Püspökhatvan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Püspökhatvan
Püspökhatvan címere
Püspökhatvan címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Váci
Kistérség Váci
Jogállás község
Polgármester Bátyi József[1]
Irányítószám 2682
Körzethívószám 27
Népesség
Teljes népesség 1453 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 62,14 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 24,72 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Püspökhatvan  (Magyarország)
Püspökhatvan
Püspökhatvan
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 46′ 31″, k. h. 19° 22′ 05″Koordináták: é. sz. 47° 46′ 31″, k. h. 19° 22′ 05″
Püspökhatvan  (Pest megye)
Püspökhatvan
Püspökhatvan
Pozíció Pest megye térképén
Püspökhatvan weboldala

Püspökhatvan (szlovákul: Pišpek) község Pest megyében, a Váci járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gödöllői-dombság és a Cserhát között elterülő hegyes-völgyes vidéken fekszik, Váctól 28, Aszódtól 18, Gödöllőtől 30 km-re, ill. a régiós közigazgatási beosztás szerint a Közép-Magyarországi Régió északkeleti részén helyezkedik el, Budapesttől 50 km-re északkeleti irányban. A község a Váci statisztikai kistérség és a Váci Kistérségi Társulás tagja. Délről Galgagyörk község, délnyugatról Püspökszilágy község, nyugatról Penc község, északnyugatról Csővár község, északról Acsa község területével határos. Püspökhatvan község Budapest vonzáskörzetének északi peremén helyezkedik el, az agglomerációs övezeten éppen csak kívül. A községet Vác vonzáskörzetéhez is szokták sorolni.

Megközelíthetősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vonattal a MÁV 78-as számú Aszód–Balassagyarmat–Ipolytarnóc-vasútvonalán közelíthető meg. A megállóhely Galgagyörk és Acsa-Erdőkürt között található.
  • busszal a Volánbusz Vác-Galgagyörk, a Budapest-Bercel vagy Budapest-Galgamácsa, illetve a Vác-Galgamácsa majd vonattal Galgamácsáról Balassagyarmat felé, illetve a Galgamácsa-Acsa szerződéses járattal (a sz. járat végállomása Galgamácsa vasútállomás)
  • Autóval a 2/A autóút Rádi lehajtójától Rád-Penc-Csővár-Acsa-Püspökhatvan, vagy az M3-as autópálya Bagi lehajtójától Bag-Aszód-Iklad-Galgamácsa-Galgagyörk-Püspökhatvan, Bag-Aszód-Domony-Iklad-Galgamácsa-Galgagyörk-Püspökhatvan, illetve a 3-as főútról Aszódtól az ismertetett útvonalon, és Budapest-Fót-Csomád-Őrbottyán-Váckisújfalu-Galgamácsa-… útvonalon

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Püspökhatvan a Galga völgyét követő Aszód – Balassagyarmat vasút és közút mentén kialakult halmazos település, fésűs beépítéssel, amely a középkorban a Galga jobb partjára települt, az újabb időkben a bal parton növekedett, s jelenleg is teljesen új településrészekkel bővül. A település nevében a Püspök név egyértelműen az egykori birtokosára, a váci püspökre emlékeztet. Helyi legenda szerint a település nevében szereplő tőszámnév a falut egykoron alapító húsz magyar, húsz német, húsz szlovák letelepülőre utal. A település régóta lakott, mintegy 3000 különféle kőeszköz a huszonnyolcezer évvel ezelőtti Gravetti-kultúra jelenlétéről tanúskodik.

A község területén gazdag őskori, újkori, rézkori, bronzkori leletanyag is található. (Bronzkori Kyjatice-kultúra 80db-os leletanyaga 1946-os feltárásból: csöngők, karperecek, tokos balták, vésők, sarlók) A szkíták, kelták, szarmaták után a népvándorlás népei is megfordultak a községben. Az Árpád-kori leletek azt bizonyítják, hogy a honfoglaláskor itt is megtelepedtek a magyarok. A falu első említésétől, 1284-től a váci püspök birtoka egészen a XX. század közepéig. A török időkben a Felső-Galga mente legnépesebb települése volt, kiűzésük után a XVII-XVIII. Szd. fordulóján a magyarok mellé először szlovák, majd német telepesek érkeztek. Idővel a német nemzetiség teljesen háttérbe szorult. A múlt század elején a lakosság összetétele 50-50%-ban szlovákmagyar, a határ földrajzi nevei szinte teljesen szlovákok, és sokan megőrízték szlovák anyanyelvüket és kultúrájukat. A lakosság egységesen katolikus vallású. Püspökhatvan népe kivette részét a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban, az 1848-49-es szabadságharcban, az I. és II. világháborúban. A kifejezetten mezőgazdasággal foglalkozó falu lakossága részben az uradalom cselédjeként, részben saját földjén gazdálkodott. Később jelentős sikereket értek el az állattenyésztésben is. A XX. szd. elejétől a szövetkezeti mozgalom elterjedését tanúsítják a Hangya Szövetkezet, Tejszövetkezet, Hitelszövetkezet, Szarvasmarha-tenyésztő egyesület. Jelentős volt a település gazdaságában a csaknem fél évszázadon át működő bánya, ahol az Ecskendi tönk andezitjét hozták a felszínre.

A világháború után földhöz jutott parasztság a szövetkezetbe kényszerítés után hamar elhagyta ősi mesterségét, iparban (Iklad, Budapest) ingázóként teremtette elő megélhetését. A mezőgazdaság akkor értékelődött fel ismét, amikor Püspökhatvan központtal megalakult a melléküzemágakkal kibővített Galgavölgye MGTSZ. A megindult fejlődés a rendszerváltás után lendületesen folytatódott. A termelőszövetkezet mellett egyre többen választották az egyéni gazdálkodást, de megszaporodott az iparral, kereskedelemmel foglalkozó vállalkozók száma is. A zárt közösség életének színtere kitágult sajátságos előnyeivel, hátrányaival: - megindult a régi népviseletből való „kivetkőzés”, - a régi hossztengelyes parasztházak helyébe a városias életmód interpretálásaként többszintes, kockaházak kerültek, - a fiatalok közül egyre többen, egyre magasabb képzésben részesültek, - a migráció megváltoztatta a lakosság összetételét, - jelentős szerephez kell jutnia a kulturális hagyományőrző tevékenységnek.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Faragott hidacska
  • Barokk stílusú templom Szent Lőrinc tiszteletére szentelve.
  • Fafaragványokkal díszített szabadidőpark a falu északi részén.
  • Fafaragványok a község temetőjében

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Püspökhatvan települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]