Helvécia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Helvécia
Helvécia címere
Helvécia címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Alföld
Megye Bács-Kiskun
Járás Kecskeméti
Kistérség Kecskeméti
Jogállás község
Polgármester Balogh Károly[1]
Irányítószám 6034
Körzethívószám 76
Népesség
Teljes népesség 4440 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 78,68 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 56,47 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Helvécia  (Magyarország)
Helvécia
Helvécia
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 50′ 10″, k. h. 19° 37′ 23″Koordináták: é. sz. 46° 50′ 10″, k. h. 19° 37′ 23″
Helvécia  (Bács-Kiskun megye)
Helvécia
Helvécia
Pozíció Bács-Kiskun megye térképén
Helvécia weboldala

Helvécia község Bács-Kiskun megye Kecskeméti járásában.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település a megye északi részén, Kecskeméttől 7 km-re délnyugatra, a Duna és Tisza közti homokhátságon fekszik. Budapest és Szeged közt félúton található, mindkettőtől 80 km-re, az M5-ös autópályától 3 km-re. Az 52-es útról és az 54-es főútról is megközelíthető.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település Wéber Ede svájci tanárnak köszönhetően jött létre, és az ő végakaratából kapta a Helvécia nevet (Helvetia Svájc latin neve). A világon még 187 Helvécia (Helvetia) nevű település található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A honfoglalás előtt szarmaták laktak itt. A közeli ásatások alapján errefelé lehetett az avar birodalom központja.

A környéken korábban állt települések a török uralom alatt elpusztultak és a vidék sokáig lakatlan maradt, Kecskemét Ballószög nevű pusztájának része lett. A városba menekült lakosság azonban megtartotta vidéki birtokait, így alakult ki a tanyarendszer.

A homokos talajú környék szőlőművelési szempontból felértékelődött az 1870-es évek filoxérajárványa után, melynek a történelmi borvidékek szőlői áldozatul estek, a homokon azonban nem él meg a kórt terjesztő gyökértetű. A telep Wéber Ede Balatonfüreden dolgozó svájci tanárnak köszönhetően jött létre 1892 márciusában, és az ő végakaratából kapta a Helvécia nevet. Ekkor 501-en lakták, főként a Balatonfelvidékről idetelepült szőlőművesek. Wéber honosította meg a szőlőművelést azon a 2000 hold földön, melyet Kecskeméttől vásárolt.

1895-ben adták át a Helvéciát érintő Fülöpszállás–Kecskemét-vasútvonalat, amelyen 2007-ben szűnt meg a személyszállítás.

Az első világháború idejére már 1300-an éltek itt, több mint 200-an harcoltak a háborúban, köztük Wéber fia, Aladár is. A háború után Helvécián létesült Kecskemét első köztemetője. 1934-re 1960-an laktak a telepen. 1949-től keskeny nyomtávú vasútvonal kötötte össze Kecskemét belterületével.

Helvécia 1952-ben alakult önálló községgé függetlenné válva Kecskeméttől. 1961-ben bevezették az áramot. 1970-re már 4360-an lakták a települést. 1989-ben településrészét, Matkót lakói kérelmére visszacsatolták Kecskeméthez.

A lakosság nagy része mezőgazdaságból él, a teljes népesség több mint fele tanyákon. A falu településszerkezete sajátos, két, egymástól 3-km-re fekvő, nagyjából azonos népességű településrészből – Helvécia-Ófalu és Szabó Sándor-telep vagy Újfalu – áll, utóbbi az egykori állami gazdaság lakótelepe volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bagolyvár (kastély)
  • Bocsák-ház
  • Katolikus templom (1908)

Partnertelepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Helvécia települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]