Kis patkósdenevér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kis patkósdenevér
Kis patkósdenevér a barlang mennyezetén
Kis patkósdenevér a barlang mennyezetén
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Denevérek (Chiroptera)
Alrend: Kis denevérek (Microchiroptera)
Család: Patkósdenevérek (Rhinolophidae)
Alcsalád: Rhinolophinae
Nem: Rhinolophus
Faj: R. hipposideros
Tudományos név
Rhinolophus hipposideros
(Bechstein, 1800)
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kis patkósdenevér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kis patkósdenevér témájú kategóriát.

A kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a patkósdenevérek (Rhinolophidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európai denevérfaj, Magyarországon a leggyakoribb denevér féle. Majdnem minden barlangban előfordul, ám a legtöbb a Naszályi-víznyelőben szállásol.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rhinolophus hipposideros escalerae
  • Rhinolophus hipposideros hipposideros
  • Rhinolophus hipposideros majori
  • Rhinolophus hipposideros midas
  • Rhinolophus hipposideros minimus
  • Rhinolophus hipposideros minutus

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Repülés közben

Az európai patkósdenevérek közül a legkisebb faj. A kis patkósdenevér testhossza 3,5–4,3 centiméter, farokhossza 2,4–3 centiméter, magassága 0,75 - 1,05 centiméter, alkarhossza 3,4–4,1 centiméter és testtömege 3,5-10 gramm. Bundája szürkébb, mint a nagy patkósdenevéré. Szárnyfesztávolsága arasznyi. Füle viszonylag kicsi. Orrlebenyén a nyereg elölről nézve tompa ék alakú. A többi fajtól eltérően a szárnyával betakarózva alszik.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alvás közben

50-100 fős csoportokban alszanak téli álmot. Tévhit, hogyha a denevért felébresztjük téli álmából, elpusztul, ugyanis a denevér fel szokott kelni télen is. Ilyenkor kimegy, körülnéz, s ha még mindig nincsenek táplálékul szolgáló rovarok, visszamegy és folytatja álmát. De semmiképpen ne zavarjuk a denevéreket alvás közben, mert ha túlságosan felmelegítjük őket, fölöslegesen reptetjük, akkor túl sok energiát vesztenek, és akár bele is pusztulhatnak a zavarásba! Olyan érzékenyek, hogy téli ellenőrző megfigyelésük még a tudósok számára is komoly gondot jelent. Az üreg megfelelő belső hőmérséklete 5-9 Celsius fok között van. Nyaranta szürkületkor jár vadászni repülő rovarokra. Nappal barlangokban, padlásokon pihen, vagy kihelyezett denevérodúban búvik meg. Gyors, szaggatottnak tűnő, cikázó röpte hasonlít a nagy patkósdenevérére, mégis könnyedebb. Csoportokban, alacsonyan repülve (1-5 méter) vadászik a fák között. Tápláléka kis bogarak, legyek, éjjeli lepkék és pókok. Átlagosan 10 kilométeres körzetben mozognak, de 30-40 kilométerre is elkóborolhatnak. Élőhelye ritkás erdők, kultúrtájak, elszórt facsoportokkal.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kis patkósdenevér párzási időszaka ősszel kezdődik, télen félbeszakad és tavasszal fejeződik be. A megtermékenyülés általában röviddel a téli álmot követően, még a téli szálláson következik be. Tavasszal a nőstények a kölykezőhelyen gyűlnek össze, ahol az utódok – egy anyától mindig csak egy – világra jönnek. Itt igen mozgalmas az élet, már messziről hallani őket. Az első hetekben az anya magával viszi kölykét vadászataira, közben az erősen kapaszkodik álcsecsbimbójába. A fiatalok a táplálékkínálattól függően 6-8 hetes korukban válnak önállóvá, egy év múlva pedig már ivarérettek. Magányosan vagy kisebb csoportokban, üregekben telelnek át.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]