Töbör

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Töbörszelvények

A töbör az egyik leggyakoribb és legjellegzetesebb felszíni karsztforma. Néhány tucat – több száz méter átmérőjű, kerekded, zárt szintvonalú mélyedések. Egyesek alja gyakran sík, másokban víznyelők nyílnak. A magyar szaknyelvben időnként, szláv nyelvterületen pedig szinte általánosan dolinaként említik, és ez többszörös fogalmi zavart okoz:

Kialakulásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régebben a töbröket karsztos üregek beszakadásának tartották, az újabb vizsgálatok kiderítették oldódásos eredetüket. (Ritkaságként akadnak beszakadásosak is.)

A bemélyedések gyakran töbörsorokká rendeződnek, ami azonban szintén nem barlangok beszakadásának eredménye, hanem a mészkövet régebben fedő vízzáró rétegeken kialakult völgyek nyomvonalát jelzi. Ahogy a fokozatosan bevágódó völgyek elérik a karsztosodásra hajlamos kőzeteket, a töredezettebb részeken a víz elkezd beszivárogni, s a benne lévő szerves savak oldani kezdik a mészkövet.

A töbrök mélyülését az aljukon összegyűlő, gyakran kitöltés gátolja – a kitöltő anyag alapvetően az egykori, teljesen elmállott fedő üledékek lehordásából származik; zömmel agyag. Ebben a fiatal, finomszemű üledékben „úsznak” a körüloldott, eredeti helyzetükből elszakadt, kisebb-nagyobb mészkőtömbök.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]