Bernard Germain de Lacépède

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bernard Germain de Lacépède
Bernard Germain de Lacépède.jpg
Életrajzi adatok
Született 1756. december 26.
Agen
Elhunyt 1825. október 6. (68 évesen)
Épinay-sur-Seine
Nemzetiség francia
Pályafutása
Szakterület zoológia, ichthiológia
Munkahelyek
Más munkahelyek Természettudomány-történeti Múzeum, Párizs Jardin des Plantes (füvészkert),
Akadémiai tagság Institut de France, Royal Society, Svéd Királyi Tudományos Akadémia

Hatással volt André Marie Constant Duméril
Hatással voltak rá Georges-Louis Leclerc de Buffon

Signature - Bernard Germain de Lacépède.gif
Bernard Germain de Lacépède aláírása
Pierre Jean David d’Angers: Bernard-Germain de Lacépède büsztje (1824)

Bernard Germain de Lacépède, teljes nevén Bernard-Germain-Étienne de La Ville-sur-Illon, comte de Lacépède vagy csak röviden Lacépède (Agen, 1756. december 26.Épinay-sur-Seine, 1825. október 6.) francia természettudós, politikus. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Lacépède”.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A francia természettudós az Aquitania régióban levő Agen városban született. Taníttatását szigorúan felügyelte az apja. A természettudomány iránti érdeklődését Georges-Louis Leclerc de Buffon „Histoire naturelle, générale et particulière” című műve keltette fel. Szabadidejében a zenével is foglalkozott; jó zongorista és orgonista lett. Két opera darabot is komponált, ezeket soha nem adták ki, azonban Christoph Willibald Gluck német zeneszerző megdicsérte e két zeneiműért. 1781 - 1785 között két verseskötetet adott ki, „Poétique de la musique” címmel. Ugyanebben az időben két fő írása jelent meg: 1781-ben az „Essai sur l'électricité” és 1782-1784 között a „Physique générale et particulaire”. E két írás következtében Buffonnal jó barátságba került, aki 1785-ben kinevezte a királyi botanikuskert alkalmazottjának, és szerette volna, ha de Lacépède folytatja korábbi művét, a „Histoire naturelle”-t. Buffon művének a folytatása „Histoire des quadrupèdes, ovipares et des serpents” címmel jelent meg 1788 - 1789 között, két kötetben. 1789-ben egy harmadik rész is megjelent, a „Histoire naturelle des reptiles”.

A francia forradalom kitörése után Lacépède az Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagja lett, de a rémuralom időszaka alatt elhagyta Párizst – mivel nem értett egyet a mészárlásokkal és ezért az élete is veszélybe került. Amikor a királyi fűvészkertet (Jardin du Roi) füvészkertté (Jardin des Plantes) szervezték át, Lacépède-et a halakkal és hüllőkkel foglalkozó részleg vezetőjévé nevezték ki. 1798-ban publikálta az Histoire naturelle des poissons (A halak természethistóriája) első kötetét, 1803-ban jelent meg az ötödik kötet, 1804-ben pedig az Histoire des cétacés (A cetfélék története). A politikában vállalt szerepe miatt ezután kevés ideje jutott a természettudomány művelésére. 1799-ben képviselő lett, 1801-ben a felsőház elnöke (ezt a posztot 1807-08 és 1811-13 között is betöltötte), 1803-ban a Francia Becsületrend nagykancellárja, 1804-ben államminiszter, a Bourbon restauráció alatt, 1819-ben főnemesi (peer) rangot kapott. 1812-ben a Svéd Királyi Tudományos Akadémia külföldi tagjává választották. Tagja volt továbbá a brit Royal Societynek és természetesen a francia Institut de France-nak is. Élete utolsó szakaszában készült el nagy műve, az Histoire générale physique et civile de l'Europe (Európa természettörténete), mely csak halála után, 1826-ban jelent meg 18 kötetben. 1825. október 6-án Épinay-sur-Seine-ben érte utol a halál.

Művei, írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Les ages de la nature et histoire de l'espèce humaine. Paris 1830 p.m.
  • Histoire naturelle de l'homme. Pitois-Le Vrault, Paris 1827 p.m.
  • Histoire générale, physique et civile de l'Europe. Cellot, Mame, Delaunay-Vallée & de Mat, Paris, Brüssel 1826 p.m.
  • Histoire naturelle des quadrupèdes ovipares, serpents, poissons et cétacées. Eymery, Paris 1825.
  • Histoire naturelle des cétacées. Plassan, Paris 1804.
  • Notice historique sur la vie et les ouvrages de Dolomieu. Bossange, Paris 1802.
  • La menagerie du Museum national d'histoire naturelle. Miger, Paris 1801–04.
  • Discours d'ouverture et de clôture du cours de zoologie. Plassan, Paris 1801.
  • Discours d'ouverture et de clôture du cours d'histoire naturelle. Plassan, Paris 1799.
  • Histoire naturelle des poissons. Plassan, Paris 1798–1803.
  • Discours d'ouverture et de clôture du cours d'histoire naturelle des animaux vertébrés et a sang rouge. Plassan, Paris 1798.
  • Discours d'ouverture du Cours d'histoire naturelle. Paris 1797.
  • Histoire naturelle des quadrupèdes ovipares et des serpens. de Thou, Paris 1788–90.
  • Vie de Buffon. Maradan, Amsterdam 1788.
  • La poétique de la musique. Paris 1785.
  • Physique générale. Paris 1782–84.
  • Essai sur l'électricité naturelle et artificielle. Paris 1781.

Bernard Germain de Lacépède által alkotott és/vagy megnevezett taxonok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi linkben megnézhető Bernard Germain de Lacépède taxonjainak egy része.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Bernard Germain de Lacépède című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sablon:1911 This article incorporates text from a publication now in the public domain: Chisholm, Hugh, ed (1911). Encyclopædia Britannica (Eleventh ed.). Cambridge University Press.
  • Georges Cuvier: Éloges historiques de MM. de Saussure, Pallas, Hauy, de Lacépède et Cavendish. Theissing, Münster 1876.
  • Ora Frishberg Saloman: Aspects of "Gluckian" operatic thought and practice in France. Ann Arbor 1984.
  • Louis Roule: Lacépède, professeur au Muséum, premier grand chancellier de la Légion d'honneur, et la sociologie humanitaire selon la nature. Flammarion, Paris 1932.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bernard Germain de Lacépède témájú médiaállományokat.