Kocsola

Kocsola
Kocsola címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Megye	Tolna
Kistérség	Dombóvári
Rang	község
Polgármester	Trick Jánosné
Irányítószám	7212
Körzethívószám	74
Népesség
Teljes népesség	1250 fő (2010. január 1.) +/-
Népsűrűség	37,49 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	33,34 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kocsola Pozíció Magyarország térképén
Kocsola Pozíció Tolna megye térképén
é. sz. 46.52693° k. h. 18.18195°46.52693, 18.18195
Kocsola weboldala

Kocsola község Tolna megyében, a Dombóvári kistérségben.

Fekvése

Kocsola a dunántúli dombvidéken, Tolna megye délnyugati szegletében helyezkedik el. Dombóvár felöl a 61-es főút a község mellett vezet el Tamási felé. Mindkét város irányából 20–20 km a távolság.

Közlekedés

Megközelíthető a 61. sz. főútról valamint autóbusszal a környező községekből.

A település mellett régebben elhaladt a Dombóvár–Lepsény-vasútvonal, itt azonban 1990-ben a forgalom megszűnt.

Története

A település pontos keletkezésére vonatkozóan megbízható információk nincsenek, a kis számú írásos feljegyzések alapján csak mozaikszerűen állítható össze története. Múltjáról leletek, égetett agyagedények, római pénzek, kis szobrok tanúskodnak, amelyek ma a szekszárdi múzeumban láthatók. Valószínű, hogy a honfoglalók szálláshelye is volt. Szeghalmi szerint a XI. és a XII. században a Monoszló nemzetség tanyázik itt. Egy 1271-ben kelt oklevél tanúsága szerint már temploma is volt. 1500-ban a tamási várhoz tartozott, és a Héderváry család birtoka volt. A hódoltság végén, valószínűleg pestisben vagy éhínség miatt a lakosság elpusztult, a XVIII. században telepítették újra. Vályi András Magyarországnak leírása című könyvében olvashatjuk: "Kocsola magyar falu, földesura H. Esterházy Uraság, lakosai katolikusok, határja jó termékenységű, vagyonjai jelesek." A kis falucska jobbágyközség lehetett, amelynek neve (Kocsolya, Kotzola, Kocsola), valamint földesurai az idők folyamán változtak. A török hódoltság után első lakosai magyarok voltak. 1740 körül jelenik meg Fischer József molnár "népes" családjával. Németekkel való telepítését 1763 utánra teszik, de itt telepszik meg Hőgyész, Dúzs, Tevel, és különösen Pári népfeleslege is. A németek megjelenésével az 1920-as évek végén, az 1930-as évek közepén már élesedik az ellentét a magyar és a német lakosság között. 1945 előtt a magyar lakosság a Nagyhát utcát, a németség a központtól távolabbi utcákat lakta. Egymás között nem házasodtak. A II. világháború idején a német lakosság nagyobb része a Volksbund tagja lett. A háború utáni kitelepítések következtében a németek helyére a csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében a Felvidékről, valamint Jugoszláviából magyar lakosság érkezett. A nemzetiségi ellentétek tovább éleződtek, és a felvidékiek egy része elköltözött a településről. A döntően mezőgazdaságból élő lakosság számára jelentős változást a mezőgazdaság átszervezése hozott. A birtokok összevonása, a gépesítések hatására a mezőgazdaságban dolgozók aránya az addigi 96%-ról csakhamar 69%-ra esett vissza.

Nevezetességei

A falu temploma a 13. században épült, Szent Anna tiszteletére.