Befőzés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Házilag tartósított élelmiszerek

A befőzés (a hétköznapi nyelvben a befőzni, eltenni, elrakni kifejezéseket egyaránt használják) gyümölcsök és zöldségek házilagos tartósítása hőkezelés és légmentes zárás segítségével. A befőtteket erre a célra gyártott vastag falú, hőálló befőttesüvegekben készítik, melyek szája menetes fedővel légmentesen zárható.

A befőzés az élelmiszer tekintetében önellátó paraszti gazdaságokban fontos szerepet játszott az aszalás, füstölés, savanyítás és sózás mellett. Magyarországon az első világháború előtt a cukor nélküli befőzés volt a jellemző. A legáltalánosabban előforduló „termék” a szilvalekvár volt, amelyet rézüstben, cukor nélkül 12–24 óra hosszat főztek; az elkészült szilvalekvárt cserépedényekbe töltötték.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lisa Atwood - Rebecca Courchesne - Rick Field: A befőzés művészete (Gabó Kft., 2012) ISBN 9789636895655
  • Eisenstock Ildikó: Befőzés (Cser Kiadó, 2010) ISBN 9789632781549
  • Gabrielle Lehari: Gyümölcsök befőzése - kandírozása, elrakása (Gazda Kiadó, 2006) ISBN 9789637445606
  • Péter Jánosné: Befőzés - Süssünk-főzzünk (Papp-Ker Kft., 2004) ISBN 9630073366

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. átdolgozott kiadás. Budapest: Akadémiai. 2003. 98. o. ISBN 9630578743  
  • Magyar néprajzi lexikon. Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977 – 1982. ISBN 9630512858   (befőzés, élelmiszer-tartósítás címszavak)

További információ[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]