Nagykónyi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagykónyi
Nagykónyi címere
Nagykónyi címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Tolna
Kistérség Tamási
Jogállás község
Polgármester Szabó Péter[1]
Irányítószám 7092
Körzethívószám 74
Népesség
Teljes népesség 1144 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 23,48 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 47,88 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagykónyi  (Magyarország)
Nagykónyi
Nagykónyi
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 35′ 39″, k. h. 18° 12′ 03″Koordináták: é. sz. 46° 35′ 39″, k. h. 18° 12′ 03″
Nagykónyi  (Tolna megye)
Nagykónyi
Nagykónyi
Pozíció Tolna megye térképén

Nagykónyi község Tolna megyében, a Tamási kistérségben.

Tölgyesek és mohos bükkösök határolják e jellegzetes dunántúli tájat. A Koppány folyó a község északi részét szeli át. A település közvetlen közelében található a gyulai erdő, amely a környékbelieknek ad munkát, a látogatóknak pedig gyönyörű látványt nyújt. Jellegzetes növénye a kárpáti sáfrány, amely ezen kívül csak a soproni erdőségekben található meg.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tamásitól 7 km-re délnyugatra. Megközelíthető a 61-es főúton.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagykónyi népes település volt már a 13. században. A község 700 éves múltját idézi a település címere is. A Koppány-pataknak meghatározó szerepe lehetett a település kialakulásában, amint a címeren látható vörös harántpólya és a halbőségre utaló három aranyló hal is mutatja. Az arany szőlőkaró a település régi nevére utalhat (Kulni), melynek alapszava a szláv eredetű kul ("hegyes karó, kitűző cölöp"). A bagoly a címeren arra utal, hogy a település határán állt a Bagó-hegyi vár, amely fontos szerepet töltött be a közlekedés ellenőrzésében (országút vezetett erre már a 11. században).[3]

A felsőnyéki, döbröközi és a dombói (ma Dombóvár) várakat egy bizonyos III. János birtokolta, aki a Héder-nembeli oligarcha kőszegi család sarja volt. 1333–1335-ben a pápai adókönyvek szerint Péter volt a kónyi plébános. Száz évig nincs hír a településről. Medgyes-Ireg eladásánál 1419-ben Kónyi István unokája András adatolt, mint tahi Tah Miklós rokona. Györgynek, aki a Szűz Mária tiszteletére szentelt nagykónyi templom plébánosa volt 1423-ban, Rómából teljes búcsút engedélyeznek. Újabb száz év telik el, amíg 1526-ban egy nagykónyi nemes, Ostba Mátyás kerül említésre. Nagykónyi a koppányi szandzsákhoz tartozott a török hódoltság idején. Az Esterházyaknál az 1622. évi összeírásban a település a koppányi vár tartozékaként szerepel. Az adókönyv 1651–1652. évi írása szerint Kónyi lakatlan. Az Eszterházy adókönyv 1669. évi írása alapján rácok lakták a települést. Pusztaként említik ismét 1696-ban. Lipót király 1702-ben herceg Esterházy Pálnaknak adományozta Kónyit. A török kiűzése után a földesúr 1701. április 24-én engedélyt adott Nagy Miklósnak Kónyi Kulcsár Inok benépesítéséhez. Akik letelepedtek, három évig minden robot és teher alól mentesek lettek.

A kuruc háborúban a rácok tizenhat házat gyújtottak fel Kónyiban. Török Istvánt és Török Jánost megölték, de lakosok átvészelték a támadást és az állatok nagy része is megmaradt. Országos összeírás szerint a falunak 1715-ben száztíz, 1720-ban százhúsz lakosa volt. A kónyi hídon a helyi uraság vámot szedett. A falunak nem volt papja a török kiűzése után. A falu temploma földig volt rombolva, ezért egy kijelölt házban tartották az istentiszteletet. 1719-ben a régi romok fölé építettek fa templomot. Ebből lehetett következtetni hogy Kiskónyi észak-nyugatra volt. Újhelyi Mihály Gábor volt a település első plébánosa 1721-ben. A templom hajója fa szerkezetű volt az 1733. évi írás szerint. A szentélye téglából, teteje nádból készült, elején fa torony volt két haranggal. A településen lévő iskola igazgatója 1722-ben Horváth János volt. Nagykónyiban hétszáz embert számoltak össze 1753-ban. 1848-ban tűzvész pusztította el a falu egy részét a hagyomány szerint. Ezután német ajkú családok költöztek be egy-két évtizeden keresztül. A Bach-korszakban betelepült németek kedvezményeket kaptak.

A II. világháború idején Kónyi környékén komolyabb harcok nem voltak, de lakosság vesztesége hetvenkét főt tett ki, az 1941-es és 1949-es népszámlálás adatainak különbségéből következtetve. A veszteség hősi halottakból, deportáltakból, kitelepítettekből, új hadifogságba kerültekből állt. A település lakóinak fő foglalkozása mindig az állattenyésztés és a földművelés volt. A falu népe e két termelési ágat a kór színvonalának megfelelően művelte. Az itt élők életében a mai napig fontos szerepet tölt be a szőlőművelés. A méhészkedésnek is fontos szerepe volt a faluban. 1945 előtt viszonylag nagy volt a törpebirtokosok száma, de a földnélküliek rétegéhez is elég sokan tartoztak. Az első termelőszövetkezet 1948-ban alakult Alkotmány TSZ néven, ez viszont kevés tagot számlált. 1949-ben vezették be a villanyt a faluba, és kövesutat építettek Nagykónyi és Kocsola között. 1960-ban megalakult a Haladás TSZ, ezzel megszűnt az egyéni gazdálkodás. Az 1994-es adatok szerint ezernégyszáznyolcvanöt fő a falu lakóinak száma. Az 1960-as évek után egyre több családban jelent meg a gépkocsi, televízió és a korszerű háztartási gépek. Az 1871-ben épült két tantermes iskolát hat tantermesre alakították, 1986-ban három tanteremmel bővítették.

Hagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagykónyi kulturális élete igen színes múltra tekint vissza. Bár a mai emberek életében már csak halvány emlékfoszlány, a farsangnak külön hagyománya volt. Akkor két napig tartott és a harmadik napon 11 órakor ért véget. Farsang után következett a hamvazó szerda, amit régen kántor szerdának hívtak. A bál csak másnap szokott kezdődni régen. Majd jött a májusfa állítás, kislányoknak orgonát tűztek a kerítésre a kiskapu mellé, míg a nagylányoknak akiknek volt szeretője annak májusfát állítottak. A szüreti felvonulás mai napig élő hagyomány. A település hagyományos régi viseletéhez tartozik a pille, ez egy különleges fejdísz, mely más népviseletekben is fellelhető, de mindnek egyedi a kialakítása, formája.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Nagykónyi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. október 16.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. Nagykónyi címere. Magyar Állami Jelképek. (Hozzáférés: 2013. október 2.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]