Kiskunhalas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kiskunhalas
Kiskunhalas városháza.JPG
A városháza épülete
Kiskunhalas címere
Kiskunhalas címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Alföld
Megye Bács-Kiskun
Járás Kiskunhalasi
Jogállás város
Polgármester Gyovai István (Jövőnk Halas)[1]
Irányítószám 6400
Körzethívószám 77
Népesség
Teljes népesség 28 101 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 126,82 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 227,58 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kiskunhalas  (Magyarország)
Kiskunhalas
Kiskunhalas
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 25′ 55″, k. h. 19° 29′ 18″Koordináták: é. sz. 46° 25′ 55″, k. h. 19° 29′ 18″
Kiskunhalas  (Bács-Kiskun megye)
Kiskunhalas
Kiskunhalas
Pozíció Bács-Kiskun megye térképén
Kiskunhalas weboldala

Kiskunhalas város Bács-Kiskun megyében, a Kiskunságban, a Kiskunhalasi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiskunhalas a Duna–Tisza közi homokhátság legmagasabb részén fekszik. Budapesttől délre 148 km-re, Kecskeméttől 63 km-re dél-délnyugatra, Bajától 56 km-re északkeletre, Szegedtől 55 km-re nyugat-északnyugatra, Szabadkától 45 km-re északra van. Soltvadkerttől 16 km található.

Közút[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 53-as számú főúton fekszik. Baja és Szeged felől az 55-ös főútról, az M5-ös autópályáról Kiskunmajsa felé is meg lehet közelíteni.

Vasút[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város fontos vasúti csomópont. Áthalad rajta a Budapest-Szabadka-Belgrád vasútvonal. Továbbá itt végződik a Kiskunfélegyházát, illetve a Baját a várossal összekötő vasútvonal is. Ezeken kívül más nagyvárosokba is indul és azokból is érkezik vonat.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint azt a város neve is mutatja, halastó mellé települt, kezdetben mocsaras vidék volt. Újkőkori, kelta, szarmata, avar nyomokat is feltártak a régészek itt. Honfoglaló magyarok temetőjét felfedezték a Sóstó mellett. A tatárjárás pusztításai után a lakosságában megfogyatkozott Duna-Tisza közére kunok települtek.

A Sáfrik szélmalom alkonyatkor

1290-ben a nomád pásztorkodást folytató kunok kiváltságokat kaptak, s a megalakuló hét kun szék egyik törvénytartó helyévé vált. A kun Csertán nemzetség és Halas-szék központja lett. 1347-ben már utalnak rá, de Halas nevét először 1366-ban említette oklevél. 1390-ben búcsújáróhely lett. 1408-ban Luxemburgi Zsigmond is járt itt. 1439-ben említették először városként a települést.

1436-ban városi szabadság birtokába jutott. 1492-ben a monda szerint itt verte szét Kinizsi Pál a legendás, de akkor már fosztogató, szétzüllött Fekete sereget. A török hódoltság idején a krími tatárok kétszer (1566, 1596) is elpusztították Halast, bár khász városként némi mentelmet élvezett. Először a törökök telepítették újra 1569-ben, mert szükségük volt az adófizetőkre. A város lakossága időközben reformátussá lett. A tizenöt éves háború pusztítása után 1626-ban főként Baranya vármegyeiekkel telepítették újra. 1663-ban a törökhöz igyekvő I. Apafi Mihály itt éjszakázott. 1664-ben a Debreceni Református Kollégium alá tartozó református iskola létesült itt. A törökök kiűzése után berendezkedő Habsburg-hatalom nemcsak a tisztán református lakosságú város egyházi ügyeit korlátozta, hanem az általa igazgatott Jászkun kerületet is. A Habsburgok 1702-ben a Német Lovagrendnek zálogosították el a Jászkun kerületet. 1703. október 5-én a Rákóczi-szabadságharc egyik legvéresebb csatája zajlott le itt. Mintegy 234 kuruc halt meg Deák Ferenc ezereskapitány vezénylete alatt, de a rác-labanc had vezére, Johann Kyba is halálos sebet kapott, így mindkét sereg elvonult a csatatérről. Ennek emlékére 200 év múlva Magyarország első köztéri kuruc szobrát állították fel a városban. 1753-ban Kiskunhalas térségében itt került sor az utolsó boszorkányégetésre.

Az elzálogosított régió 1731-től a Pesti Invalidusház birtoka lett. A jobbágysorba került jászkunok 1745-ben megszerezték a megváltakozás (redemptio) jogát, ezután tekintélyes összeg megfizetése ellenében visszanyerték kiváltságaikat és szabadságaikat.

A tanyai kirajzást elsősorban a bevándorlók kezdték meg. Ez kedvezett a kialakulóban lévő betyárvilágnak, amely a 19 század közepére, második felére érte el a tetőpontját. 1753-ig itt volt a Kiskun kerület székhelye, a kiskun kapitányok innen irányították a kerület életét. Amikor 1753-ban Félegyháza mezővárosi rangot kapott, a kapitányság oda költözött. Mária Terézia idején 60 római katolikus pásztor- és parasztcsaládot telepítettek a városba, akiknek hamarosan plébániát is emelt a királynő, ezzel a város felekezeti egysége megszűnt. A 18. század második felében érkeztek a településre görögök (balkáni népek), cigányok, zsidók, evangélikusok. A korábban színmagyar református település etnikai, vallási képe a 19. század elejére jelentősen megváltozott, illetve létszámában is jelentősen megnövekedett. Új városrészek jöttek létre, új temetőket kellett kimérni, és a földkérdés is egyre növekvő problémává vált.

Kiskunhalas az 1871-es községi törvény alapján 1872-ben rendezett tanácsú várossá alakult, majd amikor a Jászkun kerület az 1876-os vármegyerendezés során megszűnt, a Kiskunság nagy részével együtt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye része lett. Első polgármestere dr. Vári Szabó István jogász volt. A dualizmus korában tovább fejlődött és változott a település gazdasági és társadalmi képe. A kapitalista gazdálkodás vált jellemzővé, bankok, nagyvállalkozások kezdték meg működésüket. Emellett a kulturális és egyesületi élet is fellendült. A 20. századra a római katolikusok váltak a legnépesebb felekezetté. Az első világháborúban nagy vérveszteséget szenvedett el a város lakossága. A két világháború között erős visszaesés, majd lassú növekedés jellemezte a várost, mely az összes többi rendezett tanácsú városhoz hasonlóan 1929-ben megyei város lett a közigazgatás országos átszervezésével összefüggésben. A második világháború során a legnagyobb veszteségeket a többszöri sorozások utáni emberveszteség, a helyi zsidók deportálása és egy részének elpusztítása, majd 1944. október 23-án a szovjet megszállás okozta a halasiaknak.

A Semmelweis Kórház, előtérben Marton László szobrászművész Hírnök, és Kerényi József építész Három tavasz című alkotásával

Az 1945 után nagy kiterjedésű határában több község önállósult (1947-ben Pirtó, 1952-ben pedig Balotaszállás, Imrehegy – ez részben Kecel határából is –, Kunfehértó és Zsana), ezzel területe mintegy felére csökkent. 1972-ben korábbi pusztáinak egy részét, Bodoglárt és Tajót Kiskunmajsához csatolták, ennek eredményeképp a város területe ismét negyedével csökkent, eredeti területének alig több mint harmadára. Az 1950-es megyerendezés során az újonnan alakított Bács-Kiskun megye része, egyúttal a szintén ekkor alakított Kiskunhalasi járás székhelye lett a város. Az államosítások, a földreform, a kollektivizálás megváltoztatta a város arculatát. 1956 októberében tüntetések, munkástanácsok, forradalmi bizottság létre jötte, sortűz jelezte, hogy a halasiak is elégedetlenek az addigi politikával. A forradalom és szabadságharc idején, 1956. november 1-jén itt tartottak egyedül az országban demokratikus szavazást a helyi alapszervezettel rendelkező pártok között, az FKgP 76%-os győzelme mellett.

Iparosítása az 1970-es évektől vált nagyobb arányúvá; a feldolgozóipar lett a helyi gazdaság legjelentősebb ágazata. A feltárt kőolaj- és földgázlelőhelyek szintén hozzájárultak a város fejlődéséhez.

1983 végén az egész országban megszűntek a járások, így az 1950-ben alakított Kiskunhalasi járás is.

Halas nevét világszerte ismertté tette a csipkevarrás, melynek megteremtői Dékáni Árpád és Markovits Mária voltak.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a város lakosságának 95%-a magyar, 4%-a cigány és 1%-a egyéb (főleg szlovák és német) nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Nevezetességei, látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Halasi Csipkemúzeum [4] A világelső brüsszeli csipke után a magyar csipkevarró asszonyok remekművei a legelismertebbek. A múzeumban élőben megtekinthető a csipkevarrás folyamata, valamint az üvegtárolókban kiállított szebbnél-szebb halasi csipke.
  • Halas Galéria [5] A Halas Galéria Kiskunhalas város tulajdonában levő képzőművészeti anyagok múzeumi kezelése céljából alakult 1999-ben. Diószegi Balázs és Berki Viola műveivel együtt mindösszesen 48 Munkácsy-díjas és Kossuth-díjas művész alkotásai találhatók meg a Halas Galéria mintegy 3000 műtárgya között.
  • Sáfrik-féle szélmalom [6] Az 1860-as években épített szélmalmot az 1901-ben Sáfrik József szélmolnár átépítette és korszerűsítette. 1940-től takarmánydarálóként működött. A ma is működőképes ipartörténeti építmény 1964-től műemlék. (Halas Galéria [5] kezelésében)
  • Tájház [7] 1750 körül az Orbán és a Baki család építtette ezt a nádtetős, faoszlopos tornácú parasztházat. A Tájház olyan jellegzetes halasi gazdaház, amely megőrizte a 19. század végének, 20. század elejének halasi parasztpolgári tárgyait, bemutatja a kor életviszonyait és a városi állattartás-gazdálkodás építményeit. (Halas Galéria [5] kezelésében)
  • Végh-kúria [8] Az épületet Végh István nemesember építette, majd a 19. század második felében tornáccal és melléképületekkel bővült, később, a század végén újabb melléképületeket kapcsoltak hozzá. Az 1980-as évek elején az épület teljes felújításon esett át. Diószegi Balázs és Berki Viola festőművészek állandó kiállításai találhatóak benne. (Halas Galéria [5] kezelésében)
  • Búsuló kuruc szobra (1904) - Damkó József alkotása az 1703-as halasi csata kuruc halottainak emlékére, az ország első, és sokáig egyetlen köztéri kurucszobra
  • Árpád-kori falu jeloszlopa - Sóstó parkerdő (Csák Attila szobrászművész) (2001)

Civil szervezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvér- és partnervárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elfeledett testvér- és partnervárosi kapcsolatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sóstói csárda
  • Itt született Kerekes Sámuel (Miskolczi Kerekes Sámuel) (1757 k. – 1800), az első magyar hírlapirók egyike;
  • Itt született Bibó Gedeon (19. század) orvos;
  • Itt dolgozott Édes Gergely (1763–1847) református lelkész, költő;
  • Itt (is) dolgozott Karacs Teréz (1808–1892) pedagógus, író, a nőnevelés egyik úttörője;
  • Itt született Latabár Endre (1811–1873) színész, rendező, színigazgató, műfordító;
  • Itt született, itt szolgált és itt is hunyt el Szilády László (1812–1862) református lelkész;
  • Itt született Szuper Károly (1821–1892) színész, Petőfi Sándor egykori színigazgatója;
  • Itt dolgozott és hunyt el (léczfalvi) Gyárfás István (1822–1883) jogász, táblabíró, történész, az MTA levelező tagja;
  • Itt dolgozott, házasodott Bulcsú Károly (családi nevén Paltsó Károly) (1823–1865) református lelkész, tanár, író, költő;
  • Itt született Bangó Pető (1824–1853 körül) ügyvéd, író, költő;
  • Itt született és hunyt el Vári Szabó István (1827–1906) jogász, polgármester, honvéd százados, Kossuth egyik futárja a szabadságharc idején, Kiskunhalas első polgármestere (1872-1891, 1893-1903);
  • Itt született Barina Vendel (Kuthen Vendel) (1834–1875) katolikus pap, költő;
  • Itt született, élt és halt meg Farkas Imre (1837–1920) országgyűlési képviselő, orvos, gimnáziumi igazgató;
  • Itt született (pellérdi) Brázay Kálmán (1839–1925) kereskedő, a sósborszesz hazai elterjesztője;
  • Itt tanult Szilády János (1839–1889), református lelkész;
  • Itt született és hunyt el Korda Imre (1853–1914) író, újságíró, szerkesztő, gimnáziumi tanár;
  • Itt született Füvessy Imre (1857–1932) országos hírű rendőrnyomozó, h. rendőrfőkapitány;
  • Itt született Zseny József (1860–1931) jogász, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye aljegyzője, az Országos Rákóczi Szövetség egyik alapítója;
  • Itt élt Szilády Áron (1863–1922) nyelvész, irodalomtörténész, akadémikus;
  • Itt élt és dolgozott Thury József (1861–1906) magyar nyelvész, turkológus;
  • Itt született Thorma János (1870–1937) festőművész, a Nagybányai festőiskola alapítója.
    Thorma János mellszobra Kiskunhalason
  • Itt született Kadosa Marcell ˙(1874–1944) ügyvéd, újságíró, író;
  • Itt élt idősebb Nagy Szeder István (1876–1936) építész, helytörténész;
  • Itt született Garbai Sándor (1879–1947) szociáldemokrata politikus, a magyar Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzótanács elnöke, a Peidl-kormány közoktatásügyi minisztere;
  • Itt tanult, gyűjtött zalai Szalay László (1879–1944) író, szerkesztő;
  • Itt született és hunyt el Nagy Czirok László (1883–1970) néprajzkutató;
  • Itt élt és dolgozott Halasy-Nagy József (1885–1976) filozófus, egyetemi tanár;
  • Itt született Balla Antal (1886–1953) történész, újságíró, szerkesztő, MTA levelező tag, egyetemi oktató, politikus, kisgazda nemzetgyűlési képviselő, tájékoztatásügyi miniszter;
  • Itt dolgozott és hunyt el Dr. Monszpart László (1890–1955) sebészorvos, kórházigazgató;
  • Itt (is) dolgozott, hunyt el Zsigray Julianna (1903–1987) író, költő;
  • Itt (is) dolgozott Csorba Tibor, Szakácsi (1906–1985) bölcsészdoktor, író, műfordító, filológus, festőművész;
  • Itt élt ifjabb Nagy Szeder István (1907–1994) építész, politikus, helytörténész;
  • Itt élt és halt meg Diószegi Balázs (1914–1999) festőművész;
  • Itt élt és alkotott Bodor Miklós (1925– 2010) grafikusművész;
  • 1925-1926-ban itt élt és tanított Gulyás Pál (Debrecen, 1899. október 27.) – Debrecen, 1944. május 13. - magyar költő, tanár.
  • Itt született Kannás Alajos (1926–1999) pszichológus, író, költő;
  • Itt született Henni Géza (1926–) válogatott labdarúgó, kapus, edző;
  • Itt született Bundzsák Dezső (1928–2010) magyar válogatott labdarúgó, edző;
  • Itt született Berki Viola (1932–2001) festő, grafikus;
  • Itt született Zelei Miklós (1948–) költő, író, újságíró;
  • Itt született Daczi Zsolt (1969-2007) gitáros, zenész;
  • Itt született Miklósa Erika (1970–) világszerte ismertKossuth-díjas opera-énekesnő, aki a város díszpolgára;
  • Itt született Tápai Szabina (1986–) kézilabdázó;
  • Itt született Szávay Ágnes (1988–) teniszező.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kiskunhalas települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  4. Csipkemúzeum
  5. ^ a b c d Halas Galéria
  6. [www.halasgaleria.hu/ Szélmalom]
  7. Tájház
  8. Végh-kúria
  9. Boróka Civilház
  10. Pásztortűz Egyesület
  11. Szilaj Citerazenekar
  12. Nemes Tanács
  13. [1]
  14. [2]
  15. [3]
  16. Kronach
  17. http://www.vegso.halas.hu/publ.html Végső István: Kiskunhalas a második világháborúban
  18. ^ a b http://www.vegso.halas.hu/publ.html A 15. kiskunhalasi kerékpáros zászlóalj története 1931-1945 között

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiskunhalas témájú médiaállományokat.
Reinel compass rose.svg Solt Kiskőrös Kecskemét Héraldique meuble compas.svg
Kalocsa

Észak
Nyugat  Kiskunhalas  Kelet
Dél

Kiskunmajsa
Baja Tompa Szeged