Kornai János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Kornai János (1945-ig Kornhauser, Budapest, 1928. január 21.) Széchenyi-díjas magyar közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fiatalkora

Jómódú zsidó polgárcsaládban született 1928-ban. 1933-ban kezdte meg tanulmányait a Reichsdeutsche Schule tizenkét évfolyamos osztályában. 1944-ben munkaszolgálatra sorozták be, majd 1945-ben érettségizett a kiskunhalasi református gimnáziumban. Ebben az évben a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) budapesti központjának munkatársa lett. Időközben felvették a Pázmány Péter Tudományegyetem (ma: ELTE) filozófia szakára.

[szerkesztés] Tudományos pályafutása

1947-ben került a Szabad Néphez, amelynek gazdasági szerkesztőjeként dolgozott. 1954-ben tagja volt a Nagy Imre-párti Szabad Nép-lázadásnak, ami miatt 1955-ben eltávolították a laptól. Közben 1953-tól aspiráns is volt, majd az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének munkatársa lett. 1956-ban végleg szakított a marxista gazdaságpolitikával, ezen kívül a forradalom ideje alatt rövid ideig a Magyar Szabadság munkatársa volt, valamint nem volt hajlandó belépni az MSZMP-be, emiatt eltávolították a kutatóintézetből (ekkor kezdett el foglalkozni a nyugati közgazdaságtan eredményeinek feldolgozásával). Helyette 1958-ban a Textilipari Intézet osztályvezetőjévé nevezték ki, valamint 1963 és 1967 között az MTA Számítástechnikai Központjának osztályvezetőjeként dolgozott, a matematikai módszerek közgazdasági felhasználásával foglalkozott (elsősorban Lipták Tamással).

1967-ben került vissza az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetébe, ahol a gazdasági szabályozáselméleti osztályát vezette, ill. a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen is oktatott. Később kutatóprofesszori megbízást kapott az intézetnél, ahol 1993-ig dolgozott. 1992-ben a Collegium Budapest egyik alapítója és vezető kutatója lett.

Számos egyetemen töltött be vendégprofesszori állást (például a London School of Economics (1964), Stanford Egyetem (1968, 1973), Yale Egyetem (1970), Princeton Egyetem (1972, 1983), Stockholmi Egyetem (1976–1977), Harvard Egyetem (1984–1985)). 1986-ban a Harvard Egyetem közgazdaságtani professzora lett (kutatóintézeti állását 1993-ig megtartotta). 2002-ben emeritálták. A Közép-európai Egyetem kutatóprofesszorává nevezte ki 2005-ben.

1956-ban védte meg a közgazdaság-tudományok kandidátusi, 1965-ben doktori értekezését (előtte 1961-ben egyetemi doktori címet szerzett). 1976-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1982-ben rendes tagjává. Korábban már az MTA Közgazdaság-tudományi Bizottsága tagja lett. Ezen kívül az Amerikai Tudományos és Művészeti, a Brit, a Svéd Királyi, a Finn Tudományos, az Orosz Tudományos és a Bolgár Tudományos Akadémia is felvette tagjai sorába. Az Acta Oeconimica és a Közgazdasági Szemle szerkesztőbizottságának tagja volt. Számos magyar és külföldi egyetem díszdoktori címet adományozott Kornainak.

1972 és 1977 között az ENSZ Fejlesztésszervezési Bizottsága alelnökeként is dolgozott. 1978-ban a Nemzetközi Ökonometriai Társaság, 1987-ben az Európai Közgazdasági Társaság, 2002-ben pedig a Nemzetközi Közgazdasági Társaság elnöke volt. 1995-ben a Magyar Nemzeti Bank jegybanktanácsának tagjává választották, mely tisztségéről 2001-ben mondott le, miután megszületett az új MNB-törvény.

Munkássága miatt nemzetközileg is elismert közgazdasági szaktekintéllyé vált, aki kutatásaiban vázolta fel és ismertette meg mások számára az államszocialista gazdasági rendszer természetét (például annak hiánygazdaság-jellegét), amely területet A hiány című könyvében ismertetett.

[szerkesztés] Családja

Kétszer nősült, első felesége Laky Teréz újságíró volt. Második felesége Dániel Zsuzsa, szintén közgazdász. Két fiú-, ill. egy leánygyermek édesapja. Idősebb fia Kornai Gábor közgazdász, a Vezetési Tanácsadók Magyarországi Szövetsége elnöke, ifjabb fia Kornai András matematikus, az MTA doktora.

[szerkesztés] Díjai, elismerései

[szerkesztés] Főbb publikációi

  • A gazdasági tervezés túlzott központosítása (1957)
  • A beruházások matematikai programozása (1962)
  • A gazdasági szerkezet matematikai tervezése (1965)
  • A gazdaság működésének szimulációs modellje (1966)
  • Anti-equilibrium (1971)
  • Erőltetett vagy harmonikus növekedés (1972)
  • A hiány (1980)
  • Növekedés, hiány és hatékonyság (1982)
  • Ellentmondások és dilemmák (1983)
  • A vállalatok nyereségének bürokratikus újraelosztása (1987)
  • Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében (1989)
  • A szocialista rendszer (1993)
  • Egyéni választás és szolidaritás. Az egészségügy intézményi mechanizmusának reformja Kelet-Európában (Karen Egglestonnal, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2004)
  • A gondolat erejével (Osiris, Budapest, 2005)
  • Szocializmus, kapitalizmus, demokrácia és rendszerváltás (Akadémiai Kiadó, Budapest, 2007)

[szerkesztés] Források

Mit gondolsz erről az oldalról?

Arra kérünk, szánj egy percet a cikk értékelésére! A visszajelzések segítenek az oldal fejlesztésében.

:  :  :  : 
Személyes eszközök