Kelet-Közép-Európa

Kelet-Közép-Európa a közép-európai volt szocialista országok területére használatos elnevezés.^[forrás?]

Az elnevezés az 1980-as évektől kezdve vált nepszerűvé, amikor a régió három értelmiségi személyisége Bibó István, Czesław Miłosz és Milan Kundera a Kelet-Európa kifejezéssel szembeállítva használta.^[forrás?]

Magyarországon általában Lengyelországot, Csehországot, Szlovákiát, Magyarországot, és Szlovéniát sorolják ide, ^[forrás?] illetve időnként Romániát is.

Kulturális és történelmi értelemben Kelet-Közép-Európának tekintik azokat az országokat, amelyek az Elbától keletre találhatók, de a nyugati kultúrkörhöz tartoznak (a katolikus, illetve kisebb részben a protestáns kereszténység terjedt el). Ez az értelmezés elsősorban az ortodox kelet-európai és balkáni országoktól különíti el a régiót. Ebben az esetben a földrajzi értelemben vett Közép-Kelet-Európán túl ide sorolandó Horvátország, valamint a három balti állam: Észtország, Lettország, Litvánia, ugyanakkor nem tartozik ide Románia. Ebben az értelemben használatos, bár kissé szokatlan elnevezés a Nyugat-Kelet-Európa, illetve „kompországok” néven is emlegetik ezeket az államokat.

Más történelmi és politikai szempontok szerint azokat az országokat sorolják ide, amelyekben a második világháborút követően épültek ki a szocialista rendszerek, tehát az 1940-ben megszállt balti államokat, az egykori NDK-t, valamint – Görögország és Törökország kivételével – Délkelet-Európa országait is. Ez az értelmezés főképp a volt Szovjetuniótól kívánja elkülöníteni az említett országokat.

Gyakran mondanak helyette tévesen Közép-Kelet-Európát, ami Kelet-Európa középső részét jelenti. ^[forrás?]

Kapcsolódó szócikkek

• Közép- és Kelet-Európa

Irodalom

• Ankerl Géza: Kelet-európaiság még 1990 után is? In: Valóság 2009/12. 25–43.