Patak (vízfolyás)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A patak kis méretű, sekély és mindössze néhány, vagy néhány tíz kilométer hosszúságú, többnyire felszíni vízfolyás. [1] A barlangokban futó vízfolyásokat barlangi pataknak nevezik. A magyar természetföldrajz beosztása szerint a 100 km hosszúság és az 1000 km² alatti vízgyűjtő területtel rendelkező vízfolyások pataknak számítanak. A patakok csermelyektől és erektől való megkülönböztetése elnevezésük alapján nehézkes, mivel számos esetben a különböző vízfolyásokat nem a természetföldrajzi beosztás szabályai alapján nevezték el, hanem a köznyelvben elterjedt elnevezésük maradt fenn. Erre szolgál példaként az Által-ér, melynek mind hossza, mind vízhozama meghaladja a klasszikus értelemben érnek nevezhető vízfolyások ezen paramétereit.

A patakok elnevezése Magyarországon többnyire forrásukról (Bán-patak-Bánkút (Nagyvisnyó)), a forrásukhoz közel eső településről (Csernely-patak-Csernely, Sátai-patak- Sáta), vagy az útjuk során a partjuk mentén fekvő legnagyobb városról (Eger-patak, Gyöngyös-patak), esetleg a forrásuknak helyt adó völgyről (Hór-patak - Hór-völgy) nevezik el.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Természetföldrajzi fogalmak szótára. (Hozzáférés: 2014. július 12.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]