Bugát Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bugát Pál
Bugát Pál
Bugát Pál
Született 1793. április 12.
Gyöngyös
Elhunyt 1865. július 9. (72 évesen)
Pest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos,
nyelvész,
egyetemi tanár
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bugát Pál témájú médiaállományokat.

Bugát Pál (Gyöngyös, 1793. április 12.Pest, 1865. július 9.) orvos, egyetemi tanár, az MTA tagja, nyelvújító.

Szobra a róla elnevezett egészségügyi szakközépiskolában, a Székesfehérvári Belvárosi I. István Középiskola Bugát Pál Tagintézményének aulájában megtekinthető. (www.bugat.hu)

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja Bugát János szegény sorsú szabómester volt. A gimnázium alsó osztályait szülővárosában 1807-ben, a felsőbbeket Egerben 1811-ben, az orvostudományit 1816-ban Pesten végezte az egyetemen, hol 1818. december 21-én orvossá, 1820. január 8-án szemészorvossá avatták.

Több évig tanársegéd volt, majd 1823-ban Bakabányán orvos lett. 1824. január 10-én az orvosi kar jegyzőjévé választották, s ezért ismét Pestre költözött. Még 1824 áprilisában Selmec- és Bélabánya főorvosává nevezték ki. 1824. október 5-én pedig a pesti egyetemre az elméleti orvostudományoknak a sebészek számára rendelt tanszékére habilitálták és azt november 9-én foglalta el, itt működött 24 évig. 1848-ban a honvédelmi bizottmány kormánya alatt Magyarország főorvosául nevezték ki. 1849-ben ő is követte a magyar kormányt Debrecenbe, és részt vett a honvédelmi bizottság ülésein, ezért a világosi katasztrófa után szülőföldére visszavonult tudós orvost megfosztották tanári állásától, sőt nyugdíjigényétől is. A közéletből kiszorítva szorgalmasan tanulta az összehasonlító nyelvészetet, amely köréből több munkát hagyott hátra kéziratban; majd a finn és török nyelvek tanulásával foglalkozott.

Bugát Pál emlékszoba a gyöngyösi Mátra Múzeumban

Volt egy szép kertje Budán a Szép-Juhászné völgyben, itt szeretett időzni, itt foglalkozott legtöbbet tanulmányaival s munkáinak megírásával.

Mivel nem volt gyermeke, nyolc csángó magyar fiút fogadott háztartásába, kiket saját költségén taníttatott és neveltetett. Toldy Ferenc tartott fölötte gyászbeszédet 1865. július 11-én.

A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává 1830. november 17-én nevezték ki. A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének eszméjét ő vetette fel az Orvosi Tár [1] című folyóiratban. Ennek első gyűlésén 1841 májusában alapították meg [2] a Természettudományi Társulatot, melynek alapító tagjaként 1000 aranyforintot adományozott. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók első négy gyűlésén alelnök volt (1841–43), és kiadott „Munkálatait” is ő szerkesztette. Ismeretes, hogy igen sok műszót alkotott, tőle ered a mai orvosi irodalomban általában használt szavak nagy része.

Arcképe kőnyomatban Rohn és Grund által Pesten 1866. (A Magyar Orvosok és Term. Munkálatai XI. Kötetében.) Névaláirása megtalálható a Vasárnapi Ujságban (1889. 44. sz.)

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dissertatio inaug. medica sistens enkephalitidem. Pesthini, 1818.
  • Az egészséges emberi test boncztudományának alapvonalai. Hempel után németből ford. és boncztudományi szótárral ellátva. U. ott, 1828. Két kötet.
  • Közönséges kórtudomány. U. ott, 1830.
  • Éptan. Tanítványai számára. U. ott, 1830.
  • Hahnemann Organon-a (Életműve) a gyógyművészségnek vagyis Hahnemann Sámuel Homoeopathiája. Magyarítva. U. ott, 1830.
  • Igazítás: a tudományok és mesterségek közönséges Tára (Conversations-Lexikon) iránt és abban kiadott agyvelő czikkelyről Balogh Pál észrevételére. U. ott, 1830. (Különny. a Tudom. Gyűjteményből.)
  • Magyar-deák és deák-magyar orvosi szókönyv. U. ott. 1833. (Schedel Ferenczczel együtt.)
  • Sebészség Chelius után ford. U. ott, 1836–44. Négy kötet. (Ism. Figyelmező 1836.)
Bugát Pál sírja Budapesten. Kerepesi temető: J. 169. Csontos László szobrász alkotása.
  • Tapasztalati természettudomány Tscharner után ford. U. ott, 1836–37. Két kötet.
  • Kisded sebészi eszköztár. Fritze után ford. U. ott. 1837. (Flór Ferenczczel együtt.)
  • A nevezetesebb sebészi véres műtétek. Fritze után latin és magyar nyelven kiadta. U. ott, 1839.
  • Magyarországi orvosrend névsora. I. év. U. ott, 1840. (Flór Ferenczczel együtt.)
  • Gyógyszerek árszabása. U. ott, 1843.
  • Természettudományi szóhalmaz. Buda, 1844. (V. Ferdinánd királynak van ajánlva, ki a szerzőt gyémántos gyűrűvel jutalmazta.)
  • Phonologiai eszméi. U. ott, 1854.

Orvosi cikkei az általa szerkesztett Orvosi Tárban (1831–1848.), Akadémia Évk. (II. V. 1835. 1842. Emlékbeszéd Schuster János felett.), Orvosok és Term. Munk. (1842. 1846.); Faragó János szobrász életrajza a Magyar Sajtóban (1857. 109. sz.), Természetrajzi és gazdasági cikkei a Tudományos Tárban (1838–39.) és az Akadémiai Értesítőben (1850–56.) jelentek meg. A bonctudományi műszavakról (U. ott, 1829. II–VII.) és a kézművesi műszavakról a Vasárnapi Ujságban (1858.) jelentek meg cikkei. Az akadémia Zsebszótára szerkesztésében is részt vett.

Szerkesztette az Orvosi Tárt Schedel Ferenccel (1831–33.), azután Flór Ferenccel 1848-ig. Kéziratait, melyek nyelvészetiek és több kötetre terjednek, a Magyar Tudományos Akadémiának hagyta.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Orvosi Tár, 1840. 185- 202. I.
  2. Orvosi Tár 1841. II. 241. l.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]