Mandarinréce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Mandarinréce
Mandarin-Ente.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Alcsalád: Réceformák (Anatinae)
Nemzetség: Fényrécék (Cairini)
Nem: Aix
Faj: A. galericulata
Tudományos név
Aix galericulata
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Mandarinréce témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mandarinréce témájú médiaállományokat.

Aix galericulata (wild living in Warsaw).JPG

A mandarinréce, olykor mandarinkacsa (Aix galericulata) egy közepes méretű ázsiai díszmadár, amely a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozik.

Tartalomjegyzék

Előfordulása [szerkesztés]

Valaha igen elterjedt volt Kelet-Ázsiában, de mára veszélyeztetett fajjá vált. Víz közeli lombos erdők lakója. A Kelet-Oroszországban és a Kínában élő populáció jóval ezer pár alatt van, habár Japánban megközelítőleg 5000 pár él. Az utóbbi időkben a mesterséges telepítések révén Európában is elterjedt, itt körülbelül 7000 vadon élő párt tartanak nyilván.

Megjelenés [szerkesztés]

A rendkívül szép formájú és tollazatú madár általában 41–49 cm hosszú, szárnyfesztávolsága 65–75 cm. Különösen jellegzetes a hím, melynek jellemzője a vörös csőr, a szemek körüli fehér félhold alakú mintázat és a csőr alatti nagy terjedelmű vörös tollazat. A nőstények hasonlóak a kisasszonyréce nőstényeihez, viszont tollazatuk világosabb, és csőrük tompa végződésű.

A hím,
a tojó
és a fióka

Életmódja [szerkesztés]

Napközben a bokrok között pihen, sötétedés után kezdi el keresgélni magvakból, csigákból, rovarokból és kisebb halakból álló táplálékát. Egyik kedvenc étele a makk. Az ázsiai példányok télen Kína keleti térségeibe és Japán déli részébe vándorolnak.

Szaporodása [szerkesztés]

Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A költési időszak áprilistól júniusig tart. Nász idején a hímek a fejükön lévő dísztollaikat felborzolják. A szabadban leggyakrabban a tavakhoz közeli sűrű fás térségekben költ, fészkét faodvakba rakja, melyet tollakkal bélel ki. A fészekben 9–12 fehér tojás található, ezeken a tojó 29–30 napig kotlik. A kikelés után néhány nappal a fiókák leugranak a földre. Anyjuk elvezeti kicsinyeit egy alkalmas, táplálékban gazdag helyre. Hat hét múltán a kiskacsák teljesen önállóak, de legalább a következő párzási időszakig a környéken maradnak.

Szerepe Kínában [szerkesztés]

A mandarinréce régtől fogva kitüntetett szerepet kapott a kínaiak körében. Gyakorlatilag mindig párban ábrázolják, hiszen amiatt lettek nagyon népszerűek, hogy a hím és a nőstény élete végéig együtt marad, és utódaikat is párban nevelik. Épp ezért lett a mandarinréce-pár a házastársi hűség és boldogság jelképállatává. A képi ábrázolásain gyakori, hogy az egyik állat csőrében lótuszvirágot, a másik a lótusz gyümölcsét viszi, ez azon kívánságot fejezi ki, hogy a házasság gyermekáldásban teljesedjék ki.

A mandarinrécés függöny illetve a mandarinrécés takaró a nászágy elmaradhatatlan tartozékai. A mandarinrécés párna pedig rendkívül gyakori nászajándék. Ezen tárgyak mindegyike rendkívül színes, gondos hímzés formájában ábrázolja a mandarinkacsa-párt. A „mandarinrécék a ködben” kifejezés a még össze nem házasodott szerelmesekre utal. A „mandarinréce-egyesülés” a szerelmi tankönyvek tanúsága szerint a közösülés 30 különleges pozitúrájának elnevezése.

Története [szerkesztés]

Aix galericulata Mandarinentenpaar.JPG

A mandarinréce már jóval Krisztus előtt igen ismert és nagyra becsült madár volt Ázsiában. A nyugatiak már megérkezésük után nem sokkal felfedezték a madár szépségét és már az 1700-as évek elején szállítottak belőle példányokat Európába.

A fajt könnyű gondozni és tenyészteni, emiatt sok tenyésztőnél és állatkertben is megtalálható.

Források [szerkesztés]

További információk [szerkesztés]

Képek [szerkesztés]