Bogyiszló
| Bogyiszló | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Dél-Dunántúl | ||
| Megye | Tolna | ||
| Kistérség 2012-ig | Szekszárdi | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Tóth István (FIDESZ-KDNP)[1] | ||
| Irányítószám | 7132 | ||
| Körzethívószám | 74 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2235 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 39,96 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 55,93 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Bogyiszló
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Bogyiszló
Pozíció Tolna megye térképén
|
|||
| é. sz. 46,38580°, k. h. 18,83115° | |||
| Bogyiszló weboldala | |||
Bogyiszló község Tolna megyében, a Szekszárdi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
A község Szekszárdtól 11 km-re keletre, a Duna mellett, a Sió csatorna torkolatvidékén található, a Mezőföld déli részén. Megközelítése: A 6-os számú főútról, Tolnán keresztül érhető el, vagy Kalocsa felől az 51-es főútról az M9-es autóúton áthajtva a Szent László hídon.
Története [szerkesztés]
A régészeti leletek bizonysága szerint Bogyiszló környéke már az avar korban lakott terület volt. A honfoglalás idején letelepedő magyarság szláv népességet talált ezen a vízjárta tájékon. A viszonylag sík területet csak enyhe dombok, kiemelkedések tagolták, amelyet a Duna hordalékával épített évezredek alatt. Áradások idején szinte az egész táj víz alatt állt, szigetszerűen körülvéve a dombokat. Állandó települések ezeken a kicsiny, keskeny magaslatokon létesülhettek, a területre ezért a nagyszámú, igen apró falvak kialakulása jellemző. Bogyiszló az akkori Duna folyam bal oldalára, magas partra települt.
A falu első írott emléke 1272-ből való, neve Buguzlou alakban fordul elő Moys nádor adománylevelében, amikor halastavaival együtt az ábrahámi kolostornak adományozta a birtokot.
A fontos kereskedelmi és közlekedési útvonalaktól távolabb fekvő település a történelem viharaitól védett helyzetben volt, s a környező területek lakói is itt kerestek menedéket, búvóhelyet. A vízjárta, mocsaras terület bőségesen szolgált élelemmel is az ínséges időkben, amikor a háborúzások miatt a földeket felhagyták, művelni nem tudták. A török megszállás és a Rákóczi-szabadságharc idejéből fenn maradtak bujdoklásról szóló történetek, a település határában ma is találunk erre utaló elnevezéseket (Haramiás, Hajdu-szállás, Kányatanya).
Bogyiszló nem csak a háborúk idején nyújtott menedéket, hanem a gyakori áradások alkalmával is, a környék alacsonyabban fekvő, elöntött településeinek. A pusztító árvizek miatt több közeli falut elhagytak lakói és végleg Bogyiszlóba költöztek, például Dalocsából, Karaszból, Doromlásból. Földjeik Bogyiszlóhoz kerültek, az elpusztult településeket azonban határneveik megőrizték.
1380 körül a Duna megváltoztatta folyását, a települést keleti irányban kilométerekre elkerülve. A fő meder természetes áttevődését valószínűleg egy komoly jeges árvíz jégtorlasza okozhatta. A település életében ez nagy változást jelentett, hiszen az addigi széles folyam helyén egy egyre vékonyodó vízfolyás, végül évszázadokkal később egy tó maradt.
Gazdaság [szerkesztés]
Mezőgazdaság [szerkesztés]
Nevezetes fajta a bogyiszlói paprika. Az ártéri erdők kiirtása után ezeken a területeken kiváló adottságokkal termeszthető lett a csípős paprika és a fűszerpaprika is, mely Bogyiszló híressége. Az erdőgazdálkodás, a halászat és a vadászat szintén jelentős hagyományokkal rendelkezik.
Nevezetességei [szerkesztés]
Orchideás erdő [szerkesztés]
A 36 hektáros, kb. 1,5 km. hosszú, de néhol alig több mint 100 méter széles terület országos védettséget 1992-ben kapott, majd a Duna-Dráva Nemzeti Park megalakulásával annak legészakibb területegysége lett.
A termőhely túlnyomó része másodlagos, mivel a Sió menti árvízvédelmi töltéshez - a termőréteg lehántásával - innen nyerték az építőanyagot.
A védettség okát - mint a név is sugallja - a szinte mindenütt és nem ritkán tömegesen előforduló orchideák képezik. Az itt megfigyelt 6 faj közül leggyakoribb a mutatós, akár fél méteresre is megnövő vitézkosbor (Orchis militaris). Egyes kutatók szerint a Kárpát-medence legnagyobb állománya található itt. Az egyedszám becslések szerint - megközelíti az 1 milliót. Április végén, május közepén szemet gyönyörködtető látvány a szálanként vagy kisebb-nagyobb csoportokban nyíló, ezernyi, dekoratív orchidea. Csaknem mindenütt és nagy egyedszámban találkozhatunk a fehér madársisak-kal (Cephalathera damasonium). Közeli rokon, a valamivel korábban nyíló kardos madársisak (Cephalathera longifolia) nála ritkább. A legmélyebben fekvő részek nyújtanak otthont a nyár elején virágzó mocsári nőszőfű-nek (Epipactis palustris), valamint a lényegesen feltűnőbb hússzínű ujjaskosbor-nak (Dactylozhiza incarnata). Ez utóbbinak eddig csak egy kisebb állománya került elő. A szerény megjelenésű békakonty (Listera ovata)sokszor elkerüli a figyelmünket, pedig két jellegzetes, tojásdad vagy elliptikus leveléről már bimbós állapotban is könnyen felismerhető. Az orchideák árnyékában szerényen húzódnak meg a kígyónyelv (Ophioglossum vulgatum) arasznyi hajtásai. Talán még nehezebb felfedezni a szintén spórás és ugyancsak védett tarka zsurló-t (Equisetum variegatum). Felismerését nehezíti, hogy a hozzá hasonló (nem védett) hosszú zsurló (E. ramosissimum) – nála jelentősen nagyobb mennyiségben - szintén él a területen. A harasztok törzsébe tartozik a tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) is, melynek kisebb állománya egy, nyáron is vízállásos erdőfoltban ismert. Virágos növényeink közül természetesen nem csak orchideák élnek itt, de ezeket leszámítva védett faj a területről ez idáig csak egy, a tárnicsfélék közé tartozó gyíkpohár (Blackstonia acuminata) került elő. A nyár derekán bukkanhatunk e törékeny, 10–30 cm magasra növő, egyéves néhány virító egyedére.
Bár a felfedezése óta több hivatásos és amatőr biológus, ill. botanikus is járt itt, a terület részletes kutatása, botanikai (és zoológiai) feltárása még nem történt meg. A további kutatómunka eredményeként újabb természeti értékek, botanikai ritkaságok előkerülése várható.
Őstölgyes [szerkesztés]
Szintén helyi természeti ritkaság a falu és a Duna között elterülő, sajnos pusztulófélben lévő őstölgyes, ahol több száz éves tölgyek ritka példányai láthatók.
Gemenci-erdő [szerkesztés]
A Gemenci-erdő (Gemenci Vadrezervátum) 1977-ben vált védett területté: azóta tájvédelmi körzet, 1996-tól pedig – az akkor létesült – a Duna–Dráva Nemzeti Park része lett. Az erdő Bogyiszló és Bátaszék között, mintegy 30 km hosszan húzódik a Duna jobb oldali tágas (a legszélesebb része 7 km) hullámterében. Területe 17 779 ha, amiből fokozottan védett 2761 ha.
Az erdős részek között számos ősgyeppel fedett tisztást, mocsárrétet és nádast találunk.
Kulturális élet [szerkesztés]
A község néphagyományokban és népszokásokban gazdag, különösen a néptánc és a népzene területén. A szépen dúsított népviselet nagyon jellemző a helységre. A női népviselet élénk színei, valamint a rakott szoknyák együttesen nagyon kihangsúlyozzák a környékre jellemző csípő mozgást és a bukózást. A táncrendet leginkább a lassú csárdás, friss csárdás, az ugrós, a cinege és a mars alkotják tambura és hegedű kísérettel.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Bogyiszló települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. október 16.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
|||||
