Felálló iszalag

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Felálló iszalag
Újdelhiben növő példány
Újdelhiben növő példány
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Rend: Boglárkavirágúak (Ranunculales)
Család: Boglárkafélék (Ranunculaceae)
Alcsalád: Ranunculoideae
Nemzetség-
csoport
:
Anemoneae
Nemzetség: Iszalag (Clematis)
Faj: C. recta
Tudományos név
Clematis recta
L. (1753)
Szinonimák
  • Anemone recta (L.) K.Krause
  • Clematis bracteosa Banks ex Steud.
  • Clematis corymbosa Poir.
  • Clematis erecta L.
  • Clematis hispanica Mill.
  • Clematis lathyrifolia Besser ex Rchb.
  • Clematis lathyrifolia Bess. ex Reichenb.
  • Clematis tenuiflora DC.
  • Clematis umbraticola Schur
  • Clematitis erecta (L.) Steud.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Felálló iszalag témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Felálló iszalag témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Felálló iszalag témájú kategóriát.

A felálló iszalag (Clematis recta) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe, ezen belül a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főleg Dél- és Kelet-Európában elterjedt faj, Közép-Európában ritka. Meleg száraz hegyoldalak, cserjések lakója.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lágyszárú, évelő, az iszalagok között ritkaságszámba menően felálló szárú növény. 50–150 cm magasra nő meg. Szürkészöld levelei páratlanul szárnyaltak. Lepellevei kb. 1 cm hosszúak, szegélyük nemezszerűen molyhos. Július-augusztusban virágzik, igen illatos virágai 1–2 cm átmérőjűek, 4 szirmúak, krémes fehérek. Dekoratív termése aszmagtermés, melyen a megnyúlt bibék tollasan szőrösek. A Raunkiær-féle életforma-osztályozás szerint hemikryptophyta.

Hatóanyagai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kis mennyiségben triterpén-szaponinokat, a friss növény protoanemonint tartalmaz.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A friss növény a bőrrel érintkezve irritációt, súlyosabb esetben gyulladást, hólyagosodást vált ki, belsőleg a vesére és a bélrendszerre izgató hatású. A száraz növényi részek ártalmatlanok. A homeopátiában a zöld részeket bőrkiütésekre, szemhéj-, illetve kötőhártya-gyulladásra adja, továbbá nyirokcsomó-duzzanat esetén.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 9636841241