_2CrO_4 + CaCO_3}

A kalcium-karbonátot leszűrik, majd a kálium-kromátot az oldat megsavanyításával kálium-dikromáttá alakítják.

\mathrm{K_2CrO_4 + H_2SO_4 \rightarrow K_2SO_4 + H_2CrO_4}
\mathrm{K_2CrO_4 + H_2CrO_4 \rightarrow K_2Cr_2O_7 + H_2O}

A sót végül kikristályosítják az oldat bepárlásával.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fa pácolására illetve bőrcserzésre használják. A szerves vegyiparban oxidálószer. Az analitikai kémiában a bárium és az ólom sóinak, illetve a hidrogén-peroxid kimutatására használják. Hidrogén-peroxiddal ugyanis kénsav jelenlétében sötétkék színű CrO5-té alakul.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h A kálium-dikromát vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. október 9. (JavaScript szükséges) (németül)