Mandarinréce

Mandarinréce
	;
Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Lúdalakúak (Anseriformes);
Család:	Récefélék (Anatidae);
Alcsalád:	Réceformák (Anatinae);
Nemzetség:	Fényrécék (Cairini);
Nem:	Aix;
Faj:	A. galericulata;
Tudományos név
	Aix galericulata; (Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Mandarinréce témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Mandarinréce témájú médiaállományokat.

A mandarinréce, olykor mandarinkacsa (Aix galericulata) egy közepes méretű ázsiai díszmadár, amely a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozik.

Előfordulása [szerkesztés]

Valaha igen elterjedt volt Kelet-Ázsiában, de mára veszélyeztetett fajjá vált. Víz közeli lombos erdők lakója. A Kelet-Oroszországban és a Kínában élő populáció jóval ezer pár alatt van, habár Japánban megközelítőleg 5000 pár él. Az utóbbi időkben a mesterséges telepítések révén Európában is elterjedt, itt körülbelül 7000 vadon élő párt tartanak nyilván.

Megjelenés [szerkesztés]

A rendkívül szép formájú és tollazatú madár általában 41–49 cm hosszú, szárnyfesztávolsága 65–75 cm. Különösen jellegzetes a hím, melynek jellemzője a vörös csőr, a szemek körüli fehér félhold alakú mintázat és a csőr alatti nagy terjedelmű vörös tollazat. A nőstények hasonlóak a kisasszonyréce nőstényeihez, viszont tollazatuk világosabb, és csőrük tompa végződésű.

A hím,

a tojó

és a fióka

Életmódja [szerkesztés]

Napközben a bokrok között pihen, sötétedés után kezdi el keresgélni magvakból, csigákból, rovarokból és kisebb halakból álló táplálékát. Egyik kedvenc étele a makk. Az ázsiai példányok télen Kína keleti térségeibe és Japán déli részébe vándorolnak.

Szaporodása [szerkesztés]

Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A költési időszak áprilistól júniusig tart. Nász idején a hímek a fejükön lévő dísztollaikat felborzolják. A szabadban leggyakrabban a tavakhoz közeli sűrű fás térségekben költ, fészkét faodvakba rakja, melyet tollakkal bélel ki. A fészekben 9–12 fehér tojás található, ezeken a tojó 29–30 napig kotlik. A kikelés után néhány nappal a fiókák leugranak a földre. Anyjuk elvezeti kicsinyeit egy alkalmas, táplálékban gazdag helyre. Hat hét múltán a kiskacsák teljesen önállóak, de legalább a következő párzási időszakig a környéken maradnak.

Szerepe Kínában [szerkesztés]

A mandarinréce régtől fogva kitüntetett szerepet kapott a kínaiak körében. Gyakorlatilag mindig párban ábrázolják, hiszen amiatt lettek nagyon népszerűek, hogy a hím és a nőstény élete végéig együtt marad, és utódaikat is párban nevelik. Épp ezért lett a mandarinréce-pár a házastársi hűség és boldogság jelképállatává. A képi ábrázolásain gyakori, hogy az egyik állat csőrében lótuszvirágot, a másik a lótusz gyümölcsét viszi, ez azon kívánságot fejezi ki, hogy a házasság gyermekáldásban teljesedjék ki.

A mandarinrécés függöny illetve a mandarinrécés takaró a nászágy elmaradhatatlan tartozékai. A mandarinrécés párna pedig rendkívül gyakori nászajándék. Ezen tárgyak mindegyike rendkívül színes, gondos hímzés formájában ábrázolja a mandarinkacsa-párt. A „mandarinrécék a ködben” kifejezés a még össze nem házasodott szerelmesekre utal. A „mandarinréce-egyesülés” a szerelmi tankönyvek tanúsága szerint a közösülés 30 különleges pozitúrájának elnevezése.

Története [szerkesztés]

A mandarinréce már jóval Krisztus előtt igen ismert és nagyra becsült madár volt Ázsiában. A nyugatiak már megérkezésük után nem sokkal felfedezték a madár szépségét és már az 1700-as évek elején szállítottak belőle példányokat Európába.

A fajt könnyű gondozni és tenyészteni, emiatt sok tenyésztőnél és állatkertben is megtalálható.