Váci egyházmegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Váci egyházmegye a római katolikus egyház egyik magyarországi egyházmegyéje, amit Szent István király alapított körülbelül 1000 évvel ezelőtt. Az egyházmegye püspöki székhelye Vác városban van. Jelenlegi püspöke dr. Beer Miklós. Az egyházmegye védőszentjei Szent Mihályangyal, és Szent István király.[1]

Az egyházmegye rövid története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történetírásunk Pauler Gyula óta elfogadja, hogy a váci egyházmegyét Szent István király (1000-1038) alapította a fejedelmi törzs Duna-Tisza közötti területére rendelve a püspökséget. Az alapítás mindenképpen 1009 után történt, mert az 1009-ből ránkmaradt oklevél szerint, amely a veszprémi püspökség határleírását tartalmazza, a váci püspökség későbbi területe még a veszprémi püspök hatáskörébe tartozott. [2] István 1080 körül készült nagyobb legendája az általa alapított püspökségek számát tízben adja meg, ami a váci egyházmegye Szent István-i alapítását támasztja alá. Ez lehetett azonban az utoljára alapított egyházmegyéje, mivel területét a szomszédos egyházmegyéktől elcsatolt fél-fél vármegyékből alakították ki, azaz Nógrád, Visegrád, Fejér, Csongrád és Szolnok egymással érintkező részeiből. [3]

A Szűz Máriának szentelt székesegyházat I. Géza király (10741077) építtette, és rendelkezése szerint itt is temették el. A garamszentbenedeki apátság alapítólevele (1075) szerint az egyházmegye határai megegyeztek az 1993-ig érvényes határokkal. Szent László király (1077-1095) idejében már létezett a váci káptalan, amely később hiteles- és ítélkező hely lett (1135-1139). A középkorban az öt főesperesség közül az egyik a pesti volt, de a város 1401-ben IX. Bonifác pápa szerint már az esztergomi érsek joghatósága alá tartozott. 1241-ben a tatárok Vácot is feldúlták. A török megszállás előtti 450 templomos helynél a plébániák száma sokkal kevesebb, a legelterjedtebb a bencés (Mogyoród, Tereske) és a premontrei (Garáb, Nagykökényes, Jánoshida, Ócsa) szerzetesrend volt. Az egyházmegye a hódoltság területére esett: püspökeit a török nem tűrte meg. Bár a falusi papok a helyükön maradhattak, pótlásuk a szentelő püspökök távolléte (Nagyszombat, Szepeskáptalan, Pozsony, Nyitra, Győr) miatt nem volt lehetséges. A lelkipásztori munkát 1658-tól a jezsuiták elűzése után a szécsényi és szegedi ferencesek végezték. 1649-től a nagyszombati Seminarium Generale váci egyházmegyei papnövendékeket is nevelt, megindult a plébániai rendszer helyreállításának több évszázados folyamata. Az egyházmegye török uralom (1544-1685) alóli felszabadulása után Pest hovatartozása vitatott volt, Mária Terézia királynő (1717-1780) az esztergomi egyházmegyéhez csatolta (1777). Fokozatosan nőtt a plébániák száma: 1773-ban 59, 1761-ben 82, 1785-ben 89 élt 80-nál több fíliával. A XVIII. sz. első felében kezdődött a püspöki birtok benépesítése. 1770-ben a székeskáptalan újra hiteleshely lett. 1720-ban történt a szeminárium kánoni alapítása, felépült a jelenlegi püspöki székház (1742-1772) és a székesegyház (1761-1772). A ferencesek Szolnokon (1686) és Vácott (1719), a domonkosok feloszlatásukig (1787) Pesten és Vácott (1699), a piaristák Vácott (1714) és Kecskeméten (1715), a kapucinusok Hatvanban (1729) és Gödöllőn (1763), az irgalmasrendiek Vácott (1763) telepedtek le. A XIX. sz-ban erősen érződött a jozefinista szellem gátló hatása: bár a hívek száma 352618-ról (1808) 600389-re (1900) emelkedett, a plébániáké csak 108-ról 122-re növekedett. Fordulatot a XX. sz. hozott: számuk 1949-re a megújuló papnevelés hatására 252 lett. Az Egyház 1945 utáni üldözésének Pétery József püspök (1942-1967) is áldozatul esett. Miként Mindszenty József hercegprímást 1948-ban, 1953-ban őt is letartóztatták, váci bántalmazása után per és ítélet nélkül haláláig Hejcén tartották fogva. A pártállam gyengülésével erősödhetett az egyházmegye hitélete püspökei és papjai szabadabbá váló lelkipásztori munkája nyomán. Felszámolásával pedig a hívek megszabadultak a vallásgyakorlatukat gátló megfélemlítéstől. A rendszerváltás után az egyházmegye fokozatosan visszakapta az egykor államosított épületeit.

A püspöki székház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A püspöki palota (jobbra) és az egyházmegyei könyvtár és levéltár (balra) látképe a Konstantin tér felől

A püspöki székház az Árpád-korban a várbeli székesegyház előtt (a mai ferences templom helyének közelében) állt a székesegyházi iskolával és a kanonokok lakásaival együtt. A püspökök 500 éven át lakták. Sajbán kán tatárjai felégették. Báthori Miklós, Vác humanista püspöke (1474-1506) 30 évig lakta. A török uralom alatt a vár parancsnokainak szálláshelye volt. A felszabaduláskor rommá lett. A második püspöki palota a mai Március 15. téren lévő Siketnéma Intézet középkori eredetű északi szárnyából épült ki. Kéry János (1681-1685), Balogh Miklós (1685-1689) után Dwornikowich Mihály (1689-1705) és Kollonics Zsigmond (1708-1716) püspök 8-8 éven át lakta az épületet. Althan Frigyes püspök (1718-1734) új székház építését határozta el az egykori várfalak északi tövében. Az elkészült kettős pince fölé 50 év múlva Migazzi Kristóf püspök, bíboros (1756-1757, 1762-1786) építtette fel a palotát Meissl Frigyes bécsi építész tervei szerint (1762-1771) váci iparosok munkájával. Berendezéséről Splényi Ferenc püspök (1787-1795) számbavételezése (1787) tájékoztat. Eredetileg Eszterházy Károly püspök (1759-1762) nagyvonalú elgondolása szerint F. A. Pilgram osztrák építész főhomlokzatával a székesegyházra néző palotát tervezett. A jelenlegi székház homlokzata keleti helyett déli fekvésű, hogy a termeket beragyogja a napfény. A székesegyház terére az egyik oldalhomlokzata fordul, folytatásában a kert Migazzi-címeres díszkapujával. Berendezését gróf Csáky Károly Emmánuel püspök (1900-1919) tovább gazdagította. 1951-től a II. emeleten és az I. emelet felében öreg szerzetesnővérek szociális otthona volt. Keszthelyi Ferenc püspök (1992-2003) a palota belső terének eredeti kialakítását helyreállíttatta. 2004-ben a papi szeminárium átköltözött ide a Konstantin téri épületből.

Az egyházmegye élete napjainkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mezősi Károly, Pongrácz György: A váci egyházmegye a török hódoltság idején, Kiskunfélegyháza, 1939
  • Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában 1526-1686, Vác Város Levéltára, 2008
  • Horváth M. Ferenc (szerk.), Mándli Gyula (szerk.), ...: "...egyházat építek itt!" millenniumi történeti konferencia, 2000. február 25., Katona Lajos Városi Könyvtár, Vác, 2001
  • Rusvay Tibor: Migazzi - Bécs és Vác között, Magánkiadás, Vác, 2000

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az egyházmegye hierarchiája és története
  2. Györffy György. 14 / Térítés és egyházszervezés., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 
  3. Györffy György. 23 / Új alapítások – az egyház és az állam fejlesztése., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]