Rákóczi 2. sz. barlang

Rákóczi 2. sz. barlang
Hossz	533 m
Magasság	169,5 m
Hely	Tornaszentandrás
Hegység	Aggteleki-karszt
Típus	korróziós/karszt
Kataszteri szám	5412-3
Rákóczi 2. sz. barlang Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
é. sz. 48° 31′ 09,44″, k. h. 20° 45′ 07,66″48.5192888889, 20.7521277778

Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai
Világörökség
Adatok
Ország	Magyarország
Típus	Természeti helyszín
Kritériumok	VIII
Felvétel éve	1995

Az Aggteleki-karsztban az Esztramos-hegy belsejében található a Rákóczi 2. számú barlang. (Egyéb névváltozatok: Surrantós-barlang, Rákóczi-barlangcsoport 2. sz. barlangja.) A barlang az Esztramos hegyi kőfejtő egy felhagyott bányatárójából nyílik, a bejárattól 350 méterre. Jelentősége az ásványaiban és rendkívül sokféle képződményében rejlik, amelyek alapján 1982 óta fokozottan védett, 1995 óta az Aggteleki- és Szlovák-karszt több barlangjával együtt a Világörökség része. Járatainak többsége a víz alatt található, függőleges kiterjedése 53 méter, jellemzően magas, keskeny hasadékszerű járatokból áll, amelyek alján karsztvíz található. A barlang le van zárva, csak külön engedély birtokában látogatható.

Felfedezése, kutatása

A barlang felfedezéséhez az Esztramos-hegyen folytatott bányászati tevékenység vezetett, ugyanakkor ez a tevékenység volt az okozója számos más barlang elpusztulásának is. Az Esztramoson az 1830-as évektől vasérc-, 1948-tól mészkőbányászatot folytattak. A bánya legalsó, ún. 7. szintjén, egy 169,5 m tengerszint feletti magasságban nyíló vágatból kiágazó táró hajtása közben az 1950-es években bukkantak először a Rákóczi 1. sz. barlangra, majd egy újabb táró hajtásakor 1965-ben a Rákóczi 2. sz. barlangra. A vágat végén nyíló üreg kutatását az egyébként az 1. sz. barlang felmérésével foglalkozó Vámőrség Barlangkutató csoportja kezdte meg. Egy kisebb nyílás átrobbantása után bejutottak a barlang hatalmas, 2-3 méter széles, nagyjából 50 méter hosszú fő hasadékába, amelyben gumicsónakkal lehetett közlekedni. Az oldalágakban újabb tavakat és aknasorokat találtak. Az 1. sz. barlang kutatásának is új lendületet adott a 2. sz. barlang felfedezése, ugyanis a kutatók kapcsolatot próbáltak feltárni köztük, ugyanis egymáshoz legközelebbi pontjaik távolsága mindössze 70 méter. Hamar kiderült, hogy száraz járat feltárására nincs remény, így mindkét barlangban számos búvármerülést végeztek a remélt összekötő járat feltárásának érdekében. 1968-ban az FTSK Delfin könnyűbúvárai merültek a barlangban 9 méteres mélységet elérve, majd 1975-1976-ban végeztek ismételt kutatást. Az ismert járatok hosszát a 2. sz. barlangban csak 1975-ben, egy átmeneti vízszintcsökkenéskor sikerült gyarapítani, amikor megnyílt egy addig vízzel elárasztott szifon, de a két barlang közötti remélt kapcsolatot nem, csak az ún. Y-ág végpontját sikerült megtalálni. Azóta nem tártak fel újabb járatokat. 1991-ben Németh Zsolt és Nyerges Attila elkészítette a barlang részletes térképét.

Kialakulása és képződményei

A barlang a triász kori mészkőben keletkezett függőleges hasadékok mentén alakult ki, részben vízszint alatti kioldással. Az 533 méter járathosszúságú barlang különösen gazdag ásványvilággal rendelkezik, a lehető legváltozatosabb cseppkőformák találhatóak meg benne. A különböző aragonitképződmények mellett különösen gyakoriak a borsókövek, de montmilch, többféle kalcit, barit és gipsz is található a barlangban. Fokozott védelmét nem csak képződményei és genetikai, morfológiai értékei indokolták, hanem az is, hogy így sikerült megvédeni az elszennyeződés veszélyétől. A barlang egyik nevét (Surrantós-barlang) ugyanis egy mesterséges függőleges akna (surrantó-akna) adta, amelyen a hegy tetején, a felszínen lefejtett kőtörmeléket egészen a bánya 7. szintjéig dobták le, ahonnan futószalagok segítségével szállították azt a szabadba. Az erősen befele-irányú huzatot produkáló barlangot így sokáig arra használták, hogy kiszívja a meddő ledobáskor keletkező port a 7. szint járataiból, így a barlang bejárati részei meglehetősen elszennyeződtek.

Források

• Kordos László – Jakucs László – Gádoros Miklós – Tardy János. Magyarország barlangjai. Gondolat, Budapest (1984). ISBN 963 281 351 0 

• Rákóczi 2. sz. barlang (KvVM Természetvédelmi Hivatala)
• Bajna Bálint (szerk.): Alapfokú barlangászképzés segédanyaga – MKBT, Oktatási Szakosztály