Kiskunhalas

Kiskunhalas a Duna–Tisza közi homokhátság legmagasabb részén fekszik. Budapesttől délre 120 km-re, Kecskeméttől 63 km-re dél-délnyugatra, Bajától 50 km-re északkeletre, Szegedtől 55 km-re északnyugatra, Szabadkától 36 km-re északra van.

[szerkesztés] Közút

Az 53-as számú főúton fekszik. Baja felől az 55-ös, az M5-ös autópályáról Kiskunmajsa felé is meg lehet közelíteni.

[szerkesztés] Vasút

A város fontos vasúti csomópont. Áthalad a Budapest-Szabadka-Belgrád vasútvonal. Tovább itt végződik a Kiskunfélegyházát, illetve a Baját a várossal összekötő vasútvonal is.

[szerkesztés] Története

Mint azt a város neve is mutatja, halastó mellé települt. Újkőkori, kelta, szarmata, avar nyomokat is feltártak a régészek itt. Honfoglaló magyarok temetőjét felfedezték a Sóstó mellett. A tatárjárás pusztításai után a lakosságában megfogyatkozott Duna-Tisza közére kunok települtek.

1290-ben a nomád pásztorkodást folytató kunok kiváltságokat kaptak, s a megalakuló hét kun szék egyik törvénytartó helyévé vált. A kun Csertán nemzetség és Halas-szék központja lett. 1347-ben már utalnak rá, de Halas nevét először 1366-ban említette oklevél. 1390-ben búcsújáróhely lett. 1408-ban Luxemburgi Zsigmond Halason járt. 1439-ben említették először városként a települést.

1436-ban városi szabadság birtokába jutott. 1492-ben a monda szerint itt verte szét Kinizsi Pál a legendás, de akkor már fosztogató, szétzüllött Fekete sereget.

A török hódoltság idején a krími tatárok kétszer (1566, 1596) is elpusztították Halast, bár khász városként némi mentelmet élvezett. Először a törökök telepítették újra, 1569-ben, mert szükségük volt az adófizetőkre. A város lakossága időközben reformátussá lett.

A tizenötéves háború pusztítása után 1626-ban főként Baranya vármegyeiekkel telepítették újra Halast. 1663-ban a törökhöz igyekvő I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem Halason éjszakázott. 1664-ben a debreceni kollégium alá tartozó református iskola létesült Halason.

A törökök kiűzése után berendezkedő Habsburg-hatalom nemcsak a tisztán református lakosságú Halas egyházi ügyeit korlátozta, hanem az általa igazgatott Jászkun kerületet, benne Halast is. A Habsburgok 1702-ben a német lovagrendnek zálogosították el a Jászkun Kerületet.

1703. október 5-én a Rákóczi szabadságharc egyik legvéresebb csatája zajlott le itt. Mintegy 234 kuruc halt meg Deák Ferenc ezereskapitány vezénylete alatt, de a rác-labanc had vezére, Johann Kyba is halálos sebet kapott, így mindkét sereg elvonult a csatatérről. Ennek emlékére 200 év múlva Magyarország első köztéri kuruc szobrát állították fel a városban.

Az elzálogosított régió 1731-től a Pesti Invalidusház birtoka lett. A jobbágysorba került jászkunok 1745-ben megszerezték a megváltakozás (redemptio) jogát, ezután tekintélyes összeg megfizetése ellenében visszanyerték kiváltságaikat és szabadságaikat.

A tanyai kirajzást elsősorban a bevándorlók kezdték meg. Ez kedvezett a kialakulóban lévő betyárvilágnak, amely a 19 század közepére, második felére érte el a tetőpontját. 1753-ig itt volt a Kiskun kerület székhelye, a kiskun kapitányok innen irányították a kerület életét. Amikor 1753-ban Félegyháza mezővárosi rangot kapott, a kapitányság oda költözött. Mária Terézia idején 60 római katolikus pásztor- és parasztcsaládot telepítettek a városba, akiknek hamarosan plébániát is emelt a királynő, ezzel a város felekezeti egysége megszűnt. A 18. század második felében érkeztek a településre görögök (balkáni népek), cigányok, zsidók, evangélikusok. A korábban színmagyar református település etnikai, vallási képe a 19. század elejére jelentősen megváltozott, illetve létszámában is jelentősen megnövekedett. Új városrészek jöttek létre, új temetőket kellett kimérni, és a földkérdés is egyre növekvő problémává vált.

Kiskunhalas az 1871-es községi törvény alapján rendezett tanácsú várossá alakult, majd amikor a Jászkun kerület az 1876-os megyerendezés során megszűnt, a Kiskunság nagy részével együtt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye része lett. Első polgármestere dr. Vári Szabó István jogász volt. A dualizmus korában tovább fejlődött és változott a település gazdasági és társadalmi képe. A kapitalista gazdálkodás vált jellemzővé, bankok, nagyvállalkozások kezdték meg működésüket. Emellett a kulturális és egyesületi élet is fellendült. A 20. századra a római katolikusok váltak a legnépesebb felekezetté. Az első világháborúban nagy vérveszteséget szenvedett el a város lakossága. A két világháború között erős visszaesés, majd lassú növekedés jellemezte a várost, mely az összes többi rendezett tanácsú városhoz hasonlóan 1929-ben megyei város lett a közigazgatás országos átszervezésével összefüggésben. A második világháború során a legnagyobb veszteségeket a többszöri sorozások utáni emberveszteség, a helyi zsidók deportálása egy részének elpusztítása, majd 1944. október 23-án a szovjet megszállás okozta a halasiaknak.

Kiskunhalas, városháza

Református templom

A híres halasi csipkék, egy 1960-ban kiadott magyar bélyegsorozaton

A 1945 után nagy kiterjedésű határában több község önállósult (1947-ben Pirtó, 1952-ben pedig Balotaszállás, Imrehegy – ez részben Kecel határából is –, Kunfehértó és Zsana), ezzel területe mintegy felére csökkent. 1972-ben korábbi pusztáinak egy részét, Bodoglárt és Tajót Kiskunmajsához csatolták, ennek eredményeképp a város területe ismét negyedével csökkent, eredeti területének alig több mint harmadára. Az 1950-es megyerendezés során az újonnan alakított Bács-Kiskun megye része, egyúttal a szintén ekkor alakított Kiskunhalasi járás székhelye lett a város. Az államosítások, a földreform, a kollektivizálás megváltoztatta a város arculatát. 1956 októberében tüntetések, munkástanácsok, forradalmi bizottság létre jötte, sortűz jelezte, hogy a halasiak is elégedetlenek az addigi politikával. A forradalom és szabadságharc idején, 1956. november 1-jén itt tartottak egyedül az országban demokratikus szavazást a helyi alapszervezettel rendelkező pártok között, az FKgP 76%-os győzelme mellett.

Iparosítása az 1970-es évektől vált nagyobb arányúvá; a feldolgozóipar lett a helyi gazdaság legjelentősebb ágazata. A feltárt kőolaj- és földgázlelőhelyek szintén hozzájárultak a város fejlődéséhez.

1983 végén az egész országban megszűntek a járások, így az 1950-ben alakított Kiskunhalasi járás is.

Halas nevét világszerte ismertté tette a csipkevarrás, melynek megteremtői Dékáni Árpád és Markovits Mária voltak.

[szerkesztés] Nevezetességei

Halasi Csipkemúzeum ^[1] A világelső brüsszeli csipke után a magyar csipkevarró asszonyok remekművei a legelismertebbek. A múzeumban élőben megtekinthető a csipkevarrás folyamata.
Thorma János Múzeum ^[2]
Sáfrik-féle szélmalom ^[3] Az 1860-as években épített szélmalmot az 1890-es években Sáfrik József szélmolnár átépítette és korszerűsítette. 1940-től takarmánydarálóként működött. A ma is működőképes ipartörténeti építmény 1964-től műemlék.
Búsuló kuruc szobra (1904) - Damkó József alkotása az 1703-as halasi csata kuruc halottainak emlékére, az ország első, és sokáig egyetlen köztéri kurucszobra

[szerkesztés] Civil szervezetek

Boróka Civilház ^[4]
Pásztortűz Egyesület

[szerkesztés] Testvér- és partnervárosai

Sepsiszentgyörgy, Románia

Szabadka, Szerbia

Magyarkanizsa, Szerbia

Kronach, Németország

Nowy Sacz, Lengyelország

Hódmezővásárhely, Magyarország

[szerkesztés] Elfeledett testvér- és partnervárosi kapcsolatok

Kassa, Szlovákia^[5]

Rimaszombat, Szlovákia^[6]

Horthyvára, Szerbia^[6]

[szerkesztés] Híres emberek

Itt született Kerekes Sámuel (Miskolczi Kerekes Sámuel) (Kiskunhalas, 1757 k. - Bécs, 1800. augusztus 27.) az első magyar hírlapirók egyike.
Itt született Bibó Gedeon (19. század) orvos
Itt dolgozott Édes Gergely (Madar, 1763. január 24. – Tiszatarján, 1847. október 20.) református lelkész, költő
Itt (is) dolgozott Karacs Teréz (Pest, 1808. április 18. – Békés, 1892. október 7.) pedagógus, író, a nőnevelés egyik úttörője.
Itt született Latabár Endre (Kiskunhalas, 1811. november 16. - Miskolc, 1873. július 10.) színész, rendező, színigazgató, műfordító.
Itt született Szuper Károly (Kiskunhalas, 1821. május 28. – Budapest, 1892. november 30.) színész, Petőfi Sándor egykori színigazgatója.
Itt dolgozott és hunyt el Gyárfás István (léczfalvi) (Dömös, 1822. július 17. - Kiskunhalas, 1883. július 16.) jogász, táblabíró, történész, az MTA levelező tagja.
Itt dolgozott, házasodott Bulcsú Károly (családi nevén Paltsó Károly) (Kassa, 1823. április 8. – Kecskemét, 1865. augusztus 29.) református lelkész, tanár, író, költő.
Itt született Bangó Pető (Kiskunhalas, 1824. február 3. – Arad, 1853 körül) ügyvéd, író, költő.
Itt született és hunyt el Vári Szabó István (Kiskunhalas, 1827. augusztus 16. – Kiskunhalas, 1906. szeptember 25.) jogász, polgármester, honvéd százados, Kossuth egyik futárja a szabadságharc idején, Kiskunhalas első polgármestere (1872-1891, 1893-1903).
Itt született Barina Vendel (Kuthen Vendel) (1834 – 1875) katolikus pap, költő
Itt született Brázay (Brazovics) Kálmán (pellérdi) (1839 - 1925) kereskedő, a sósborszesz hazai elterjesztője.
Itt született 1857-ben és 1932-ben Kecskeméten halt meg Füvessy Imre országos hírű rendőrnyomozó, h. rendőrfőkapitány.
Itt született Zseny József (1860 - 1931) jogász, Pest vármegye aljegyzője, Országos Rákóczi Szövetség egyik alapítója.
Itt élt 1863-tól és 1922. március 20-án itt halt meg Szilády Áron nyelvész, irodalomtörténész, akadémikus
Itt élt és dolgozott Thury József (Makád, 1861. december 25. – Szabadka, 1906. május 22.) magyar nyelvész, turkológus.
Itt született Thorma János (1870-1937) festőművész, a Nagybányai festőiskola alapítója.
Itt született Kadosa Marcell ˙(1874. április 7.) ügyvéd, újságíró, író.
Itt született Garbai Sándor (Kiskunhalas, 1879. március 27. – Párizs, 1947. november 7.) szociáldemokrata politikus, a magyar Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzótanács elnöke, Peidl-kormány közoktatásügyi minisztere
Itt tanult, gyűjtött zalai Szalay László (1879 – 1944) író, szerkesztő.
Itt született és hunyt el Nagy Czirok László (1883 – 1970) néprajzkutató
Itt élt és dolgozott Halasy Nagy József (1885 - 1976) filozófus, egyetemi tanár.
Itt született 1886-ban dr. Balla Antal történész, újságíró, szerkesztő, MTA levelező tag, egyetemi oktató, politikus, kisgazda nemzetgyűlési képviselő, tájékoztatásügyi miniszter
Itt dolgozott és hunyt el Dr. Monszpart László (1890 – 1955) sebészorvos, kórházigazgató.
Itt (is) dolgozott, hunyt el Zsigray Julianna (Törökszentmiklós, 1903. február 15.– Kiskunhalas, 1987. február 21.) író, költő.
Itt élt és halt meg Diószegi Balázs (1914 – 1999) festőművész.
Itt született Kannás Alajos (Kiskunhalas.1926. július.21. - Los Angeles.1999.május.25.) pszichológus, író, költő.
Itt született 1928. május 3–án Bundzsák Dezső magyar válogatott labdarúgó, edző.
Itt született Berki Viola (Kiskunhalas, 1932. május 5. - Budapest, 2001. március 26.) festő, grafikus
Itt született 1948-ban Zelei Miklós költő, író, újságíró
Itt született 1971-ben Miklósa Erika világszerte ismert operaénekesnő, aki a város díszpolgára .
Itt született 1988. december 29-én Szávay Ágnes teniszező.