Seprűzanót
 |
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Cytisus scoparius (L.) Link |
||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
|
Spartium scoparium L. |
A seprűzanót vagy seprőzanót (Cytisus scoparius) a hüvelyesek (Fabales) rendjébe, a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjának Faboideae alcsaládjába tartozó évelő cserje. Nyugat- és Közép-Európában őshonos, az Ibériai-félszigettől északra a Brit-szigetekig és Dél-Skandináviáig, keletre Lengyelország és Románia területéig található meg.[1] A napsütötte helyeket, az alacsony tengerszint feletti magasságon található száraz, homokos talajokat kedveli,[2] gyakran ültetik is. Magyarországon az ország nyugati területeinek savanyú talajain őshonos. Természetes elterjedési területén kívül egyes helyeken inváziós fajjá vált.[3] Sokszor cserjéseket alkot.
Tartalomjegyzék |
Jellemzése [szerkesztés]
Az 50–200 cm magas cserje szára zöld, ágai vékony, ötélű vesszők, melyek felemelkednek vagy a földre terülnek. Könnyen lehulló, apró, nyél nélküli (ülő) tojásdad levelei közül a felsők osztatlanok, az alsók hármasan tagoltak; ritkásan állnak, és jelentős részük virágzáskor már rendszerint lehullott. Május-június környékén virágzik. A szélesen kinyíló sárga, illatos, zigomorf pillangós virágok magánosak, de látszólag dús fürtvirágzatot alkotnak (leveles fürtben nyílnak). A párta 2-2,5 cm-es, szélesre nyíló sziromlevelek között hosszan kinyúló bibeszál spirálisan 1-2 fordulatnyit csavart. A hosszúkás, éretten feketés hüvelytermések pillás élűek, egyben maradók.
Hatóanyagai [szerkesztés]
Kinolizidin-alkaloidokat, köztük szparteint és lupanint; biogén aminokat: dopamint és tiramint; flavonoidokat: szkoparin és asztralagin; a magokban lecitint tartalmaz.
Felhasználása [szerkesztés]
Egykor vesszőiből seprűt fontak – innen a faj neve –, a virágrügyeket megették, a rostokból textíliát készítettek, a kérget bőr cserzésére, leveleit sör ízesítésére használták fel. Gyökérzete futóhomok megkötésére is alkalmas, autópályák töltéseire is ültetik.
Gyógyhatása [szerkesztés]
Alkaloidtartalmán alapuló hatása miatt szív- és érrendszeri panaszok, alacsony vérnyomás, visszérbetegség kezelésére használható, bizonytalan szparteintartalma miatt felhasználása inkább csak késztermékekben ajánlott. A homeopátiában szívritmuszavar, szívgyengeség, bőrbetegségek kezelésére használatos.
A virágban található flavonoidoknak vizelethajtó hatásuk van, amelyek elősegítik a kloridok kiürülését. A szpartein nyugtató hatást gyakorol az idegrendszerre és szabályozza a szívritmust. A tiramin érösszehúzó tulajdonságú; így a zanót alapú gyógykészítmények kedvezően hatnak a vérkeringésre.
A seprűzanót mérgező hatását a szpartein okozta (ennek mértéke a növény különböző részeiben változó): túladagoláskor előfordulhat hányás, szédülés, szívdobogásérzet, ezért csak az orvos által javasolt gyógykészítményeket használja! A seprűzanót használata nem ajánlott terhesség idején vagy magas vérnyomásban szenvedőknél. Ezenkívül a tiramin egyes antidepresszáns gyógyszerek szedése mellett veszélyes vérnyomásemelkedést okozhat.
Hasonló fajok [szerkesztés]
- európai sünzanót (Ulex europaeus)
- festő rekettye (Genista tinctoria)
Források [szerkesztés]
- A természet füvészkertje. Reader's Digest. ISBN 963 956 201 7
- Ingrid és Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó, 2001 (ISBN 963 684 124 1)
- Neil Fletcher: Vadvirágok (Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve), ISBN 963 9491 349
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Flora Europaea: Cytisus scoparius
- ↑ Blamey, M. & Grey-Wilson, C. (1989). Flora of Britain and Northern Europe. Hodder & Stoughton. ISBN 0-340-40170-2.
- ↑ Journal of the Bombay Natural History Society, 103 (2-3), May-Dec 2006 356-365 HABITAT MODIFICATIONS BY SCOTCH BROOM CYTISUS SCOPARIUS INVASION OF GRASSLANDS OF THE UPPER NILGIRIS IN INDIA, ASHFAQ AHMED ZARRI1, 2, ASAD R. RAHMANI1,4 AND MARK J. BEHAN3 1 Bombay Natural History Society, Hornbill House, S.B. Singh Road Mumbai 400 023, Maharashtra, India. 2 Present Address: Centre for Biodiversity Studies, Baba Ghulam Shah Badshah University, Rajouri 185131, J&K, India. Email: ashfaq_az@rediffmail.com 3 Division of Biological Sciences, University of Montana, Missoula 59812, USA. 4 Email: bnhs@bom3.vsnl.net.in
