Béka-tó

A Béka-tó egy természetes eredetű kis erdei tavacska a János-hegy délnyugati oldalában, a libegő felső állomásától a Gyermekvasút János-hegy állomásához vezető sétaút mentén. Ez a tó a Budai-hegység legnagyobb felületű állóvize. A tó létezése különlegesnek mondható, mivel a Budai-hegység javarészt meszes kőzetekből áll, amikben ritkák az állóvizek. Megmaradását annak köszönheti, hogy a medrében sok az agyag, ami nem engedi elszivárogni a vizet.

A tóban élnek, a névadó békákon kívül, pettyes gőték, többféle vízicsiga és sok rovar is. A Normafánál látható szitakötők is ebben a tóban töltötték lárvakorukat, és ide is térnek vissza petéket lerakni.

A 20. század 50-es éveiben még több a Béka-tóhoz hasonló tengerszemhez hasonló tavacska volt a Budai-hegyekben. Ilyen volt az Istenszeme-tó, a Disznófő-forrás alatti névtelen tavacska. A budai hegység 1960 körül végrehajtott csatornázásával ezeket a tavakat tápláló forrásokat: Istenszeme-forrást, Disznófő-forrást, de más forrásokat is pl. Csermely-forrást közvetlenül vezették be a csatornahálózatba. Ezzel visszafordíthatatlan kárt okoztak a Budai hegység élővilágának.

Források

• Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1993. 124. o. ISBN 963-05-6410-6
• Magyar Biológiai Társaság - Fiatalok Természetismereti Klubja - Béka-tó. mbt-ftk.hu, 2011 [last update]. (Hozzáférés: 2011. április 27.)