Székely Kinga

Székely Kinga (Pécs, 1945. szeptember 27.) barlangkutató, geográfus, térképész.

Élete

A budapesti Móricz Zsigmond Gimnáziumban 1964-ben érettségizett. Az ELTE TTK-án 1976-ban földrajz-térképész diplomát szerzett. 1973-ban egy tanévet a krakkói Jagelló egyetemen töltött, ahol karsztgeomorfológiát hallgatott. 1968-1978-ig a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat titkáraként tevékenykedett. 1978-tól a Természetvédelmi Hivatal keretein belül működő Barlangtani Intézet (Osztály) munkatársa, 1986-tól annak vezető helyettese, 1990-től nyugdíjba vonulásáig (2002) vezetője volt. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatnak 1960 óta tagja.

Munkássága

Többek között részt vett az alsó-hegyi zsombolyok 1960-as évekbeli feltárásában. 1981-ben kidolgozta, majd folyamatosan tovább fejlesztette az országos barlangnyilvántartás rendszerét, és több mint két évtizeden át irányította az adattár munkáját. Létrehozta a magyar barlangtani bibliográfia számítógépes adatbázisát, ami ma több mint tízezer irodalmat tartalmaz. Részt vett az 1982 óta megjelent, barlangvédelemmel foglalkozó jogszabályok szakmai előkészítésében, az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt Világörökséggé nyilvánításához szükséges előterjesztés szakmai indoklásának elfogadtatásában. Szorgalmazta a védelmi célú barlangkiépítések jogosultságának elismerését, és a barlangokhoz kapcsolódó műszaki szabványok kidolgozását. Szakmailag felügyelte az idegenforgalom számára kiépített barlangok azonos alapelven történő rekonstrukcióját.

1968-1993-ig a Karszt és Barlang szerkesztője volt, majd több kiadványsorozatot indított el, és ezeket ma is szerkeszti. Hazánk barlangjaival, a barlangok védelmével, a barlangkutatás történetével, valamint a barlangkutatók életrajzával foglalkozó ismeretterjesztő és szakanyagainak száma megközelíti a kétszázat. Barlangok a művészetekben címmel 1989-ben a Kiscelli Múzeumban kiállítást rendezett hazánk, Csehország és Szlovákia neves művészei által készített rajzokból, festményekből. Tagja volt több nemzetközi barlangkutató expedíciónak (Bajkál 1988, Kirgizisztán 1989, Távol-Kelet 1990).

Kitüntetései

• Életmentő Emlékérem kormánykitüntetés (1967) a Barlangi Mentőszolgálatban végzett munkáért
• Herman Ottó-érem (1978)
• A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Emlékplakettje (1992) a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatban végzett tevékenységért
• A Szlovák Barlangtani és Természetvédelmi Múzeum Emlékérme (1995) a barlangok történeti kutatásáért
• Pro Natura díj (2001) a barlangok védelméért
• Balázs Dénes Emlékplakett (2004) a Magyar Földrajzi Múzeum létrehozásában nyújtott segítségért
• Schönvisner István-emlékérem (2008)
• Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2009)

Legjelentősebb ismeretterjesztő munkái

• A Baradla hazánk természeti csodája In: Baross Gábor: Aggteleki Nemzeti Park (1998)
• Abaligeti-barlang (2001)
• Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvnek szerkesztője (2003)
• Az Aggteleki-karszt barlangjai CD (2003)
• István-barlang (2003)
• Anna-barlang (2003)
• Magyarország barlangjai (2003)
• Baradla-barlang (2004)
• Baradla-barlang, időutazás a cseppkövek birodalmában (2005)
• Egyik szerzője a Magyar hegyisport és turista enciklopédiának (2005)
• Kadić Ottokár a magyar barlangkutatás atyja (Magyar Állami Földtani Intézet, 2010. 191 p.)

Irodalom

• Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Bp. Kornétás Kiadó, 2005. ISBN 963-9353-39-6