Kiskunlacháza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kiskunlacháza
Kiskunlacháza címere
Kiskunlacháza címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Kistérség Ráckevei
Jogállás nagyközség
Polgármester Dr. Répás József[1]
Irányítószám 2340
Körzethívószám 24
Népesség
Teljes népesség 8840 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 97,18 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 93,50 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kiskunlacháza  (Magyarország)
Kiskunlacháza
Kiskunlacháza
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 11′ 26″, k. h. 19° 00′ 26″Koordináták: é. sz. 47° 11′ 26″, k. h. 19° 00′ 26″
Kiskunlacháza  (Pest megye)
Kiskunlacháza
Kiskunlacháza
Pozíció Pest megye térképén
Kiskunlacháza weboldala

Kiskunlacháza nagyközség Pest megyében, a Ráckevei kistérségben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 51-es út mentén található. A község egészen a Duna-partig tart; a folyó másik partján Ráckeve.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevének első része: a tájegységre (Kiskunság) utal, míg Lacháza a falu (előző nevén Szántó) egykori birtokosáról Kolos fia Lackról, illetve a tőle leszármazó szántai Lackfiakról kapta a Lackháza (Lacháza) nevet.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település és környéke már a honfoglalás óta lakott hely. Első ismert neve Szántó volt. Nevét rab szántó királyi szolgálónépeiről kapta.

1020 körül I. István király Szántót a veszprémvölgyi apácakolostornak adta, mint az a görög alapítólevélből, és annak latin megújításából kiderül, a Duna mellett fekvő Szántó falut 30+20 rab cseléddel s vele a Duna szombati révét 7-révésszel és [szombatnapi] vásárt vámjával, s 12 dunai halásszal együtt.

1272-1290 körül IV. László király Szántó fehérvári várföldet az örökös nélkül elhalt Beek földje mellett Péter, Abraam, Jakab comes és Herboldus királyi tárnokoknak és ételfogóknak (tavarnici et dapiferi) adta és határait leíratta.

1300-ban "Szigetmelléki" Herbordus és Kulus – a szántai Lack és Kolos család őse – két társával Taksony melletti föld ügyében szerepel. 1321-ben Szántó része egy bizonyos Lászlóé volt, kit Kolus testvérévé fogadott, de magtalan halála után földjét a király nem Kolusnak, hanem Botond fia Jánosnak adta, de még ez évben visszavette tőle, és mégis Kolus fiainak, Miklós, Kolus, és Lack testvéreknek adta, s adományát 1324-ben meg is erősítette. 1326-ban Tretul (dictus) Miklós pozsonyi ispán és Rorandus fia Lepes (dictus) Miklós szántai birtokukat átadták Sziget-melléki (de iuxta Magna Insula) Kolos fiainak, Kulus mesternek, Lachknak és Miklósnak. 1329-ben Becsei Imre Pereg nevű faluja felől elhatárolták Herbordus fiai Szántó birtokát.

1331-1332-ben Becsei Teuteus (Becsei Töttös) és Vezzeus mestereket, nővérük Margareta Herbold fia Abraam neje hitbére felől Herbord comes fiai, Beke, Endre és Etel, valamint Donat fia Egyed Izsótelkével elégítik ki. 1376-ban Izsótelkét, 1420-ban pedig Herboldházát azonosnak mondják Szántóval.

Szántó utóbb birtokosairól, Kolos fia Lackról, illetve a tőle leszármazó szántai Lackfiakról Lackháza nevet kapott.

Pereg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pereg Árpád-kori település, 1950-től szintén Kiskunlacháza része.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pereg a 13. században részben Fehérvár földje, részben nemesi birtok volt. Első ismert tulajdonosa Peregi Yginig, előzőleg egy [dunai] sziget birtokosa volt; ezt azonban II. András király elvette tőle, és helyette adta neki a peregi várföldet. 1239-ben IV. Béla király megállapította, hogy az elvett sziget jóval nagyobb volt, mint a kapott várföld, ezért Yging fiait, Gergelyt és Enoc-ot meghagyta benne. 1298-ban Tenkeleu fia Péter, felesége >salch, Job leánya leánynegyedébe 3 M-t kapott Peregi Márton fiaitól; közbenjárt a (Sziget-) Szentmiklósi pap, Inok fia Péter comes és Kuch fia Benedek comes.

1312-ben az Ürbőiek 10 M-ért eladtak egy peregi földet Bicch (dictus) Péter mellett Becsei Imrének. Inok fia Péter fia János magtalan halálával Károly Róbert király Becsei Imre comesnek (ispán) adta peregi földjüket. 1312 és 1329 között a peregi földeket Becsei Imre vásárolta meg. 1329-ben Becsei Imre peregi földjét elhatárolták a tőle északra eső Szántó falutól (Lacházától), az oklevélben megemlítik, hogy a határtól út vezet a Szent Imre-egyház felé. Erről e falut a 15. század-ban Kispereg vagy Szentimrefalva néven is nevezték. Tőle délebbre feküdt Nagypereg, mely Treutel Miklós birtoka volt.

1332-ben papja 7 gs. pápai tizedet fizetett.

Nevezetes személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született Nagy István (1829–1896) újságíró, műfordító.
  • Itt született és itt is halt meg Kégl Sándor (1862–1920) orientalista, irodalomtörténész, a magyar iranisztika kiemelkedő alakja, az MTA tagja.
  • Itt született Rékai Gábor (1916–1917) agrárpolitikus, malomipari szakértő, 1967–1976 között a Gabona Tröszt vezérigazgatója.
  • Itt született Pelsőczy László (1947) színművész, műsorvezető.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A peregi katolikus templom
  • Református templom (1771); előtte "szégyenkő"
  • Peregi (Szent Mihály) katolikus templom (1774)
  • Hajós-kúria – Bankháza
  • Lacházi (Szent László) katolikus templom
  • Angyalosház
  • Peregi temető kápolna

A környék arculatát leginkább a kavicsbányászat nyomán keletkezett bányatavak határozzák meg.

Különálló részei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pereg – ma már összeépült Lacházával
  • Bankháza – itt található egy régi "szovjet katonai reptér"
  • A településhez sok tanya is tartozik. Pl.:
    • Szúnyogpuszta
    • Öreg Állás tanya
    • Szerfás tanya

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kiskunlacháza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 20.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Nemzet Tört. II.242.
  • Györffy György: Fejér várm.
  • Zádor Anna-Rados Jenő: A klasszicizmus építészete Magyarországon. Budapest, 1943.
  • Bibó István: Az Alföld Késő barokk és klasszicista építészetének néhány kérdése. Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények 1967. 525-567. old.
  • Genton István: Magyarország műemlékei, Budapest, 1951.
  • Bierbauer Virgil: A magyar építészet története. Budapest, 1937.
  • Bierbauer Virgil: A magyar építészet két rétege. Magyarságtudomány, II. évf. 1936, 264-272 old.
  • Magyar református templomok. Fősz. Dr. Kováts J. István. Athenaeum. Budapest. 1942.
  • Dr. Novák László (Arany János Múzeum Nagykőrös) A Duna-Tisza köze északnyugati vidékének településnéprajzi viszonyai a 18. 19. században. (Szerk.:Farkas Rozália) Studia Comitatensia 25. 1995.
  • Művészet és Felvilágosodás, művészettört. tanulmányok. Szerk. Zádor Anna és Szakolcsi Hedvig. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1878.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiskunlacháza témájú médiaállományokat.