Gipsz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A gipsz a víztartalmú szulfátásványok csoportjába tartozó ásványfaj.

Kémiai és fizikai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Képlete: CaSO4·2H2O
  • Szimmetriája: monoklin (monoklin prizmás)
  • Sűrűsége: 2,32 g/cm3
  • Keménysége: 1,5-2 (a Mohs-féle keménységi skála referencia ásványa)
  • Hasadása: egy kristálytani sík mentén kiváló, másik kettő mentén jó
  • Színe: átlátszó/áttetsző, színtelen, fehér vagy sárgára, barnára, vörösre színezett
  • Fénye: üvegfényű, hasadási felületén gyöngyházfényű

Megjelenési formái, genetikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gypsum kapnik.jpg

Kristályai többnyire táblásak, prizmásak, tű alakúak. Gyakran ikresedik, többnyire fecskefark alakú ikreket képez. Szemcsés-kristályos tömeges változata az alabástrom, a finom rostos gipszet szaténpátnak nevezik.

A gipsz elsősorban mint tengervízből kivált sóanyag kőzetalkotó ásvány. A töményülő tengervíz elsőként kicsapódó terméke. 25 °C-nál melegebb tengervízből azonban gipsz helyett anhidrit válik ki. Másodlagosan mindenhol képződik, ahol szulfidásványok oxidálódnak és Ca is jelen van a környezetben: például Gánton (Vértes-hegység) a bauxit pirites fedőagyagában, illetve a budai Kiscelli Agyag Formációban víztiszta, deciméteres nagyságú gipszkristályok, kristályaggregátumok találhatók.

Nagy tömegben s gyakorlatilag vegytisztán keletkezik a füstgázok kén-dioxid tartalmának nedves mészköves technológia alkalmazásával való csökkentése során, amit ipari méretekben ún. kéntelenítő berendezés alkalmazásával végeznek. A technológia nem teljes, de részletesebb és közérthető leírása a Mátrai Erőmű honlapján található [1]

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Finom szemcséjű, áttetsző változatát, az alabástromot dísztárgyak, szobrok készítésére használják, a tömeges gipszkőzetet, mint égetett gipsz alkalmazzák.

Az építőipari termékek között például gipsz stukkók (díszítés), gipszkarton (szerelt válaszfalak, tűzvédelmi burkolatok, egyes álmennyezetek elemei, szárazpadlók) alapanyagaként használják fel.

Rokon ásványfajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gipsz témájú médiaállományokat.

Neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gipsz szó a latin gypsus-on keresztül a görög γύψος (»gypsos«, gipsz, kréta) szóból származik, a görögök pedig a sémi nyelvi környezetből vették át. További ókori eredetű megnevezések még a gipszre: szelenit (holdkő), alabástrom és lapis specularis (tükörkő).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Martin Okrusch, Siegfried Matthes: Mineralogie. 7. Auflage. Springer Verlag, Berlin 2005, ISBN 3-540-23812-3 (németül)
  • Edition Dörfler: Mineralien Enzyklopädie. Nebel Verlag, ISBN 3-89555-076-0 (németül)
  • Stefan Weiß: Das große Lapis Mineralienverzeichnis. 4. Auflage. Christian Weise Verlag, München 2002, ISBN 3-921656-17-6 (németül)