Közönséges orgona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Közönséges orgona
A közönséges orgona virágzata
A közönséges orgona virágzata
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Olajfafélék (Oleaceae)
Nemzetség: Orgona (Syringa)
Faj: S. vulgaris
Tudományos név
Syringa vulgaris
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Közönséges orgona témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges orgona témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges orgona témájú kategóriát.

A közönséges orgona vagy májusi orgona[1] (Syringa vulgaris) az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozó faj. A Balkánon őshonos fajt először a törökök ültették kertekbe, tőlük került a keresztény Európába. Török nevéből (Leilak) származik a lila szín neve sok európai nyelvben.

Elterjedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orgonák fő elterjedési területe Ázsia és Kelet-Európa. Díszcserjeként sok fajukat ültetik világszerte.

Jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általában lombhullató, olykor örökzöld (S. sempervirens) cserjék. Leveleik épek, ritkán szárnyasan osztottak, átellenes állásúak. Felálló vesszőin csak a legfelső 1-2, ritkán 3 rügypárból fejlődik virág. A virágzat végálló buga. A csészelevelek száma általában négy, a szirmok csővé forrtak, a párta sugaras szimmetriájú, lila, vagy fehér színű. A porzók száma kettő, a termés hosszúkás tok két magkezdeménnyel.

Habitus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orgona virágai és levelei.
  • 3-7 méterre növő nagyobb cserje vagy kis termetű fa,tarackol.
  • Levélállása keresztben átellenes. A levelek válla szíves vagy levágott, csúcsa kihegyesedő.
  • Virágai lilák, ritkábban fehérek, illatosak. A virágzat buga. Április végén-májusban virágzik.
  • Termése toktermés, melyben 4 lapos-szárnyas mag van.

Fajták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alapfaj orgonalila virágú, a kerti fajták színe a hófehértől a feketés-sötétliláig a legkülönbözőbb (még sárga is van közöttük), a virágok egyszerűek vagy teltek. Általában az egyszerű virágúakat kedvelik, ilyen a lila 'Andenken an Ludwig Spaeth', és a fehér 'Mme Florent Stepman'. A telt virágú fajták-különösen a fehérek- csapadékos időben hamar rozsdásodnak a sok apró szirom között megálló víztől.

Ökológiai igénye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Melegkedvelő, szárazságtűrő, fényigényes, szárazságtűrése ellenére azonban csak jó kerti viszonyok között díszít megfelelően.

Elterjedés, előfordulás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél- és Kelet-Európában honos, Magyarországon régóta ültetik.

Virágdiagram[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orgona (Syringa vulgaris) virágdiagramja.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tóth Imre: Lomblevelű díszfák, díszcserjék kézikönyve. Rajz: Bódi Katalin, fotó: Honfi Péter, lektorálta: Kósa Géza. Budapest: Tarkavirág Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 2012. ISBN 978-963-08-4345-4, 637. oldal

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr. Siegfried Danert, Dr. Peter Hanelt, Dr. Johannes Helm, Dr. Joachim Kruse, Dr. Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények II. Fordította:Dr. Horánszky András és Dr. Stohl Gábor. Szakmailag ellenőrizte: Dr. Simon Tibor. 1976 (első kiadás, ISBN 963 280 083 4), 1981 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 281 004 X). Budapest: Gondolat Kiadó. 192. o.  
  • Kertészeti Dendrólógia (Szerk: Dr. Schmidt Gábor) KEÉ Házinyomdája, 1991.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]