Agárkosbor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Agárkosbor
Anacamptis morio
Anacamptis morio
Természetvédelmi státusz
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liiopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Kosborfélék (Orchidaceae)
Alcsalád: Kosborformák (Orchidoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Orchideae
Alnemzetség-
csoport
:
Orchidinae
Nemzetség: Anacamptis
Faj: A. morio
Tudományos név
Anacamptis morio
(L.) R.M.Bateman, Pridgeon et M.W.Chase[1][2]
Szinonimák
  • Orchis morio L.
  • Herorchis morio (L.) D.Tyteca & E.Klein
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Agárkosbor témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Agárkosbor témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Agárkosbor témájú kategóriát.

Az agárkosbor, agár kosbor vagy agár sisakoskosbor[3] (tudományos nevén: Anacamptis morio, syn.Orchis morio) az kosborfélék vagy orchideafélék (Orchidaceae) családjába tartozó védett növény.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kosbor-fajoknak virágzó állapotban két gumója (ikergumója) van. Amelyik a csúcsán a föld feletti szárat viseli, az az idősebbik, az úgynevezett anyagumó, ennek belsejéből a tartaléktáplálék már a föld feletti szárba vándorolt, ezért az anyagumó fonnyadt, ráncos és megbarnult. A mellette levő fiatalabb gumó a leánygumó. Ennek rügyéből fejlődik a következő évi szár. A leánygumó duzzadt, sima, fehér.

Az agárkosbornak gumói épek, gömbölydedek. Szára 8–20 cm magas, kevés levelű, levelei lándzsásak vagy keskenyek, visszás tojásdadok. A szár aljából egy csomó fehérfonalas járulékos gyökér ered. Virágzata laza, rövid, 6-10 virágú fürt. Murvái többé-kevésbé olyan hosszúak, mint a magház, bíborszínűek. Virágai sötét vagy világosabb bíborszínűek, zöld erezettel, ritkábban rózsaszínűek vagy fehérek. A virág lepellevelei az ajak kivételével rövidek, tompa sisakformára összeborulók, mézajka szélesebb, mint amilyen hosszú, bíbor ibolyaszínű, sötétebb pettyekkel, háromkaréjú. A középső karéj erősen kicsípett. A sarkantyú hengeres, kissé felfelé kunkorodó. Porzói a bibeszállal összenőttek. Magháza tompán háromszögletű, haterű, csavarodott úgy, hogy a többi virágrészek megfordítottak, azaz a bimbóban alul levő részek a virágzáskor fent vannak és fordítva. termése 3 kapoccsal nyíló tok, amelyben sok, igen apró és könnyű mag fejlődik. Április-május-júniusban virágzik.

Az agárkosbor föld alatti gyökérgumóit a múltban felhasználták terápiás célokra, nyálkahártyavédő és ingercsökkentő anyagként. Hatóanyagai ásványi anyagok, nyálka. Ma a kosborból készült gyógyszerek semmilyen szerepet nem játszanak, mert szinte mindenhol természetvédelmi oltalom alatt állnak.[4]

Mérete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szára 8–20 cm magas, de maximum 60cm-re megnövő évelő növény.[4]

Élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Réteken, nedves homoki gyepekben, sztyepekben él. Az Alföldön ritkán, szikes pusztákon is előfordul.

Magyarországi elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar-középhegységben és a Dunántúlon gyakori, az Alföldön szórványos.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. R. M. Bateman, A. M. Pridgeon, M. W. Chase (1997.). „Phylogenetics of subtribe Orchidinae (Orchidoideae, Orchidaceae) based on nuclear its sequences. 2. Infrageneric relationships and reclassification to achieve monophyly of Orchis sensu stricto”. Lindleyana 12, 113–141. o.  
  2. Catalogue of Life: Anacamptis morio. (Hozzáférés: 2013. augusztus 6.)
  3. A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szept. 28.) 20903–21019. o.
  4. ^ a b Agárkosbor. naturportal.hu. (Hozzáférés: 2014. május 19.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Agárkosbor. terra.hu. (Hozzáférés: 2014. május 19.)
  • szerk.: Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó. ISBN 9631903494