Tamási

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tamási
Tamási légifotó1.jpg
Tamási légifotója
Tamási címere
Tamási címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Tolna
Járás Tamási
Jogállás város
Polgármester Ribányi József (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 7090
Körzethívószám 74
Népesség
Teljes népesség 8345 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 76,25 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 111,96 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tamási  (Magyarország)
Tamási
Tamási
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 37′ 46″, k. h. 18° 17′ 05″Koordináták: é. sz. 46° 37′ 46″, k. h. 18° 17′ 05″
Tamási  (Tolna megye)
Tamási
Tamási
Pozíció Tolna megye térképén

Tamási város Tolna megyében, a Tamási járás központja.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tamási város Tolna megye északnyugati részén, a Somogy-Tolnai dombság területén fekszik. A Kapos folyótól nyugatra fekvő kistájegységet Kelet-külső-somogyi dombságnak nevezik, ettől keletre pedig a Sió-Sárvíz völgyéig a Tolnai-Hegyhát található. Tamási Külső-Somogy keleti felében található, a Koppány-völgyben. Tamási város címerét Würtz Ádám grafikus készítette el.

A Kelet-külső-somogyi dombság jellemzően enyhén hullámos felszínű, széles és viszonylag egyenes dombhátakkal rendelkező terület, amit jellemzően észak-déli irányú kis patakok völgyei tagolnak. A tájegységet egy markáns nyugat-keleti irányú törésvonal, a Nagy-Koppány patak völgye vágja ketté. A Nagy-Koppány völgyének legmélyebb része Tamásinál +106 mBf tengerszint feletti magasságú, míg a város déli részén a Kis-Likas hegy eléri a +247 mBf tengerszint feletti magasságot is.

A dombvidéki területek felszíni kőzete megfelelő mésztartalmú lösz, melyeken kiváló termőképességű termőföldek alakultak ki. Tamási területén az átlagos aranykorona (AK) érték 28,5. A patakvölgyeket jellemzően egy-kétszáz méter széles öntéstalajú, vizenyős rétek illetve galériaerdők kísérik. A Nagy-Koppány menti településekre jellemző, hogy a patak jobb oldalán a településektől délre húzódó dombokon szőlőhegyek alakultak ki. Tamási kiemelkedően nagy szőlőhegyi területtel rendelkezik, ahol azonban egyre több lakóház és üdülőépület is megjelenik.

A térség vízhálózatát kisebb patakok jellemzik, melyeket a Nagy-Koppány – amely maga is tulajdonképpen patak – gyűjti össze, és vezeti Regöly külterületén a Kaposba. A Kapos viszont Tamásitól északkeletre, Tolnanémedinél ömlik a Sióba. Tamási külterületén a vízfolyásokon számos mesterségesen felduzzasztott kisebb-nagyobb halastó található, főként a Gonozdi-patakon, a Szentmártoni patakon és a Cseringáti patakon. A Regöly külterületén található Nagy-Koppány vizén felduzzasztott Pacsmagi tórendszer északi nyúlványa Tamási külterületét is érinti.

Tamási erdősültsége csak 17%, (2181 ha), azonban az erdők zöme a város déli részén összefüggő tömbben található, mely a Gyulaji erdőség része.

Megközelíthető a 61-es főúton, illetve az azt itt keresztező (Szekszárdot Siófokkal összekötő) 65-ös számú főúton.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tamási nagy történelmi múltú település. E vidék már az őskorban is (bronz- és vaskor) az átlagosnál intenzívebben lakott volt. A régészeti leletek tanusága alapján a rómaiak korában uradalmi központ jellegű település állhatott errefelé. A középkorban Tamási főúri birtokközpont volt várkastéllyal, és Tolna megye egyik jelentős mezővárosává fejlődött. Tamási mai közigazgatási területén a középkorban hét falu állott fenn. A török terjeszkedés során az elsők között pusztította el Tolna megye vidékét. A település a török hódoltság alatt kisebb jelentőségű török várral rendelkezett.

A hódoltság után Tamási ismét városias fejlődésnek indult, a környező vidék vásár-központja lett. A Dél-Dunántúlon a meggyérült lakosság miatt német bevándorlókat telepítettek le, akiknek köszönhetően a térség mezőgazdasága felvirágzott. A németajkú népesség egy része elmagyarosodott, más része viszont évszázadokon át megőrizte nemzeti kultúráját.

A 19. század végi fejlődés csak részlegesen érintette Tamásit, mivel a vasúti fővonalak elkerülték, miközben ekkoriban gyorsult fel például Dombóvár és Bátaszék városias fejlődése. Tamásiban csak helyi jellegű, és főként a helyi mezőgazdasághoz kapcsolódó ipar fejlődött ki. A járási székhely szerepkör hatására fontos igazgatási intézmények települtek Tamásiba.

A város fejlődése a két világháború között lelassult, ezt a város építészeti arculata is tükrözi. Az 1960-as évektől a szocialista vidékfejlesztés idején Tamási új közintézményekkel, lakóteleppel és új ipari üzemekkel bővült, melynek következtében városi címet nyert.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tamási kedvező mezőgazdasági adottságú területen fekszik, ahol az agrár-gazdálkodás nagy múltra tekint vissza. A városban a rendszerváltásig eredményesen működött a termelőszövetkezet és az Állami Gazdaság. A rendszerváltás után a földterületek és a mezőgazdasági üzemek is mind magántulajdonba kerültek. A földterületeknek mintegy 10%-a, emellett a nagyobb mezőgazdasági üzemek egy része (Központi major, Cseringátpuszta, Fornád, Adojánpuszta, Leokádipuszta) külföldi (német) érdekeltségű vállalkozások (Donauland, Tolnaland) kezébe kerültek. Jelenleg Tamásiban 9 mezőgazdasági kft., 2 bt. és 3 gazdaszövetkezet működik. 100 ha feletti területen mintegy 20 egyéni és társas vállalkozás tevékenykedik.

A privatizáció nyomán nemcsak a gazdálkodó egységek felaprózódása következett be, hanem a legnagyobb baj az, hogy a mezőgazdasági vertikum is szétesett. A mezőgazdasági vertikumban a növénytermesztés vetésforgója, a takarmánytermelés, az állattartás, a trágyázás szorosan összefüggenek, viszont a kis területen gazdálkodó, illetve állatot nem tartó üzemeknél ezen egymásra-épülés megszűnik, monokultúrák alakulnak ki, ami a talajpusztulás fokozódásához vezet. További gond a kisüzemeknél a gépkapacitások hiánya, másutt feleslege, kihasználhatatlansága. A kistermelők kiszolgáltatott helyzetben vannak a terménytárolás, szárítás és értékesítés terén is.

A térségben a gabonafélék fő felvásárlója az Agrograin Rt. hőgyészi telepe, valamint a Concordia Állami Közraktár Tamásiban. Időnként a Kiskun-Mill Tamási üzeme is részt vesz a felvásárlásban. Az olajosmagvak egyetlen hazai feldolgozója Martfűn található, így monopolhelyzete miatt a felvásárlási árak rendkívül alacsonyak. A cukorrépa potenciális vevője a kaposvári cukorgyár [3].

A kedvezőtlen piaci körülmények miatt az állattenyésztés volumene drasztikusan visszaesett, a háztáji állattartás pedig gyakorlatilag szinte megszűnt. Nagyobb állattartó majorok működnek Fornádon (tehenészet), Kecsegén (pulyka), Páriban (juh), Leokádiapusztán (sertés). Kisebb sertéstelep működik Szemcsepusztán, ugyanitt több vállalkozó tart kisebb számban lovakat is. Cseringátpuszta és Adorjánpuszta telepein az istállók üresen romladoznak. Jelentős a térségben a halászat, Tamási halastavain 9 vállalkozás működik.

A város jelentős szőlő- és gyümölcstermesztési hagyományokkal rendelkezik, miután a Tolnai borvidék Tamási körzetében fekszik. A legelterjedtebb helyi szőlőfajta az olaszrizling. Korábban a termelőszövetkezet Tuskóson nagyüzemi szőlőültetvényt is telepített és borfeldolgozó üzemet létesített. Tamásiban 530 szőlőskert található, a nagyobb termelők hegyközségbe tömörültek, ennek jelenleg 183 tagja van. A szőlő termőterületek csökkenőben vannak, mivel nehéz a szőlő és a bor értékesítése, a fiatalokban kevesebb a hajlandóság a szőlőmegmunkálásra, és végül a szőlőhegyeken egyre több lakóház és üdülőtelek jelenik meg, csökkentve a szőlővidék területét. A szőlőskerteket jelentős vadkár is sújtja.

Az erdőgazdálkodás elsősorban a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Rt. Tamási Erdészete keretében folyik. Az erdőgazdaság 23 ezer hektáron gazdálkodik, ebből Tamási területén 1695 hektáron érdekelt. Tamási területén ezenkívül még 496 ha magán-erdő található. Az állami erdők a város közigazgatási területének délnyugati részén találhatók, a Gyulaji vadrezervátum részeként, mely Tamásin kívül nagyobbrészt gyulaji, kocsolai és regölyi területeken nyugszik. Az állami erdők zöme cseres-tölgyes, és kiemelkedő nevezetessége a világhírű dámvad-állomány. A magánerdők zöme akác, kevés nemes nyár.

A térségben, sőt az egész megye területén hiányzik a fafeldolgozó-ipar, egy-két kisebb fűrészüzemet leszámítva. A kitermelt fák többségét ezért nagy távolságokra szállítják, és elesnek a fafeldolgozásból kitermelhető plusz jövedelemtől is.

A helyi élelmiszer-feldolgozó ipar hiányos szerkezetű és szűk kapacitású a térség mezőgazdasági termékeinek feldolgozásához. A Dámtej Kft. tejüzeme az egyetlen jelentős élelmiszeripari üzem, melynek vezetése jelenleg éppen Tamási üzemének áttelepítését fontolgatja, ami mind a helyi foglalkoztatásra újabb csapást jelentene. Tamásiban két kisebb húsüzem működött. A helyben termelt hús-áruk többségét legközelebb Szekszárd és Kaposvár húskombinátjaiban lehet feldolgozni.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Esterházy-vadászkastély (18. század)
  • Vadászmúzeum
  • Tamási régészeti leletei között megtaláltató a római kori Pallasz Athéné-szobor, ami jelenleg szekszárdi múzeumban van kiállítva.
  • I. Lipót katonai hadjáratai során Tamási kővárát is támadta. Nevezetes vadász erdeje, a Tamási vadasparkhoz a kontinens sok részéről érkeztek. 1775-ben emelték Miklósvárat, 1819-ben átépítették.
  • A gótikus művészeti stílusú Rozália-káplonának szentélyét 1542-ben készítették. Bővítették barokk és romantikus stílusú részekkel. Szobrok kerültek a homlokzatfülkékbe a római katolikus templomban.
  • Rozália kápolna (Barokk stílusú, más néven Kálvária kápolna gótikus szentélye 1542-ből való. Többször átépítették: a 18. században barokk, majd 1896-ban romantikus stílusban, berendezése viszont maradt az eredeti barokk.)
  • Római katolikus templom (Szent István uralkodásának második felében került sor a templom építésének megkezdésére. Védőszentül Szent Tamás apostolt kapta. Kétszeri átépítésen ment keresztül, ezek alkalmával megváltozott a védőszentje, és Szent István képe került a főoltárra, a korábbi védőszent képe egyik mellékoltárra került.)
  • Tamási termálfürdő: Tolna megye jelentős fürdőhelyeinek egyike, kútját 1967-69 között fúrták 2272 méteres talpmélységig, vize 53 Celsius-fokon tör fel, a medencékben 36-38 Celsius-fokos. Hét medence várja az üdülni vágyókat. A strand területén több gyógy- és wellness-szolgáltatás üzemel. Igen magas a víz só-, klorid-, hidrogén-karbonát-, bróm-, fluor- és jódtartalma. Emiatt alkalmas végtagízületi porckopás, degeneratív elváltozások, gerinc- és csípőízületi porckopás kezelésre és nőgyógyászati bántalmak ápolására. A fürdő önkormányzati tulajdonban van.
  • Gyulaji erdő
  • Pacsmagi természetvédelmi terület – madárvilág

Híres tamásiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cser László jezsuita költő, 1914. december 16-án született. 1933-ban lépett a jezsuita rendbe; 1939-ben saját kérésére a kínai magyar misszióba (Támingba) küldték. A teológiát Sanghajban végezte, 1945-ben szentelték pappá. Rengeteget írt; jó néhány kötete nyomtatásban is megjelent. Egy helyütt "napló-költészet"-ként jellemezte a sajátját, ami "a pillanat, az idő és az időtlen játéka, sugallata, megélése". New Yorkban, 2004. április 6-án halt meg.
  • Csuhaj Tünde tojásdíszítő keramikus, 1954-ben született. A Pécsi Művészeti Szakközépiskolában kerámia szakon végezett. Tojásdíszítéssel 1990 óta foglalkozik. Liba-, hattyú-, emu-, nandu- és strucctojásokat díszít maratott, fúrt, festett technikával. Hollandiában 2000-ben és 2001-ben és Franciaországban 2003-ban kiállítási első díjat kapott.
  • Csallány Gábor (Tamási, 1871. május 10.Budapest, 1945. január 31.) magyar régész, múzeumalapító igazgató.
  • Könnyü László térképész, tanár, költő, író, publicista és irodalomszervező 1914. február 28-án született Tamásiban. 1936-ban a perecsei, 1936-1937-ben a baracsi, 1937-1940-ben az újiregi, 1940-1942-ben a jászberényi állami iskolákban, 1942-1944-ig a nagykátai állami polgári iskolában tanított. Magyarországon több kötet verse, regénye, színműve jelent meg. Betegsége miatt 1973-ban nyugalomba vonult, 1992-ben bekövetkezett haláláig irodalommal és művészetekkel foglalkozott.
  • Würtz Ádám festőművész (1927-1994), 1953-ban végez a Főiskolán, Hincz Gyula, Bortnyik Sándor, Pór Bertalan, Koffán Károly osztályában.
  • Lippai Tamás festőművész (1946-1990)
  • Dávid Ibolya politikus, 1954. augusztus 12-én született Baján. Az általános és középiskolát Baján végezte, 1972-ben érettségizett a Tóth Kálmán Gimnáziumban. Ezt követően három évig bedolgozó. 1975-től a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója, 1981-ben szerzett jogi oklevelet. A Szekszárdi Ügyvédi Kamara ügyvédjelöltjeként került Tamásiba. 1985-től, miután letette az ügyvédi szakvizsgát, a Tamási Ügyvédi Munkaközösség ügyvédje. 1990. július 15-étől főállású képviselő, ügyvédi tevékenységét szünetelteti. 1989. január óta tagja a Magyar Demokrata Fórumnak.
  • Osvárt Andrea színésznő (1979) -

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tamási települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. október 16.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. Cukor: AGRANA

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gyógy- és Termálfürdők. Dél-Dunántúl. Kiad. Dél Dunántúli Gyógy- és Termálfürdők Egyesülete (dátum nélkül 2008-2009. 27.old.) - (termálfürdő fejezet)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]