Solymári-ördöglyuk

Solymári-ördöglyuk
A barlang főbejárata
Hossz	5550 m
Mélység	78 m
Magasság	348 m
Hely	Solymár, Zsíros-hegy
Hegység	Budai-hegység
Típus	hidrotermális
Kataszteri szám	4773-1

A Solymári-ördöglyuk egy barlang a Budai-hegységben, annak északi részén, a Zsíros-hegycsoport északkeleti oldalában található, 348 méter tengerszint feletti magasságban. Hossza 5550 méter, mélysége 78 méter. Kataszteri száma: 4773-1. Egyéb elnevezései: Solymári-barlang, Sojmári-ördögluk, Solymári zsomboly, Solymári-ördöglyuk 4.sz. eltömődött bejárata.

Messziről látható a 20. század elején felhagyott hatalmas kőfejtő, aminek felső peremétől alig néhány méterre nyílik a főbejárata jó másfél méteres keletre tekintő kerekded nyílással. A másik, a kisebb boltozatos bejárata a Pipa, attól északnyugatra, 70 méterre található. A harmadik, legfelső bejáratát, a Rókalyukat, ami főbejárattól nyugatra, 90 méter távolságban 20 méterrel magasabban nyílott, az 1950-es években bontottak ki, de omlásveszély miatt az 1970-es években lebetonozták.

A barlang genetikája

A barlang a Zsíros-hegyet alkotó triász időszaki dachsteini mészkőben alakult ki. Korábban víznyelőbarlangnak tartották, az ötvenes évek vizsgálatai azonban a hévizes eredetet támasztották alá. Az üregesedés egyesek szerint már a pliocénben, mások szerint a pleisztocénben indult meg, mintegy fél-egy millió évvel ezelőtt. A felfelé áramló meleg és a beszivárgó hideg vizek keveredése folytán újból oldóképessé vált víz bonyolult alaprajzú, térbeli labirintus-hálózattá tágította a repedéseket, hasadékokat. Ez a barlang mai képére is rányomja bélyegét: keskeny, magas folyosók, ezeket összekötő szűk járatok, a hasadékok kereszteződésében kialakult termek, függőleges szakaszok váltakoznak. A barlang magasabb részeire jellemzőek a gömbüstök, gömbfülkék.

A később szárazzá vált barlangot a felülről beszivárgó vizek alakították tovább, részben átalakítva az eredeti hévizes formákat. A hidegvizes tevékenység legszembetűnőbb nyomai a cseppkőképződmények, melyek a barlang egyes részein több négyzetméter felületeket is beborítanak, sajnos ma már erősen rongált állapotban. A folyosók falfelületein, kőzetélein gyakori kiválás a borsókő is, néhány mm-től a centiméteres méretig. A barlang egyes részein gipsz kristálycsoportok is láthatók.

A barlang kutatásának története

Az első felfedezők

A barlang bejáratát és kezdeti szakaszát a helybeliek már ismerték a 19. században , a barlang első kutatójának, Koch Antal geológusnak is ők hívták fel a figyelmét rá, aki 1868-ban szintén csak az első szakaszt (a Siklóig) járta be, mert felszerelés és idő hiányában az innen induló aknába leereszkedni nem tudott. A barlang leírását a Földtani Közlöny 1871-ben megjelent első számában tette közzé.

A 15 méter mély Siklóba vagy Nagy Kürtőbe valószínűleg a 19-20. század fordulója táján ereszkedtek le kötelek segítségével budapesti turisták. Ezzel megnyílt az út a barlang további részei felé, melyek feltárása és bejárása szintén megkövetelte a sziklamászásban, kötélkezelésben való jártasságot. A barlangot akkor a legnehezebben járható hazai barlangként tartották számon.

A tudományos kutatás kezdetei

1926-ban, az újonnan megalakult Magyar Barlangkutató Társulat egyik fontos feladatául tűzte ki a Solymári-ördöglyuk tudományos vizsgálatát, járhatóvá tételét és további feltárását. Létrehozta a Solymári Bizottságot, majd a következő évben együttműködésre lépett a Magyar Turista Egyesület barlangkutató tagjaival. Utóbbi egyesület az 1928-ban a Zsíros-hegyen épített turistaházában külön szobát biztosított a barlangkutatók számára, akik így öltözőhelyiséghez és ruháik, felszereléseik, műszereik, szerszámaik számára raktárhoz jutottak.

A barlang egyre inkább felkeltette a szakkörök érdeklődését is, amit bizonyít az is, hogy az 1927-ben megrendezett német-magyar barlangkutató konferencia résztvevői meglátogatták, és élénk szakmai vitát folytattak a helyszínen.

A barlang idegenforgalmi célú kiépítése

Emléktábla a barlangban

A Magyar Barlangkutató Társulat Solymár Bizottsága (vezetője: Barbie Lajos) Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye 500 pengő segélyéből a védelem érdekében 1929. december 21-én vasajtóval lezárta a barlangot. A bejáratok előtti térséget rendezték és turistautat építettek. A kulcsot a közelében lévő M.T.E. Péntek-Asztal „Firtsch”-féle menedékházból lehetett felvenni, megfelelő díj ellenében még felszerelést is kölcsönözhettek. A barlangban a bejárat utáni mélységet (Pince) áthidalták, a Siklóban pedig két nagy falépcsőt helyeztek el. A barlang látogatását egyelőre a barlangjárásban gyakorlott csoportok számára tették lehetővé – abban évben 246 látogató élt a lehetőséggel.

1930. november 30-án a Budapesti Turista Egyesület Alpin Osztálya a vándorgyűlést tartott a barlang Farkasverem részén.

A harmincas évek elejére-közepére a barlang igen rossz állapotba került. Kezelését végül 1935-ben a Budapesti Turista Egyesület Alpin Osztálya vette át. 1935. június 16-án újra le kellett zárni. A kőfejtő bejárata közelében levő bányaőrházat bérbe vették, ahol a látogatók és a barlangi túravezetők számára öltözőt, étkezőt, mosdót és szükség esetére hálóhelyet alakítottak ki (a háznak ma már nyoma sincs). A forgalom fokozása érdekében több diavetítést is tartottak, az év második félévében már 327-en látogatták meg a barlangot. 1935. november 10-én ismét vándorgyűlés volt a barlang útvesztőjében.

A barlang különböző szakaszaiban biztosító sodronyokat, gömbvaskorlátokat helyeztek el, a Siklóban pedig 1936-ban a korábbi, már korhadásnak indult falépcsőt – a jelenleg is használt – betonlépcső (Jellinek-lépcső) létesítésével váltották ki. A barlangot ez évben 486 látogató tekintette meg. Ekkor jelentette meg Jellinek János a barlangot ismertető füzetét, melyben részletesen leírta a barlang túraútvonalait.

A „kezelésbe vétel”

1942-ben ismét a Magyar Barlangkutató Társulat vette át a barlang kezelését. Újból létrehozta a Solymári Bizottságot, kibérelte a barlangházat, és kidolgozta a barlang látogatására vonatkozó szabályzatát, mely szerint a barlang csak belépődíj ellenében látogatható; a Bejárat–Kupola-terem közötti szakasz utcai ruhában is bejárható, a Bejárat és a Kijárat közötti szakasz túrái vasár- és ünnepnapokon 10 és 16 órakor indulnak; a barlangház használatáért szintén díj fizetendő. A barlangot kezelő egyesületek természetesen további járatok, összefüggések után is rendszeresen kutattak. Feltáró kutatásaik eredményeként jelentősen megnőtt a barlang ismert járatainak hossza. A 60-as években további új járatokat tártak fel Szentes György és társai.

A barlang feltérképezése

A barlang első térképét 1914-ben a Magyarhoni Földtani Társulat keretében nem sokkal előbb megalakult Barlangkutató Szakosztály megbízásából Kmetty Béla és Szűts Pál készítette, amit a 20-as, 30-as években az újabban feltárt szakaszokkal kiegészítettek. Miután időszerűvé vált a barlang korábbiaknál pontosabb felmérése, a Ferencvárosi Természetbarát Sportkör Barlangkutató Szakosztálya – Hartig Miklós és Horváth János vezetésével – 1972-ben megkezdte a munkát. Sajnos a barlang térképe mai napig sem készült el teljesen. A hiány pótlására 1996-ban több barlangkutató csoport összefogásával és együttműködésével térképezési kampány indul, mely el is jutott a barlangnak kb. feléig, a munka azonban nem folytatódott, így ez a térkép sem készült el.

Balesetek a barlangban

A második világháború után a barlangot sokáig csak barlangkutatók, továbbá vállalkozó szellemű turisták és kalandvágyó fiatalok látogatták. A barlang rendkívül bonyolult, labirintusszerű, nehezen kiismerhető járathálózata, valamint az alkalmi látogatók hiányos felszerelése és tapasztalata eredményeként eddig közel 200 eltévedt, világítás nélkül maradt vagy megsérült látogató köszönheti szabadulását a kényszerű fogságból a Barlangi Mentőszolgálatnak.

Napjaink barlangvédelme

Bepillantás a barlang főbejáratán

A Budapesti Természetvédelmi Igazgatóság éppen ezért 1993-ban újból lezáratta az időközben tönkrement bejáratokat, és a Természetvédelmi Hivatal Barlangtani Intézetének szakmai irányításával rendbe hozatta és létrákat, s a lépcsőket korláttal is ellátták. A kijáratig (Pipa) terjedő szakaszon pedig a közlekedést megkönnyítő biztosító sodronyokat (két helyen) és létrákat (6 helyen) helyeztek el. Ezt követően a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat a háború előtti túravezetések felújítására céljából újból létrehozta a Solymári Bizottságot, majd megkérte a természetvédelmi hatóságtól a barlangra a hasznosítási engedélyt, és 1994-98 között május eleje és október közepe között túravezetőkkel vezette az érdeklődő látogatókat a turista (rövid) túra (főbejárattól a Pihenőig és vissza) ill. az overallos (hosszú) túra (főbejárattól a Pipáig) útvonalon. Az öt éves üzemeltetés alatti 250 látogatási napon összesen 5600 látogatót vezettek le a barlangba.

Ásatások a barlangban

Bekey Imre Gábor a Pipa bejáratban neolit cserépedény-töredékeket talált, és további ásatásokra tett javaslatot ott (1924. január-márciusi Turisták Lapja). A belső részekről eddig még sehonnan sem került elő emberi eredetű tárgy. Emberi csontra is csak a Főbejárattól nyugatra, attól 30 m-re a Farkasverem fölé eső töbörszerű mélyedés kutatásával kapcsolatban bukkantak. Ott 8-10 métert ástak le egy erősen korrodált falú üregben, ahonnan egy kora hallstatti kultúrabeli dísztelen cserépedény töredékei kerültek elő, néhány recens állatcsont (görény, ló) mellett. A barlangból kiindulva az alatt egy kürtőt kimászva szintén ráakadtak ugyanarra a kitöltésre, benne csontokkal (ember, ló, medve) (Vértes László: Földtani Közlöny, LXXX. 4-6).

A barlangban már korábban is találtak elszórtan különböző eredetű csontokat, de tudományos igényű feltárást, ásatást csak 1939-1943 közötti időben, a Magyar Barlangkutató Társulat megbízásából Vértes László végzett ősállati csontleletek után kutatva. 1951-ben Jánossy Dénes paleontológus végzett ásatást a Magyar Természettudományi Múzeum részéről.

Az őslénytani ásatások gazdag anyagot eredményeztek. Legjelentősebb a „teljes jávorszarvas-csontváz”, melynek kora azonban bizonytalan. A talált kisemlős-anyag (például cickányok, több pocokfaj, egérfajok, stb.) a pleisztocén fiatalabb szakaszába (70-75 ezer év) helyezhető, a nagyemlős-anyag (barlangi medve, barlangi oroszlán, stb.) egy része (bölény, Merk-orrszarvú) ennél régebbi is lehet. A barlang gerinces őslénytani leletei hazánk hasonló barlangjainak maradványai közt egyedülállóak, de sok, korban eltérő csont rétegtani hovatartozása bizonytalan, további ásatások lennének kívánatosak.

Kiemelkedő jelentőségű a barlangban talált csigák vizsgálata, melynek alapján a Kis-körút vörös agyagja a középső pleisztocénben, míg a járat végénél eltömődött kürtő világosabb színű kitöltése az ezt követő hűvösebb szakaszban képződött.

Élővilág

A barlangban élő denevérek nagy számára már korán felfigyeltek. A századforduló táján egy külföldi vállalkozás bérelte, és hatalmas gépekkel tonnaszámra termelte ki innen guanót a talajok feljavítására, de a második világháború után is a becslések szerint még kb. 75 m³ kitermelésre érdemes mennyiség, maradt a járatokban. Jól példázza, hogy a Cirkusz termének mélyedését szinte színültig töltötte ki a guanó, aminek ma nyoma sincs ott. Mennyisége több vagon volt. Egykoron az útvesztőben is méter vastag guanórétegen lehetet járni. A guanón kívül a máig megtalálható denevércsontok bizonyítják, hogy zömmel kereknyergű, patkósorrú, hosszúszárnyú, hegyesorrú és közönséges denevér nagy tömegekben élt a barlangban (az első kettő ma már nem). Ma már inkább a közönséges, a kis és nagy patkósorrú, valamint a hegyesorrú, a nagyfülű, a csonkafülű és vízi denevér fordul elő. A guanókitermelés óta és az évtizedek óta tartó rendszeres túrázások hatására manapság a denevérek már csak igen kis számban láthatóak.

Látogatása

1942-ben a barlangot és közvetlen felszínét védetté nyilvánították. A barlang mindkét bejárata le van zárva (de sajnos rendszeresen feltörik). A barlangot gyakran és sokan látogatják, és sajnos helyenként (takarító túrák ellenére is) rendkívül szemetes. A fokozottan védett barlang csak engedéllyel látogatható. Kulcsát és a látogatási engedélyt a Duna–Ipoly Nemzeti Park adja ki. Jelenleg a Ifjúsági Barlangtúra és Barlangi Sportterápia Egyesület [1] vezet overallos sport és gyerektúrákat a barlangba.

Túraleírás

A barlang Pipa nevű bejárata

A bejárattól a Pihenőig minden nehézség nélkül járható (csak világítás kell). A bejárat néhány lépcsőjén az Előcsarnokba jutunk le. Balra a Pince mélysége sötétlik. Néhány méter után a Sikló (vagy Nagy-Kürtő) betonlépcsői indulnak lefelé. Több forduló után érünk le a 15 m mélyebben fekvő Kupola-terembe, ahol már néhány cseppkőképződmény is látható. Innen meredek vaslépcső vezet tovább, majd éles forduló után ismét betonlépcsők vezetnek az ún. Pihenőbe. A könnyű túra itt véget ér. (A túra időtartama kb. 20 perc).

A további – a Pipáig tartó – „kiépített” szakaszon barlangi alapfelszerelés szükséges. A Pihenő déli végében levő nyílás a Cirkuszba vezet, melynek bal oldali párkányán – sodronykötél segítségével – lehet a másik oldalra jutni, ahonnan kanyargós, szűk járat vezet az ismét nagy méretű Labirintusba. Néhány méter után két létra, majd sodronykötél segítségével mászunk fel a Szemüreghez, majd onnan ismét két létrán le a Guanó-terembe. Az innen induló szűk Cseppkő-folyosó, majd az ezt követő igen szűk Szuszogó a túra legkellemetlenebb része, melyen áthaladva létrán ereszkedünk a magas Kulissza-folyosóba. Ennek végén kissé körülményesen kapaszkodunk fel kb. 2 métert, majd az elért kanyargós folyosó végén létra vezet a kijárat előtti vízszintes szakaszba. Itt lábbal előre csúszunk le a járat alakjára utaló Pipa elnevezésű kijáratba. (A túra időtartama kb. 1 óra.)

A barlang további szakaszainak felkeresése barlangjárási gyakorlat vagy vezető nélkül nem ajánlott.

Források

• Bekey Imre Gábor: A solymári Ördöglyuk részeinek elnevezése. – Turisták Lapja 1920. p. 59-61.
• Jellinek János: A Solymári barlang. Az útvonalak részletes leírásával. – Budapest. Szerző kiadása 1936. 36 p.
• Hazslinszky Tamás (szerk.): Solymári-ördöglyuk. – MKBT. 1996. 48 p.
• Koch Antal: A csobánkai és sólymári barlangok. – Földtani Közlöny 1871. p. 97-105.
• Kordos László: Magyarország barlangjai. – Gondolat Kiadó 1984.
• Nyerges Attila: A Solymári-ördöglyuk cikke [2] Nem elérhető!

További információk

• Országos Barlangnyilvántartás
• [Magyarországi barlang térképek]
• [3]
• [4]