Halványfoltú küllő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Halványfoltú küllő
Romanogobio albipinnatus halványfoltú küllő.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszósok (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Gobioninae
Nem: Romanogobio
Faj: R. albipinnatus
Tudományos név
Romanogobio albipinnatus
(Lukasch, 1933)
Szinonimák
  • Gobio belingi (Slastenenko, 1934)
  • Gobio vladykovi (Fang, 1943)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Halványfoltú küllő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Halványfoltú küllő témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Halványfoltú küllő témájú kategóriát.

A halványfoltú küllő (Romanogobio albipinnatus vagy Gobio albipinnatus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjéhez, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjához tartozó védett faj.[1]

Magyarországon elsősorban a ragadozó halak étrendjének bővítése miatt jelentős. Védettségét elsősorban a szűk elterjedési terület indokolja, mert élőhelyein gyakori és szaporodóban lévő hala vizeinknek.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közép és Kelet-Európában, jobbára a Fekete és a Kaszpi-tengerbe ömlő folyók vízrendszerében él. Magyarországi vizekben őshonos és gyakori a kavicsos medrű hegyi patakokban, a nagyobb folyók felső szakaszán a forrásvidékig fordul elő.[2][3]

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország halványfoltú küllő állományai a Gobio albipinatus vladykovi alfajhoz tartoznak, a Dnyeper vízgyűjtőjéből a Gobio albipinnatus belingi Slastenenki, 1934, a Volga vízrendszeréből pedig a Gobio albipinnatus albipinnatus Lukash, 1933 alfaj ismeretes.[4]

Hasonló fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legkönnyebben a fenékjáró küllővel, a felpillantó küllővel és a homoki küllővel téveszthető össze. A fenékjáró küllőtől az erősen pettyezett hát- és farokúszója, valamint a hasúszók tövétől távolabb eső végbélnyílása különbözteti meg. A felpillantó küllő végbélnyílása távolabb van a hasúszók tövétől, és a faroknyele hengeres. A homoki küllő teste nyújtottabb, háta alacsony, faroknyele hengeres, és hátúszójában 8 osztott sugár van. Más fajok közül a rózsás márna vagy a petényi-márna hasonlít rá a legjobban, de itt egyértelmű különbséget jelent, hogy a márnák 2 pár bajuszt viselnek a szájuk körül, a hátúszójukból hiányzik a tövis, nagyobbak a pikkelyeik és minden oldalon két sorban 3 vagy 2 és 5 számú, kampós garatfogaik vannak.[3]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hal testhossza 8-10 centiméter, maximum 15 centiméter. 39-43 nagy pikkelye van az oldalvonala mentén. A feje kúpos, orra lekerekített, a szemei nagyok és fölfelé tekintenek. Alsó állású szája szögletében 1-1 hosszabb bajuszszál található. Végbélnyílása közelebb esik a hasúszók tövéhez, mint a farkalatti úszó kezdetéhez. Az oldalvonal és a hasúszók tövi része között 4 pikkelysor található. A felső állkapocs hátulsó peremén mindkét oldalon egy-egy bajuszszál van.[2][3]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rajban élő fenékhal. Nagyobb folyókban a paduczónától a torkolatig egyaránt megtalálható és megél az állóvizekben is. Legnépesebb állományai a dévérzónában alakulnak ki, ennek a jellemző hala. Hegy- és dombvidéki patakjainkban alkalmanként megtalálható, a kisebb folyóinkban elsősorban a sügérzónában lelhető fel. Tápláléka fenéklakó állatok és algák, de növényi anyagot és szerves törmeléket is fogyaszt.[3]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csoportosan május-júniusban ívik, ikráját a homokos mederfenékre rakja. Ivarérettségét 2-3 éves korban éri el. Az ikraszám általában 500 és 2000 körül mozog és a szemek átmérője körülbelül 1,5 mm.[3]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Romanogobio albipinnatus (Lukasch, 1933). ITIS report. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  2. ^ a b Természetkalauz: Édesvízi halak, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996., ISBN 963 547 140 8
  3. ^ a b c d e Halványfoltú küllő – Gobio albipinnatus Lukash, 1933. Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  4. Halványfoltú küllő - Gobio albipinnatus Lukash, 1933. Halászati és Öntözési Kutatóintézet Szarvas (HAKI). (Hozzáférés: 2010. június 6.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]