Eger-patak (Heves megye)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eger-patak
Eger-patak Szarvaskőnél.jpg
Az Eger-patak Szarvaskőnél
Közigazgatás
Országok Magyarország Magyarország
Földrajzi adatok
Hossz 68 km
Forrásszint 360 m
Vízhozam 2,6 m³/s
Vízgyűjtő terület 892 km²
Forrás Vajda-forrás, Balaton (település), Heves–Borsodi-dombság, Magyarország
Torkolat Tisza, Heves megye, Poroszló és Négyes közt

Az Eger-patak a leghosszabb vízfolyás Egerben és környékén. A Balaton község területén, a Vajda-kútnál eredő kis patakocska innen délkeleti irányban 68 kilométert tesz meg a Tiszáig, amelynek jobb oldali mellékfolyója. Az Egri kistérség, illetőleg a Bélapátfalvai kistérség majdnem egész területe e vízfolyás vízgyűjtőjén terül el, itteni főágának hossza mintegy 40 km, ezért a térség vízrajzának meghatározó alkotóeleme. A patak az Eger-Laskó-Csincse vízrendszer egyik legjelentősebb tagja.[1]

A patak kialakulása valószínűleg a miocén időszakban kezdődött el, amikor is a Bükk hegység mintegy 300-400 méternyit emelkedett, és így számottevő magasságú, mélyülő völgyekkel tagolt hegységgé alakult, és elkezdődött a máig tartó karsztosodás és a vízhálózat kialakulása.[2]

A 20. században és már a korábbi évszázadok során is a vízfolyás fölsőbb szakaszain vízimalmok sorát építették ki, ami megváltoztatta a folyó természetes vízjárását, és gyakorlatilag megszüntette a hordalék hegységbeli utánpótlását. A rendszer utolsó tagja az Egerlövőn felépített egerlövői vízimalom.

Az Eger-patak három városon és tizenhárom községen halad át útja során; vízgyűjtő területe összesen öt várost és negyven községet érint két megyében, illetve négy járásban. Több jelentős település is emelkedik a partjain, köztük Heves megye székhelye, Eger, valamint a szintén városi rangot kapott és azóta is kistérségi központként működő Bélapátfalva. A térség kulturális öröksége és természeti adottságai sok turistát vonzanak.

Nevének eredete, elnevezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A patak nevét a legmeghatározóbb és egyben legnagyobb településről, Egerről kapta, amelyen útja során keresztülfolyik. Nagytályától kezdve a patak alsóbb folyásain Rima-patak néven ismerik.[3] A rima szó A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint három különböző jelentéssel bír: 1. ’felháborodást, mérgelődést okozó, megvetésre méltó’, 2. ’savanyú’, 3. ’ringyó, szajha’. A rima szó a 19. század elején tűnt fel, eredete bizonytalan. A latin rima pudendi például a szeméremrés latin neve, melyből a rés szót jelenti.[4]

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Eger-patak a Bükk hegység nyugati előterében, az Ózd-Egercsehi-medencében ered 360 méteres tengerszint feletti magasságban. A patak a hegység nyugati felének hegylábfelszínén halad keresztül déli irányban, a saját törésvonalának észak-déli irányú árkában, majd az Egri-Bükkalján keresztülvágva eljut az Alföld északi peremét képező Hevesi-síkra, majd pedig kelet felé kanyarodva átvág a megyehatáron és a Borsodi-Mezőség vidékének nyugati szélét képezi. A patak végül a mesterségesen létrehozott Kiskörei-víztározóba torkollik Poroszló és Négyes közt.

Geológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bükk hegység vonulata a földtörténet miocén korszakában vált szárazulattá, amikor is a Paratethys óceán elkezdett visszahúzódni. Ekkor még mediterrán éghajlati adottságok jellemezték a mainál délebbre elhelyezkedő terület éghajlati viszonyait. Ez az időszak visszafogottabb eróziót képezett az enyhébb téli időszak idején. Nyaranta elsősorban a fokozott hőmérséklet-ingadozás és a szél pusztítása játszotta a főszerepet a táj erodálásában. Ekkoriban csak időszakos vízfolyások futottak a vidéken, melyek medre nagyfokú változásnak volt kitéve a széles völgytalpakon meanderezve. Mintegy 12,6 millió évvel ezelőttre, a felső-szarmata végére a Bükk már egyre inkább kiemelkedett a környező térségből, amely lehetőséget teremtett a vidék csapadékvizeit elszállító patakok kialakulására. Ekkor még a hegység patakjai centrifugálisan futottak le a hegység felső vidékeiről. Az alsó-pannonban a Bükk hegység déli vidékeit újfent elöntötte a Paratethys, amelynek következtében a felső-pannon időszakban fokozott tengeri-tavi üledékképződés indult be. A kőzetrétegek kiemelkedése révén a Bükk ekkortájt még jobban kiemelkedett környezetéből. Ezen tektonikus mozgások több törést-törésvonalat hoztak létre a hegység déli peremvidékén, illetve több helyen boltozatokat alakítottak ki. Ezen törésvonalak azonban még észak-északkeleti irányban vezették el a hegység csapadékvizeit. A ma jellemző észak-déli irányú lefutással rendelkező vízfolyások ekkortájt még nem alakultak ki. A Bükk-fennsík északnyugati kiemelkedése a miocén Sümegium és Bérbaltavárium időszakaiban történt meg, amelynek hatására a korábbi törésvonalak aktivizálódtak és létrehozták a hegység nyugati-délnyugati peremvidékére oly jellemző észak-dél futású törésvonalakat, melyek jó alapot képeztek a mai Eger-, Laskó-, Tárkányi- és Hór-patak későbbi kialakulása számára. A vidék ezt követően különböző jégkorszaki lepusztulásoknak és felszínformálódásnak volt kitéve, ami az interglaciális időszakokban, illetve a legutolsó jégkorszakot követő időszakban a felszíni vizek és az időjárás lepusztulást okozó erejének volt, illetve van kitéve napjainkban is.[2]

Vízrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Északi-középhegység részét képező Heves–Borsodi-dombságban ered, Balaton községtől északnyugatra, a Vajda-kút nevet viselő forrásból, mintegy 360 méteres tengerszint feletti magasságban.[5]

Forrásához közel, ám attól északabbra helyezkedik el az Eger-patakot a Borsod megyében eredő Hódos-patak, a Csernely-patak és az Úszó-patak vízgyűjtőjétől elválasztó Balatoni-tető (434 m), illetve a 447 méter magas Kövecses-hegy, melyek együttesen alkotják a terület vízválasztóját is. [6]

Lefolyása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bél-kő Bélapátfalván, előtérben az egykori cementgyár víztározójával

A Heves-Borsodi dombság délkeleti szélétől indulva előbb Bükkszentmárton, Bekölce és Balaton felszíni vizeit gyűjti magába,[7] majd a Bükk hegység nyugati lábánál halad Egerig, ahonnan továbbhaladva az Egri-Bükkalján vág keresztül, majd az Alföld északi szegélyén keresztüljutva torkollik a Tiszába. A patak vízgyűjtőjének magasabban fekvő részei az Északi-középhegységhez, míg a délebbi részei az Alföldhöz tartoznak. Az Eger-patak forrásvidékétől kezdve a Bükk délnyugati oldalának észak-déli tájolású völgyében halad. Nagytályánál válik ki belőle az Eger-csatorna, illetve innentől nevezik Rima néven a helyiek. Az Eger-csatorna Makláron keresztülvágva Füzesabony felé veszi az irányt, majd Egerlövő és Borsodivánka között éri el a Kánya-patakot. A Kánya-patak Borsodivánka északi határában éri el a Rima-patakot (Eger-patak). A Rima-patak innen továbbfolyik délnek és Poroszló és Négyes között éri el a Kiskörei-víztározót. Az Eger-csatornát eredetileg öntözési céllal építették, ám mára csak igen ritkán engedik erre a patak vizét. A patak Nagytályától kezdődően erősen módosított, rendezett medrű, amit az árvízvédelem és a nagyvíz esetén fellépő romboló hatás miatt kell fenntartani. A nagytályai duzzasztóműnél kiágazó Eger-csatorna szintén erősen módosított medrű csatorna, amelyen eséscsökkentő fenéklépcsőket, helyi nevén zúgókat hoztak létre. Ilyen eséscsökkentő fenéklépcső található Makláron a Templom téren, illetve a református templom mögötti szakaszon. A Nagytálya és a maklári református templom közti szakasz kiépített, betonlapokkal burkolt mederburkolattal rendelkezik.[8] Az Eger-patak későbbi útja során átvág a Borsodi-Mezőségen, majd Borsodivánka közelében, Egerlövőnél éri el a Tiszát. Az patak vízgyűjtőjéhez tartozik a Bükk-hegység második legmagasabb pontja, az Istállós-kő is a maga 958 méteres tengerszint feletti magasságával.

A vízgyűjtő terület domborzata a hegyvidéktől a síkságig terjed. A Bükkalján a terület legnagyobb magasságai 130 és 480 méter között váltakoznak, míg a síkvidéki, hordalékkúp síkságon sehol sem érik el a 200 méteres tengerszint feletti magasságot. Az Eger-patak vízgyűjtő területén nagyobbik részben agyagpalaés homokkő építi fel a térség domborzatát, helyenként szigetszerűen kiemelkedő mészkődombokkal tarkítva. A felszín arculatára lepusztulási lépcsők, lejtőcsúszások, suvadások jellemzőek. A délebbi részeken homokos, márgás, agyagos üledéktakaró borítja a vidéket, keletebbre kiterjedt lignittelepekkel a felszín alatt, melyet elsősorban Bükkábrány térségében bányásznak.[2] Az Eger környéki dombok jellemző alkotóeleme a riolittufa is, amit előszeretettel használnak a helyiek könnyen vájható volta miatt pincerendszerek kiépítésére, illetve építkezésekhez.[1]

A patak forrásától kezdve az alábbi települések sorakoznak partjain: Balaton (300 m), Mikófalva (278 m), Bélapátfalva, Szarvaskő (249 m), Eger (Felnémet 182 m, Eger-Dél 149 m), Andornaktálya (147 m), Nagytálya, Maklár (125 m), Füzesabony, Szihalom (109 m), Mezőtárkány, Mezőszemere (106 m), Egerfarmos (98 m), Egerlövő (93 m), Borsodivánka (92 m), Négyes (90–89 m). A településnevek mögött zárójelben feltüntetett szám egy közelítő érték a patak adott szakaszon lévő tengerszint feletti magasságáról, mely által jól követhető annak esése.[9] A part menti településeken összesen több mint 85 000 ember él, míg a teljes vízgyűjtőterület mintegy 142 000 embert érint.

Összességében véve az Eger-patak útja során közvetlenül és kiterjedt vízgyűjtő területe által közvetett módon magába gyűjti húsz Heves megyei (Bekölce, Bükkszentmárton, Mikófalva, Balaton, Mónosbél, Bélapátfalva, Szarvaskő, Felsőtárkány, Eger, Ostoros, Novaj, Noszvaj, Andornaktálya, Nagytálya, Maklár, Szihalom, Füzesabony, Mezőtárkány, Mezőszemere, Egerfarmos), illetve huszonöt Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település (Egerlövő, Bogács, Répáshuta, Szomolya, Mezőkövesd, Csincse, Borsodgeszt, Bükkzsérc, Sály, Kács, Négyes, Borsodivánka, Harsány, Mezőkeresztes, Mezőnyárád, Cserépfalu, Cserépváralja, Bükkábrány, Szentistván, Tibolddaróc, Tard, Kisgyőr, Gelej, Mezőnagymihály, Vatta) felszíni vizeit.

A patak vízgyűjtő területe tehát összesen öt várost (Eger, Mezőkövesd, Füzesabony, Bélapátfalva, Mezőkeresztes), egyúttal négy járást (Bélapátfalvai járás, Egri járás, Füzesabonyi járás, Mezőkövesdi járás), valamint további negyven községet érint Heves megyében és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében.

Vízrajzi adatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hossza a forrásától a torkolatáig: 68 km. Vízgyűjtő területe: 892 km². Esése 207 méter, melynek jelentős része, 160 méter az Eger feletti 25 kilométerre esik.[5] A patak vizének sebessége közepes vízállás esetén 1–1,5 m/s. A patak vízhőmérséklete 0–25 °C között ingadozik az év folyamán.[10] A patak átlagos vízhozama 2,6 m³/s a torkolatnál. Az Eger-patak mélysége, szélessége és így sebessége nagyban különbözik az egyes szakaszokon. Általában elmondható, hogy a felső jellegű szakaszokon a patak keskeny és mély. A patak szélességét illetően jól látszik egyfajta növekvő tendencia a vízhozam növekedésével, mert amíg Mikófalvánál az Eger-patak pusztán 1–2 méter széles, a maklári Rima-hídnál már eléri a 3,5 méteres szélességet, az alsóbb folyásán pedig akár 5 méter széles is lehet.

A patak vízszintje nem állandó, főleg tavasszal, elsősorban a hegyvidéki hó elolvadásakor, illetve a felsőbb szakaszokon lezúduló nyári felhőszakadások alkalmával emelkedik jelentősen a vízszint.[10] Ezek az áradások alapvetően másként sújtják a különböző szakaszokat. Azon részeken, ahol az ártér meglehetősen kicsi, ilyen a felső szakasz, jóval nagyobb áradások lehetnek, mint a vízfolyás lejjebbi szakaszain, viszont a nagy esés miatt hamarabb le is vonul az ár, míg ez az alsó szakaszokon hosszabb ideig is eltarthat. Árvíz kialakulására egy másik lehetséges mód, ha a megfagyott jég felduzzasztja a felülről áramló vizet, illetve a patak a magával hozott hordalékkal eltömíti valamelyik híd alját. Az Eger-patak átlagos vízhozama Almárnál (Eger városrésze) 0,193 m³/s. A patak vízminőségének állapota megfelelő.

A patak vízminőségi mutatói az alábbiak szerint alakulnak:

  • oxigén háztartási mutatók: II–III. osztály,
  • tápanyag háztartási mutatók: II–III. osztály,
  • mikrobiológiai mutatók: II–III. osztály,
  • szerves és szervetlen mikro-szennyezők: II. osztály,
  • egyéb komponensek: I–II. osztály.[11]

Tájformáló szerepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Eger-patak Maklár és Szihalom közt

Az Eger-patak tájformáló szerepe kettős, egyszerre épít és pusztít. A rombolás elsősorban a gyorsabb folyású, hegyi szakaszokon, míg az építés a lassabb folyású, alföldi részeken jellemző. A pusztítás mértéke függ a patak sebességétől, így a nagy sodrású helyeken komoly mértéket ölthet, míg a kevésbé gyors folyásoknál szinte elenyésző a vízfolyás ilyen irányú tevékenysége. A patak állandóan koptatja és mélyíti medrét. A keményebb kőzetek koptatása jóval hosszabb időt vesz igénybe, mint a puháké.[12]

A patak változó mennyiségű hordalékot szállít, amely a felső szakaszon még nagyobb méreteket is ölthet, míg a lentebbi szakaszokon már csak porszemnyi nagyságú lehet. Ha a vízszint hirtelen apadásnak indul, az Eger-patakon jellemzően kialakulnak a zátonyok, amelyek ebből a hordalékból származnak. A vízszint ismételt növekedésével a zátonyok is eltűnnek, a vízfolyás továbbszállítja a hordalékát.[13] Jellemzően zátonyos rész az Eger-patak Nagytálya és Szihalom közötti kanyargós szakasza, ahol az utóbbi évek csapadékszegény időjárási ciklusai idején a zátonyok igencsak elszaporodnak.[forrás?] A hordalék természetes hosszirányú átjárhatósága, azaz a víz sodrása által való lemosódás, lentebb jutás a nagytályai duzzasztómű, illetve az Eger-csatorna eséscsökkentő fenéklépcsői miatt akadályoztatva van.

A laza szerkezetű, üledékes felszíni takaróval borított síkvidékeken keresztülhaladó vízfolyás mélyen belevájja magát a puha kőzetbe, elsősorban az élesebb kanyarulatoknál, ahol megfigyelhetők a magasabb partok. Ilyen szakaszok elsősorban Andornaktálya és Nagytálya, valamint Maklár és Szihalom között vannak. Ezeken a helyeken fokozottabb földcsuszamlásveszély alakulna ki, ha a part menti növénytakaró nem szőné át gyökérzetével a partfalakat, mivel a patak fokozatosan aláássa a szőlőhegyoldalakat.[14]

Ma már nem jellemzőek az Eger-patak mentén a mocsarak, amelyek lerakott hordalékkúpok közti vizenyős területeken alakultak ki.[15] Ezekből a legnagyobbak a hevesi síkon voltak megtalálhatók. Az Eger-patak építőmunkájaként jöttek létre a kisebb, elenyésző méretű hordalékkúpok, amelyek esetenként szigeteket is létrehoznak a mederben.[16]

Főbb árvizei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egri Érsekkerten keresztülfutó Táncsics Mihály sétány és a városi strandhoz vezető gyalogoshíd az Eger-patak felett

Az Eger-patak legnagyobb áradásait a nyári felhőszakadások során a magasabban fekvő területekről lezúduló hatalmas vízmennyiség okozza. Eger története során számos alkalommal volt elszenvedője az amúgy békésen folydogáló kis patak áradáskor dühöngő erejének. Ilyen nagy árvizek Eger történetében 1757 szeptemberében, 1766-ban, 1787-ben, 1813-ban, 1857-ben voltak, illetve a legnagyobb pusztítást az 1878. augusztus 31-i árvíz okozta. Ez utóbbi vízszintjeit a városban több helyütt emléktábla őrzi, példának okáért a Jókai utcában és a Bajcsy-Zsilinszky utcában is.

A patak 1757-ben még másképpen nézett ki, mint manapság, ugyanis ekkor még a belvárosban is több ágra oszlott, kis szigeteket hozott létre, és az ekkori krónikák szerint jóval bővizűbb volt, mint manapság. A patak pusztításait megelőzendő, Eszterházy Károly püspök 1771-ben megkezdte egy kőgát kiépíttetését a patakra merőlegesen. Ez a kőgát, melynek elnevezése Posuerunt, mintegy 226 méter hosszúságú, 4 méter széles és 5 méter magas építmény, amely a Cifrakapu térnél húzódott. Ez a gát jó szolgálatot tett az 1813. szeptember 11-i, az 1814. február 22-i és az 1814. augusztus 15-i árvizek ellen.

Az 1878. augusztus 31-i árvíz eseményeibe Breznay Imre helytörténész munkái és a korabeli újságok leírásai adnak széleskörűbb betekintést. Ezen a napon a városban este 10 óra és éjfél között mintegy 47 milliméternyi eső hullott, ám a várostól északra fekvő területeken, elsősorban a Bélapátfalva tőszomszédságában fekvő Bél-kő vidékén ennél jóval több csapadékmennyiség hullott le igen rövid időn belül. A hirtelen jött nagy mennyiségű csapadékvizet az Eger-patak viszonylag sekély medre nem volt képes magában tartani, ezért a lezúduló víztömeg nagy pusztítást végzett a várostól északra fekvő Szarvaskőn, valamint Felnémeten már kilépett a patak a medréből. A Posuerunt kőgát sem volt képes ekkora víztömeget megtartani, csak ideig-óráig tudta megakadályozni e hatalmas víztömeg bezúdulását a városba, és hajnali 3 órakor átszakadt. Ennek következtében a felgyülemlett hatalmas víztömeg rázúdult az alvó városra, és a mai Északi-lakótelep területe egyetlen összefüggő vízfelületté vált. A korabeli leírások alapján a város belső magját érintette legfőképpen az árvíz, amely kőházakat és kőhidakat döntött romba, és a belvárosban 3–7 láb magasra ért a vízszint. A károk elérték a milliós nagyságrendet. Elsősorban a belvárosba települt kereskedőréteget sújtotta a pusztítás.

Ekkor még állt az Érsekkert déli kőfala, amely visszaduzzasztotta a belváros felől érkező víztömeget. A víz mélysége a Líceum északnyugati sarkánál 1 méter 26 cm, a Hartl-házban, a mai Uránia mozinál 1 méter 90 cm, a Széchenyi utca más részein 2 méter 5 cm volt. A Dobó István téren lévő Bajzáth-háznál (mai Neumeier-ház) 2 méter 32 cm, a Dálnoky-háznál (mai Forst-ház) 2 méter 49 cm volt a víz mélysége, de még a kicsivel magasabban fekvő minorita templomban is 50 cm volt a víz. A belvárosban a mai Mecset utcában, a régi Kígyó közön 3 méter 35 cm-es vízállást mértek. Reggel hét órától gyorsabb apadás indult meg a patakon, amikor az Érsekkert déli kőfalát kidöntötte a víz. A víz délelőtt 9–10 órára levonult a belvárosból. Az árvíz csak a Barátok-hídját kímélte meg. A víz elmosta a vasúti töltést Eger és Kistálya közt a Füzesabony–Eger-vasútvonalon. A legpusztítóbb egri árvíznek nyolc halálos áldozata volt.

1878. szeptember 27-én újabb árvíz pusztított, ekkor a Mecset utcában 2 méter 24 cm volt a vízállás.

Ezek után komolyabb áradás vonult még le a patakon 1900. április 30-án, 1913. augusztus 7-én, 1998. július 25-én, illetve 1999. augusztus 17-én.[10]

Mellékvizei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bekölcei-patak Mikófalvától északra ömlik bele. A Recska-patak Bélapátfalva felszíni vizeit gyűjti össze, és ugyanitt torkollik bele az Eger-patakba. A Villó-patak Egercsehiből szállítja a csapadékvizet a patakba. A Mónos-patak Mónosbél felszíni vizeit szállítja a patakba. A Gilitka-patak Szarvaskőnél, az Almár-patak pedig az almári vasúti megállóhelynél folyik bele. A Tárkányi-patak Eger Felnémet nevű városrészében csatlakozik az Eger-patakhoz.[10] Az Ostoros-patak Mezőszemerénél ömlik bele. A Csincse egy további vízfolyás, amelynek vize az Eger-patakot duzzasztja a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Négyes közelében mintegy 90 méteres tengerszint feletti magasságban.

A patak összetett és messzire nyúló vízrendszere számos – összesen huszonnyolc – kis vízfolyást és patakot olvaszt magába útja során. Az Eger-patak a Vajda-forrásból ered, majd a Tiszába ömlik. Ezen a 68 kilométeres úton magába fogadja a Bekölcei-patakot, a Gilitka-patakot, a Recska-patakot, a Villó-patakot, a Tárkányi-patakot, az Almár-patakot, az Ostoros-patakot, a Kánya-patakot és a Csincse-patakot. Közvetve pedig a Cserépváraljai-patak, a Lator-patak, a Kácsi-patak, a Novaji-patak, a Szoros-patak, a Cseresznyés-patak, a Kis-Csincse-patak, a Nád-ér, a Geszti-patak, a Sályi-patak, a Berva-patak, a Mész-patak, a Mellér-völgyi-patak, a Peskő-völgyi-patak, a Gyetra-patak, a Vöröskővölgyi-patak, a Hór-patak, a Lök-völgyi-patak és a Hideg-patak táplálja.[9]

Állat- és növényvilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Flóra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zöldmoszatok nyáron, a lassan áramló vizekben elszaporodva zöldre festik a vizet. A partoknál, az alsó szakaszon jellemzőek a nádasok, ahol a nád mellett gyékény is, kijjebb sásfajok találhatók. A gyorsabb folyású szakaszoknál a nád helyett egyből füzes cserjés található a patak mellett. A füzes cserjéseket itt-ott kőrisfa, éger, jegenye, fehér és fekete nyárfák tarkítják. A fás szárú növények mellett több kúszónövény vadszőlő, vadszeder és komló jellemző. A patak partját Egertől kezdődően több helyütt az ártéri japánkeserűfű összefüggő sarjtelepei borítják.[3] A pataktól távolabb eső területeken mezőgazdasági művelést folytatnak.

Fauna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vízi szerves hulladék lebontói a fenéken lakó örvényférgek, a laposférgek és a giliszták. A különböző ízeltlábúakat a patak lassú szakaszain lehet fellelni. Ide tartoznak a vízipoloska és a molnárpoloska. A patakban sok a tegzes, a bolharák, az alsóbb részeken az árvaszúnyog. A gyöngyösi Mátra Múzeum gyűjtése alapján több ízeltlábúfaj megtalálható az Eger-patak vidékén, Almár és Eger környékén, többek közt: világoszöld mezeipoloska (Lygus gemellatus), változó mezeipoloska (Lygus pratensis), bogáncs-csipkéspoloska (Tingis cardui), pimpó csipkéspoloska (Catoplatus carthusianus), Catoplatus fabricii, Catoplatus nigriceps, kígyószisz-csipkéspoloska (Dictyla echii), hegymászó szúnyogpoloska (Berytinus montivagus), vörösfoltos bodobács (Lygaeus equestris), virágbodobács (Lygaeus saxatilis), Melanocoryphus albomaculatus, közönséges díszesbodobács (Raglius (Rhyparochromus) vulgaris), közönséges karimáspoloska (Coreus marginatus), tüskéslábú karimáspoloska (Ceraleptus gracilicornis), piros karimáspoloska Corizus hyosciami, közönséges üvegszárnyú-poloska (Rhopalus parumpunctatus), üvegpoloska (Stictopleurus punctatonervosus), nagy címerespoloska (Acanthosoma haemorrhoidale), közönséges szipolypoloska (Aelia acuminata), paréjpoloska (Eurydema oleracea).[17]

Egy 2005 és 2012 közt végzett helyszíni mintavételen alapuló felmérés során a kutatók megvizsgálták az Eger-patak vízrendszerének halfaunáját. A vizsgálat során 77 lelőhelyről 111 alkalommal vettek mintát, és 33 halfajt azonosítottak a patakok vizében. Ezen 33 halfaj közül 9 védett. Három faj a vizsgált patakok halfaunáján belül több mint 10%-os részesedésben van jelen, melyek a következők: a tiszai küllő (Gobio carpathicus), a halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi) és a fejes domolykó (Squalius cephalus).[9] E tanulmány adatai alapján az Eger-patakban összesen 29 édesvízi halfaj él, amelyek közül az Eger-patak ágban három, az Eger-csatorna ágban öt halfajt első ízben sikerült fellelni. Az Eger-patak legjellemzőbb halfajai a fejes domolykó, a pisztráng és a jászkeszeg.[18]

A sekélyebb hínáros társulások és a holtágak gazdag állatvilággal rendelkeznek. Elsősorban a hínárosokban találkozni a szúnyog- és a vízipoloskafajokkal, de sok csigafaj (elsősorban éti csiga) is itt talál menedéket. A holtágak élővilága hasonló a hínároséhoz, de itt még kétéltűek és hüllők is szép számban honosak. A legjellemzőbb állatfajok a varangyos béka és a vízisikló.

Az Eger-patak ártere számtalan madár- és emlősfajnak is életteret biztosít. Szintén minden folyószakaszon megjelennek a récefélék és a vadlibák. Elsősorban a Tisza környékén honos, de kisebb számban a középső szakaszon is látni szürke gémet, vörös gémet, fehér gólyát, füsti fecskét és molnárfecskét. A felsőbb szakaszokon a jégmadár is előfordul. A ragadozókat elsősorban a vörös róka és a görény képviseli. A nagy kiterjedésű erdőkben, főleg a felső szakaszon a terület természetes eltartó képességénél nagyobb nagyvadállomány (őz, szarvas, vaddisznó) is található. A nagyvadak számát etetéssel tartják fent, és a kipusztított nagyragadozók hiányában vadászattal ritkítják. Eger felett vidrákkal is lehet találkozni a patak partja mentén.[3]

Környezetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Eger-patakot viszonylag sok környezeti kár érte, természetes élővilága nagyrészt kipusztult. Az Eger-patak menti területeken az 1970-es években kezdték el kijelölni a szemétlerakó helyeket, ám ekkortájt nemigen vették figyelembe a környezet megóvását, illetve a hulladéklerakók korszerűtlenül, környezetszennyező módon működtek. A korábbi évtizedekben hulladéklerakók üzemeltek a következő településeken: Andornaktálya, Eger (három darab is), Felsőtárkány, Maklár, Nagytálya, Noszvaj, Ostoros.[19] Az egyre szigorodó jogszabályi környezet miatt a korábbi lerakók nagyobb részét már bezárták, ám ezeknek a helyeknek a rekultivációja nem történt meg. A már bezárt lerakók továbbra is veszélyeztetik a környezetet és a felszín alatti vízkészletet, valamint a talajokat is szennyezik tovább. Az érintett térségben több helyen természet-, víz- és talajvédelmi szempontból érzékeny terület található.[20] A korábbi évtizedekben az egyáltalán nem létező, illetve csak később elinduló rendszeres hulladékelszállítás részleges igénybevétele miatt mind a mai napig kezeletlen, illegális lerakókban heverő hulladékok szennyezik a környezetet.[2] Ezek felszámolása ugyan folyamatban van, de a teljes felszámoláshoz az érintett területek talajának kicserélésére vagy szűrésére lenne szükség.[19] A patak felsőbb folyásán kiépített szennyvízhálózattal rendelkezik: Balaton, Bélapátfalva, Mikófalva, Egercsehi.[11] A térségben jelentős a karsztforrások száma. Ennek és a szennyvízberuházásoknak köszönhetően a patak felső folyásán a vízminőség kiváló.

Az Eger-patak völgye Andornaktálya és Maklár közelében vízbázisforrás, ahonnan a környező településeket és Egert is ellátják ivóvízzel.[8] Az Eger-patak teljes vízgyűjtő területén harmadik fokozatú (nitrogén- és foszforeltávolító) szennyvíztisztítást kell biztosítani.[11] A patak felső-középső folyásán is kiépített a szennyvízhálózat, így csatornázott Eger, Felsőtárkány, Novaj, Ostoros, Noszvaj, Maklár, Andornaktálya, Nagytálya és Szarvaskő is.[19] A csapadékvíz-elvezetés többnyire nyílt árkos, útmenti árkokkal történik, zárt csapadékelvezető rendszerrel csak Eger, Füzesabony és Mezőkövesd rendelkezik. A csapadékvíz szennyezőanyagoktól való megtisztítása jelenleg nem megoldott, így a településekről olaj, nehézfémek és növényvédő szerek mosódhatnak be az Eger-patak vizébe.

A hiányosságokat felismerve az 1970-es évektől folyamatosan alakultak nemzeti parkok és tájvédelmi körzetek az Eger-patak vízgyűjtő terében és közvetlen közelében. Ezek a nemzeti parkok, természetvédelmi területek jelenleg a következők:

  • Bükki Nemzeti Park (1976 óta védett, Heves megyében a park 14 158 hektárnyi területen terül el)
  • Bél-kő
  • Nagy-Eged (1978 óta védett, 21 hektárnyi területen fekszik)
  • Eger védett fái (1978-ban és 1982-ben jelölték ki a város helyi jelentőségű védett fáit)
  • Érsekkert (8 hektárnyi területe 1996 óta védett)
  • Mészhegy és Nyerges-tető (1996 óta áll védelem alatt 126 hektárt kitevő területe)
  • Kőlyuktető Természetvédelmi Terület (135,92 hektáros terület Eger és Andornaktálya területén[21])
  • Ostoros-Novaji gyepek helyi jelentőségű védett természetvédelmi terület (159 hektárnyi területe 2001 óta élvez védettséget)
  • Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet (Füzesabony és Poroszló közelében)
  • Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet (a pataktól keletebbre fekvő terület)
  • Tisza-tavi madárrezervátum

Ezen kívül Natura 2000-es természetvédelmi területek a patak mentén:

  • Bükk-fennsík (14 080 hektárnyi kiterjedésű)
  • Szarvaskő (496 hektár)
  • Várhegy, Nagy-Eged (1991 hektár)
  • Ostoros-patak menti erdős puszta (44 hektár)

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelmi hasznosítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Eger-patak egykoron húsz vízimalmot hajtott. A vidék feltérképezését Sartory József mérnök a 18. század végén és a 19. század első évtizedeiben végezte, és az általa készített felmérés alapján hét malmot sorolt fel az Eger-patak mentén. Ehhez szorosan kapcsolódik a Felnémeten lévő rizskásamalom története, ami szerint az Eger-patak mocsaras árterületén a törökök honosították meg a rizstermesztést, amelyet megőrölve rizslisztet gyártottak itt. Ennek a hagyománynak állított emléket a rizskásamalom elnevezés. Felnémeten a kendertermesztés a régi idők homályába vész, ugyanakkor a patak vize az itt található kallómalomban egy forgó lapátkereket hajtott meg, amelynek segítségével a posztót tömítette, nyújtotta, majd a kiszárított posztót egri posztósoknak adták el. A kallómalom elnevezése innen ered. E malmok közül a püspöki malmok a patak jobb oldalán, míg a káptalani malmok a patak bal oldalán helyezkedtek el, annak rendje alapján, hogy a püspöki birtokok jobb oldalt, a káptalani birtokok pedig a patak bal oldalán helyezkedtek el.[22][23]

A 20 egykori malom a következő volt az Eger-patak mentén, a folyás sorrendjében:

  • Füzér-malom (Eger)-Szarvaskő
  • Rizskásamalom (Eger)-Felnémet
  • Polónyi-malom, később Englermalom, majd Egervári-malom,
  • Kallómalom (e malom nevét őrzi Egerben a Kallómalom utca)
  • Práff-malom
  • püspöki malom
  • a mai strand területén volt egy darálómalom
  • a vágóhíd tájékán volt a városi malom
  • Adamcsek-malom
  • Tót-malom (Andornaktálya)-Kistálya
  • Mocsáry-malom (Andornaktálya) Andornak
  • Berki-malom (Nagytálya), mára csak romjai maradtak
  • Szentkereszti-malom, jelenleg magánkézben van[24]
  • maklári felső malom, (Sumi-malom)
  • maklári alsó malom (Szabó-malom), alapjai máig láthatók[25]
  • Városrévi-malom (Füzesabony)
  • Király-malom (Füzesabony)
  • mezőtárkányi malom
  • egerfarmosi malom
  • egerlövői malom

A füzesabonyi malmok közül az egyik az 1600-as években Szelim aga uralma alá tartozott.[26] Az Eger-patak korábbi medrének feltárásakor az ott lévő falmaradványokról a régészek megállapították, hogy a korábbi vízimalom épülete középkori eredetű.[27] A vidéken megtermelt gabonaféléket a korábbi évszázadokban a patak mentén épült vízimalmokban őrölték lisztté, ám ezen ipari létesítmények épületei közül mára egyetlenegy sem maradt meg bemutatható állapotban.[22]

Halgazdasági jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jellemzően horgászható halfajai: domolykó, pisztráng, jászkeszeg, európai harcsa, széles durbincs.[18][28][29] Az Eger-patak halászati jogát a magyar államtól a MŰHOSZ (Műlegyező Horgászok Országos Szövetsége) bérli Eger-Felnémettől a nagytályai zsilipig terjedő szakaszon. Az egyesület évről-évre mintegy 10 000 darab sebes pisztrángot telepít a patakba, valamint jászkeszeget is telepítettek már, de ez utóbbit csak kísérleti jelleggel. Az egyesület szabályai alapján az érintett szakaszon minden év április elseje és június 15-e közt tilos domolykót és jászkeszeget kifogni.[18]

Valaha az Eger-patakon kismértékű halászat folyt. Az Eger-patak környéki településeken is éltek halászok. A 20. században azonban a vízfolyást ért nagyfokú szennyezések miatt halállománya nagyban lecsökkent, így a halászat is szinte teljes mértékben eltűnt a patak partjáról. Mindössze hobbihorgászokat találni manapság a patak partjain. Egyedül a Tisza-tónál maradt meg a kereskedelmi célú halászat, de ott is nagyban korlátozódott.

Hajózhatóság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hajózás a vízfolyás sekély volta miatt, illetve a sűrű növényzet és a mederkotrás hiánya miatt nem lehetséges a patak teljes hosszán, csak egyes igen rövid szakaszokon, ott is csak kajakkal valósítható meg. Az Eger-patakon éppen ezért nincs és nem is volt jellemző az áruszállítás, így az erre a célra kiépített kikötőkkel sem lehet találkozni.[8][30]

Vízenergia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Eger-patakon az energiát hasznosítandó számtalan vízimalom épült elsősorban a gyorsabb sodrású szakaszokon, így Egerben, Andornaktályán, Nagytályán, Makláron, Füzesabonyban és Mezőszemerénél. Az Eger-patak mentén nem alakítottak ki duzzasztóműveket a vízenergia hasznosítására. A patak vizét öntözési célokra használják fel napjainkban is, mely tevékenységet itt-ott kiépített duzzasztóművek (úgynevezett zúgók) segítik.

Turizmusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Eger-patak mind az aktív, mind a passzív kikapcsolódás egyik kedvelt helyszíne. A patak mellett épült számtalan idegenforgalmi látnivaló csábítja a turistákat, elsősorban Bélapátfalva, a megyeszékhely Eger és környéke, a Bükki Nemzeti Park.[31] Az aktívabb kikapcsolódásra vágyók számára az Eger-patak mint horgászhely funkcionál. A patakon időnként evezős vízisportot űző amatőr sportolók is feltűnnek. Az Eger-patak mentén egyre nagyobb mértékben terjed el a kerékpározás is. Eger és Felsőtárkány közt kiépült a kerékpárút,[32] de a patak alsóbb szakaszain is (elsősorban Makláron és a Tisza-tó körül) lehetőség van a biztonságos kerékpározásra. A Karancs-Mátra-Tisza-tó kerékpárút Eger városán halad keresztül, ám a patak mentén és közelében futó útvonal egyelőre még nincs teljes hosszában kiépítve.[21] Az Eger-patak partjaihoz vezet az Országos Kéktúra a 22. számú túra Sirok vasúti megállóhely–Szarvaskő vasútállomás közti szakasza, valamint a patakot keresztezi a Szarvaskő vasútállomás–Putnok közt futó 23-as számú túraútvonala.[33] Ez képviseli egyben az E4 európai túraútvonalt is.

Főbb idegenforgalmi célpontok az Eger-patak mentén:

A közvetlen környezetében fekszenek továbbá a következő idegenforgalmi célpontok: a noszvaji De la Motte-kastély, az egerszalóki gyógy- és termálfürdő, a demjéni fürdő és a mezőkövesdi Zsóry Gyógy- és Strandfürdő.

Közlekedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kálvin-ház az Eger-patak hídjáról
  • A 25-ös főút Eger város felsővárosi városrészén, az Északi-lakótelepen lévő II. Rákóczi Ferenc úton található híd által keresztezi a patakot, valamint Egertől északra, Szarvaskő térségében is többször átvág a patak felett.
  • Kossuth Lajos utcai közúti híd: a Kossuth Lajos utcában már a török korban, illetve a középkorban is állt híd, ugyanakkor ezek építésének idejéről nem maradtak fenn elérhető információk. A Barátok hídját, amelyet később a barokk korban építettek, vélhetően egy időben a piactéri úgynevezett Minoriták hídjával, amit Giovanni Battista Carlone építtetett. A Barátok hídja az 1813-as árvíz során ledőlt, de 1815-ben ismét felépíttette a város Zwenger József egri kőművesmesterrel. 1944-ben a visszavonuló német csapatok felrobbantották a hidat.[36]
  • Az Eger–Putnok-vasútvonal Egerben a Sas utcánál keresztezi a patak medrét, valamint Szarvaskő térségében is több alkalommal.
  • A 3-as főút Szihalomnál és Füzesabonynál keresztezi az Eger-csatorna, illetve az itt már Rima-patak néven futó Eger-patak medrét.
  • A Hatvan–Miskolc–Szerencs–Sátoraljaújhely/Nyíregyháza-vasútvonal Füzesabony mellett keresztezi az Eger-csatornát, majd Szihalom előtt közvetlenül a Rima-patakot, amely az Eger-patak folytatásának helyi elnevezése.
  • Az M3-as autópálya a 122. kilométerszelvény környékén, Szihalom térségében halad át a patak felett, míg az Eger-csatornát Füzesabonynál keresztezi a 118. kilométerszelvénynél.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Bükk és Borsodi-Mezőség tervezési alegység. vizeink.hu. (Hozzáférés: 2013. augusztus 22.)
  2. ^ a b c d Dobos Anna: Az átmeneti (puffer)-zóna geológiai értékvédelemben játszott szerepének bemutatása az egri Bükkalja mintaterülete alapján, 2006. (Hozzáférés: 2013. augusztus 14.)
  3. ^ a b c Eger-patak/Pisztrángos patak. Horgászvíz Katalógus. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  4. nyest.hu: Rima. Nyelv és Tudomány, 2011. szeptember 1. (Hozzáférés: 2013. augusztus 12.)
  5. ^ a b Barna Béla: Ahol az Eger-patak ered. Szeretlek Magyarország.hu. Part Magazin, 2011. február 9. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  6. Mi köze van az Eger-pataknak Balatonhoz? Onnan ered. palettaonline.hu. (Hozzáférés: 2014. július 1.)
  7. Folyók – tavak – patakok. Élmények Völgye. (Hozzáférés: 2013. augusztus 22.)
  8. ^ a b c Vízgyűjtő-gazdálkodási terv – Bükk és Borsodi Mezőség (pdf). Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság, 2009. szeptember. (Hozzáférés: 2013. augusztus 15.)
  9. ^ a b c Harka Ákos, Szepesi Zsolt: A halfauna vizsgálata a kelet­-magyarországi Eger-­patak vízrendszerén. Pisces Hungarici, 2013. (Hozzáférés: 2013. augusztus 29.)
  10. ^ a b c d Ahol az Eger-patak ered. Felnémet városrész honlapja, 2011. július 18. (Hozzáférés: 2013. augusztus 12.)
  11. ^ a b c Tamasi-Deli Liliána, Kiss-Lacza Linda, Csákvári Dániel: Környezetvédelmi program felülvizsgálata, 2010–2016. Bélapátfalvai Kistérség Többcélú Társulása, 2010. november. (Hozzáférés: 2013. augusztus 13.)
  12. Göőz Lajos, Kovács Tamás: Vízenergia. Nyíregyházi Főiskola. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  13. Csuszamlásveszélyes domboldalak kijelölése domborzatmodell felhasználásával. Miskolci Egyetem Földrajz Intézet. (Hozzáférés: 2013. szeptember 6.)
  14. Báthoryné Nagy Ildikó Réka: Kisvízfolyások tájrehabilitációjának rendezési elvei és módszere: Doktori értekezés. lib.uni-corvinus.hu Budapest:Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészet és Döntéstámogató Rendszerek Doktori Iskola (2007) (pdf)
  15. ^ a b Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  16. ^ a b Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  17. Földessy Mariann: Heteroptera fauna elterjedése a Bükk hegységben (Észak-Magyarország). Mátra Múzeum. (Hozzáférés: 2013. augusztus 14.)
  18. ^ a b c Csorbai Balázs: Eger Patak. Central and Eastern European Fly Fishing, 2010. április 28. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  19. ^ a b c Közös helyi hulladékgazdálkodási terv. Eger és Körzete Kistérségi Területfejlesztési Társulás, 2004. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  20. Eger környezetvédelme. Eger.hu. (Hozzáférés: 2013. augusztus 13.)
  21. ^ a b Eger Megyei Jogú Város Éghajlatváltozási Stratégiája. ENERGIAKLUB Szakpolitikai Intézet és Módszertani Klub, 2012. szeptember. (Hozzáférés: 2013. augusztus 25.)
  22. ^ a b Apor Elemér: Tizenkilenc malmot hajtott valamikor az Eger-patak vize. Új Hevesi Napló, 2001. november. (Hozzáférés: 2013. március 31.)
  23. Kiegészítések Felnémet település- és tájtörténetéhez. Felnémet városrész honlapja, 2010. október 5. (Hozzáférés: 2013. augusztus 14.)
  24. Nagytálya. Irány Magyarország. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  25. Szabó- és a Sumi-malom. Kirándulástervező. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  26. Füzesabony története. Remenyik Zsigmond Gimnázium és Szakközépiskola. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  27. Füzesabony régészeti leletei és lelőhelyei (pdf) pp. 47. Füzesabonyi Könyvtárbaráti Társulás Közművelődési Egyesület, 2006. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  28. Harka Ákos dr., Sallai Zoltán: Harcsa – Silurus glanis Linnaeus, 1758. Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár, 2007. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  29. Harka Ákos dr., Sallai Zoltán: Széles durbincs – Gymnocephalus baloni Holčík & Hensel, 1974. Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár, 2007. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  30. Vizitúra az Eger-patakon. (Hozzáférés: 2013. augusztus 25.)
  31. Eger turizmusa. Eger.hu. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  32. Kerékpártúrák. Nyitott kapu Vendégház. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  33. Szarvaskő–Telekessy Vendégház-túraútvonal. Magyar Természetjáró Szövetség. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  34. Bél-kő Természetvédelmi Terület. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  35. Látnivalók Poroszlón és környékén. Poroszlo.hu. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  36. Kossuth Lajos utca. Beszélő utcanevek. (Hozzáférés: 2013. augusztus 13.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Eger-patak vízismertető. Magyar Vízitúra. [2013. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 25.)
  • Dobos A.–Pelyhe T.–Kiss N. (szerk): Felnémet és a Csurgó-völgy természeti és kultúrtörténeti értékei: EKTF Falco-Csoport, Beszámoló a KTM KKA: KK 637/1998. számon nyilvántartott pályázatáról. 1998.  
  • Frisnyák S: Magyarország történeti földrajza. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 1995.  
  • Marosi S.–Somogyi S: Magyarország kistájainak katasztere I–II. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutató Intézet. 1990.  
  • Soós I.: Kéziratok, Eger
  • Zilahy A.: Kéziratok, Szilvásvárad
  • Wellner I: Magyar városok: Eger. Budapest: Panoráma. 1981.  
  • Heves Megyei Levéltár gyűjtései – Eger
  • Dobó István Vármúzeum, Adattár – Eger