Európai harcsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Európai harcsa
Silurus glanis
Silurus glanis
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Ostariophysi
Rend: Harcsaalakúak (Siluriformes)
Család: Harcsafélék (Siluridae)
Nem: Silurus
Faj: S. glanis
Tudományos név
Silurus glanis
Linnaeus, 1758
Szinonimák
  • Siluris glanis (Linnaeus, 1758)
  • Silurus glanis aralensis (Kessler, 1872)
  • Silurus silurus (Wulff, 1765)
Elterjedés
Az elterjedési területén a piros az őshonos terület, a kék a partmenti brakkvizekben előforduló állománya és a narancs jelzi a telepített állományait.
Az elterjedési területén a piros az őshonos terület, a kék a partmenti brakkvizekben előforduló állománya és a narancs jelzi a telepített állományait.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Európai harcsa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Európai harcsa témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Európai harcsa témájú kategóriát.

Az európai harcsa (Silurus glanis), a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe és a harcsafélék (Siluridae) családjába tartozó faj.[1]

Európa édesvizeinek (a viza után) második legnagyobbra növő hala, a magyarországi halfauna „óriása”, hiszen két métert és a száz kilogrammot is meghaladhatják egyes példányai. Európa közép és keleti területén szinte mindenütt megtalálható, Magyarországon folyó és állóvizekben is egyaránt gyakori. Ázsiában, Anatóliában és az Aral-tó vízrendszerében őshonos, a faj keleti elterjedési területe eléri Kínát. Telepítéseinek köszönhetően Nyugat-Európában, a Brit-szigeten és a Bajkál-tó vízrendszerében is megtalálható. Gazdasági szempontból jelentős és értékes hal.

Tógazdaságokban is nevelnek, de a kifogott és értékesített európai harcsa jelentős részét a természetes vizek adják. Magyarországon a halászata és a horgászata is azért népszerű, mert jelentős zsákmányt ígér nagyra nőtt példányainak köszönhetően. Húsa rendkívül ízletes, zsírban gazdag és szálkamentes, ezért a magyar konyha által készített halételek egyik fő alapanyaga.

Elnevezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az európai harcsának, egyszerűbb formában harcsának vagy leső harcsának több triviális neve is ismert. Említik még az alábbi változatokat: folyami harcsa, pozsárharcsa, pumaharcsa, sárgaharcsa, tőkésharcsa (tőkék, víz alatti tuskók körül fordul elő, alapszíne világos, de sötéttel márványozott), kövesharcsa vagy köviharcsa (kövezéseken gyakori, fekete színű), sebes harcsa (karcsú testű és fekete színű), szürke harcsa vagy szőke harcsa (világos színű), parasztfaló, kupri, kupak, kuppancs (utóbbi három név a halászok körében az 1–5 kg közötti kisebb példányokat jelöli, nagyobbakra nem mondják) és az egész kicsi példánya a harcsapundra.[2][3][4]

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előfordulása Franciaországtól egészen Afganisztánig terjed. Közép- és Kelet-Európában és Ázsia egyes részein (Anatólia északi része, Aral-tó) őshonos. Telepítéseinek köszönhetően Európa nyugati részén így például Angliában és a Bajkál-tó vízrendszerében is megtalálható. Előfordulási területén a folyó és álló vizekben a hegyi patakokon és folyókon kívül majdnem minden domb- és síkvidéki folyóban, azok mellék- és holtágaiban, tavakban, még a brakkvízes tengeröblökben is megtalálható.[5][6][7]

Magyarországi előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kárpát-medence nagyra növő őshonos ragadozó hala, mely Magyarországon megtalálható minden olyan folyóban és állóvízben, ahol előfordulnak mély, gödrös részek, bedőlt fák, kőrakások, elsüllyedt hajók, amelyek árnyékában a ragadozó biztosan rejtőzhet. A Duna-Tisza-csatornából albínó példányai is előkerültek. Fontosabb élőhelyei: a Duna, a Mosoni-Duna, a Rába, a Rábca, a Marcal, az Ipoly, a Zala, a Zala-Somogyi-Határárok, a Sió, a Kapos, a Dráva, a Mura, a Kerka, a Karasica, a Tisza, az Öreg-Túr, a Szamos, a Kraszna, a Bodrog, a Keleti-főcsatorna, a Nyugati-főcsatorna, a Sajó, a Bódva, a Hernád, a Vadász-patak, a Takta, az Eger-patak, a Csincse-patak, a Zagyva, a Hármas-Körös, a Kettős-Körös, a Fekete-Körös, a Fehér-Körös, a Sebes-Körös, a Berettyó, a Maros, a Balaton, a Kis-Balaton, a Fertő, a Velencei-tó, és a Tisza-tó.[8][9]

Hasonló fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe tartozó Magyarországon is megtalálható további harcsafajok egyedei tekinthetőek hasonlatosnak hozzá. Alakját nézve a törpeharcsa és a fekete törpeharcsa hasonlít rá legjobban, de mindkét faj a hát és farokúszó között zsírúszót visel. Ezekkel a fajokkal az összetéveszthetőséget a jelentős méretbeli különbségek szinte lehetetlenné teszik, így csak az európai harcsa növendék példányainál merülhet fel kétely. A további harcsafajok esetében a pettyes harcsa a zsírúszója és a bemetszett farokúszója miatt, az afrikai harcsa jelentősen hosszabb hátúszója miatt különböztethető meg. Továbbá alakra hasonlíthat rá a tőkehalfélék családjába tartozó menyhal, de ez a faj jól megkülönböztethető arról, hogy az állán csupán egyetlen bajuszszálat visel, és kettő hátúszója van.[8]

Azonosítása határozóképlettel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy óriás harcsa, melyet Közép-Ázsiában a Szir-darja folyóból fogtak.

A halak közeli rokon fajainak azonosításához nagy segítséget jelenthet az adott hal morfológiai tulajdonságainak pontos vizsgálata. Az alábbi táblázat az európai harcsa, a törpeharcsa, a fekete törpeharcsa, a pettyes harcsa, az afrikai harcsa és a menyhal határozóképletét tartalmazza.[10]

Tudományos név Magyar név pikkelyképlet garatfogképlet úszósugár hátúszó úszósugár farokalatti
Silurus glanis Európai harcsa          -           -             I/2-4             I/77-92
Ameiurus nebulosus Törpeharcsa          -           -            I/6(7)             I/17-23
Ameiurus melas Fekete törpeharcsa          -           -            I/6(7)             I/17-22
Ictalurus punctatus Pettyes harcsa          -           -              I/6             I/23-26
Clarias gariepinus Afrikai harcsa          -           -            61-79              45-60
Lota lota Menyhal          -           -  D1:9-16, D2:60-93              60-85

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az európai harcsa súlyának változása növekedésével összhangban.

Teste a többi hazai halunktól meglehetősen különbözik. Feje nagy, hát-hasi irányban erősen lapított. Száján a felső ajakon, a szájszeglet közelében 2 hosszú, alul 4 rövidebb bajuszszálat találunk. Szélesre nyíló szájában felül és alul rendkívül sok apró, kissé visszahajló, tűhegyes ránőtt fog helyezkedik el. Szemei kicsik, mégis a tapasztalatok szerint jól lát velük. Törzse rövid, hengeres, izmos farka hosszú és teste pikkelytelen. Színe alkalmazkodik a fenékhez, többnyire fekete, szürke, agyagos áradáskor akár sárga is lehet. Magyarországon a Magyar Horgászban közölt eddigi magyar horgászrekord szerint 113 kilogramm és 230  cm a legnagyobb harcsa, melyet 2010. május 10-én a Töröcskei-tóból fogtak.[11][12] Az eddig regisztrált legnagyobb harcsa Olaszországban a Pó folyóból került elő 2,78 méteres és 144 kg-os mérettel.[13]

Silurus glanis 01.jpg

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oxigénigénye alacsony és a vizek szennyezését aránylag jól elviseli. Többnyire társasan, a fenék közelében él, 5-20 fős csoportokban. Mindig lesből, főként éjjel támadó, rendkívül falánk ragadozó. Kisebb példányai főként hallal, rákokkal, piócákkal, puhatestűekkel táplálkoznak, a nagyobbak vízközelben élő kétéltűeket, emlősöket, vízimadarakat is zsákmányolnak. Rablásai rendszerint nem láthatóak, szürkületkor azonban sokszor hatalmas vízörvényeket keltő forgásaival kelti fel a szemlélődő figyelmét. Ilyenkor, sokszor szinte lassított felvételként mozogva jön a felszínre, gyakran látható a lassan mozgó állat hatalmas feje és teste is.[8]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ívással kapcsolatos magatartása érdekes, az ívóhelyen a hím testével körülfonja a nőstény hastájékát és kipréseli belőle az ikrákat, amelyeket nyomban megtermékenyít. Ivadékgondozó faj, az ikrák lerakása után a hím a vízinövényekből álló fészket körülbelül 3 hétig, az ivadék kikeléséig őrzi.[8]

Horgászata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az európai harcsa éjjeli ragadozó hal. Leginkább éjszaka aktív, de az időjárás változása is kihat a kedvére. Nyáron nagy melegben, zivatarok előtt idegessé válik, s ilyenkor mindent felfal ami az útjába kerül.[14]

Magyarországon a horgászok nemes halként tartják számon az európai harcsát. A 80 centiméter alatti példányai horgászati tilalom alá esnek május 2. - június 15. között. Az év további részében az 50 centiméter feletti példányai foghatóak az adott vízre érvényes mennyiségi korlátozások figyelembevételével.[15] A halászati vízterületeken egyes halfajok szerinti érvényes tilalmi idők

Horgászatának módszerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fenekezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A harcsahorgászat legelterjedtebb módszere a fenekezés. Erre a legalkalmasabb a nappali időszak, mivel a harcsa ebben az időszakban passzív, búvóhelyén pihen. Az éjszakai horgászathoz szükséges kellék a lámpa, hiszen eleget kell tenni a horgászrendnek. Legjobban bevált csali a kishal, a pióca, valamint a csokorba fűzött giliszta. Ez a fajta módszer nem lehetséges erős szélben, valamint gyorsan áramló folyóknál sem.

Pergetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legsportszerűbb horgászati mód. Pergetéshez használjunk jó minőségű, megbízható felszerelést, ugyanis a harcsapergetésnél nem érdemes kompromisszumokat kötni, nem szabad lebecsülni az ellenfél erejét. A műcsalik lehetnek támolygó-és körforgó kanalak, wobblerek és gumihalak. A harcsa a jól mozgatott műcsalira is rávág, nemcsak az eleven vagy élettelen csalihalra. A műcsaliknak nincs íze, sem szaga. A műcsali a harcsa figyelmét az általa keltett rezgésekkel vonja magára, s ösztönzi támadásra. A pergetésnél a legjobb eredményeket a "körforgó" villantókkal lehet elérni, mivel ezek erős rezgést idéznek elő a vízben. Pergetéshez általában az éjszaka vagy a fényváltás időszaka javasolt.

Kuttyogatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kereső horgászat. Folyóvizen és állóvizen is egyaránt használhatjuk ezt a technikát. A kuttyogató készülhet fából, fémből és műanyagból. Fő részei: a korong, a szár és a fogantyú. A csónak elengedhetetlen kelléke ennek a horgásztechnikának. A vélemények eltérőek, hogy a hangot, amit a kuttyogató kibocsát mit is idéz elő igazából. Egyesek szerint a lakmározó harcsák hangját utánozza, így felkelti a többi érdeklődését, s elindulnak zsákmányszerzésre. Mások szerint idegesíti a harcsákat ez a hang, s támadásra ösztönzi őket. A harmadik álláspont szerint, pedig azt a hangot utánozza, amikor a harcsa beszippantja áldozatát. Ehhez a horgásztechnikához elengedhetetlen kellék a bot. A bot legyen rugalmas és jó teherbíró.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy 124 centiméteres horgászzsákmány Hollandiából.
  1. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. augusztus 7.)
  2. Harka Ákos: Tiszafüred környéki halnevek. Magyar Nyelvőr. (Hozzáférés: 2010. augusztus 7.)
  3. Valódi harcsafélék (Siluridae). tomolyka.freeweb.hu. (Hozzáférés: 2010. augusztus 7.)
  4. Magyarországi halak, Népies elnevezések / fajták. battai peca, 2008. július 23. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  5. Horgász világ, Halfajok a harcsa. (Hozzáférés: 2009. november 8.)
  6. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. augusztus 7.)
  7. Dr. Györe Károly: Harcsa - Silurus glanis Linné, 1758. Magyarország természetesvízi halai. HAKI. (Hozzáférés: 2010. augusztus 8.)
  8. ^ a b c d Harcsa – Silurus glanis Linnaeus, 1758. Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. augusztus 8.)
  9. Lesőharcsa - Silurus glanis. Pozsár Paradise. (Hozzáférés: 2010. augusztus 8.)
  10. Speciális határozóbélyegek. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
  11. Rekordlista. Magyar Horgász. (Hozzáférés: 2011. december 18.)
  12. 113 kilós harcsa a Töröcskei-tóból 2010. május 10-én.. youtube. (Hozzáférés: 2012. január 3.)
  13. Siluros Gigantes. depredators.wordpress.com. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
  14. Harcsázás. Minden ami horgászat. pecazzunk.eoldal.hu/. (Hozzáférés: 2010. november 6.)
  15. Tilalmakról, méretkorlátozásokról. MOHOSZ. (Hozzáférés: 2010. november 27.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cziglényi Ádám tervezte Európai harcsa (Silurus glanis) magyar postabélyegen

Internetes leírások az európai harcsáról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ajánlott magyar nyelvű könyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]