Tegzesek
 |
||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Tömegtegzes imágója |
||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| alrendek | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tegzesek témájú médiaállományokat. |
A tegzesek (Trichoptera) az ízeltlábúak törzsében a rovarok osztályának egyik, viszonylag későn kifejlődött rendje. Legközelebbi rokonaik a lepkék, amelyeket a tegzeseknél jóval fejlettebbeknek tekinthetünk.
Tartalomjegyzék |
Elterjedésük, élőhelyük [szerkesztés]
Az egész Földön megtalálhatjuk őket mindenhol, ahol víz van, de néhány fajuk a szárazföld belsejében él. Az összesen körülbelül 10 000 tegzesfajból hazánkban mintegy 212 él. Többségüket nagyon nehéz meghatározni, és ehhez rendszerint ivarkészüléküket kell tanulmányozni.
Megjelenésük, felépítésük [szerkesztés]
Hártyás szárnyú, a molylepkékre emlékeztető, kis vagy közepes méretű rovarok. Testük megnyúlt, karcsú, többnyire szőrös. Többnyire barnás, néha sárgás vagy szürkés, esetleg fekete árnyalatú szárnyaikat a lepkéktől eltérően nem pikkelyek, hanem szőrök borítják (trichoptera = szőrös szárnyú). A szárnyak szegélyén a szőrök rojtokká állhatnak össze.
A lábaikon látható tövisek száma és mérete határozó bélyeg.
A lárvák szájszerve rágó, az imágóké csökevényes, szívó-nyalogató típusú (haustellum). Csápjuk hosszú, fonalas. Két összetett szemük között a legtöbb faj fején három pontszem ül. Ahogy a lepkéknél is, a nőstények ivari kromoszómái különböznek és a hímeké egyformák.
Életmódjuk [szerkesztés]
Petéiket összefüggő, lepényszerű tövekben ragasztják kövekre, vízinövényekre stb.
A lárvák változatos módokon táplálkoznak: vannak köztük aprítók, gyűjtögetők, kaparók, amik a kövek felületéről az algákat fogyasztják, lehetnek macrophyata lyukasztók, ragadozók és paraziták.
Más és más, az adott fajra jellemző vízi környezetben élnek, sőt, néhány faj lárvája a szárazföldön. Érzékeny potrohuk köré a legtöbbször labiális mirigyeik a vízben megszilárduló váladékából és apró ásványi anyagokból vagy detrituszból lakócsövet, úgynevezett tegezt készítenek vagy fogóhálót szőnek. A fenéklakók többnyire nehéz, a felszíni formák pedig könnyű anyagokból (zöld növénydarabkákból) készítik tegzüket. Számos faj teljesen be tud húzódni a tegezbe úgy, hogy még a feje sem látszik ki. A tegezből nehéz kihúzni őket, mert az utolsó testszelvényükön növő, rövid tolólábaikkal és/vagy az első potrohszelvényükön nőtt fogóikkal erősen kapaszkodnak. Vannak olyan fajok is, amelyek lárvái a vízben szabadon élnek — ezek a bábozódáshoz készítenek bábkokont és tegezt.
Az örvénytegzesek légcseréje diffúz a test felületén át, más csoportoké fonalas: tracheakopoltyúik a potrohukon nőnek. Egy éves fejlődésű holometabolikus rovarok; öt-hét vedlés után az utolsó lárvabőrükben bábozódnak be.
A lárvák életforma-típusai: szabad életformák, hálót fonó, nyeregszerű tegezt, erszénytegezt és csőtegezt készítők — a tegezkészítők többnyire a gyorsabban folyó vizekben, a szabadon úszók lassan áramló vízben vagy pocsolyákban. A preferált limnológiai élőhelyek alapján típusaik: krenobiont, krenofil, rheobiont, rheophil, "fauna hygropetrica", "bryomadicol", illetve "petromadicol" zónában élők, lenitikus és uiquista fajok. A vízminősítés fontos bioindikátorai, emellett többféle, a vízben élő ízeltlábú, hal, sok madár (vízirigó, hegyi billegető, fecskék) táplálékai, és (a Bajkál-tó környékén) még a barnamedve is szívesen eszi őket.
Az imágók a vizek környékén rajzanak: estefelé aktívan repülnek a fényre. Egyes fajok tavasszal – nyár elején, mások nyáron, megint mások nyár végén – ősszel repülnek. Az imágók rajzása alapján a fajok lehetnek aciklikusak vagy ciklikusak; mono-, bi és polimodális rajzásgörbék különíthetők el. Rövid (néhány hetes — hónapos) életükben az imágók többnyire nem táplálkoznak; esetleg néhány vízcseppet szívnak fel szájszervükkel vagy a növények nektárját — nem ragadozók. Nyugalmi helyzetben szárnyaikat háztetőszerűen a potrohukra fektetik, és ilyenkor az első pár szárny eltakarja a legyezőszerűen összehajtogatott hátsót — csápjukat ilyenkor előrenyújtják.
Magyarországon leggyakoribb családjaik [szerkesztés]
- örvénytegzesek (Rhyacophilidae)
- mikrotegzesek (Hydroptilidae)
- hosszúcsápú tegzesek (Leptoceridae)
- mocsártegzesfélék (Limnephilidae)
- pozdorjánfélék (Phryganeidae)
Legjellemzőbb hazai fajaik [szerkesztés]
- szövőtegzes (Hydropsyche pellucidula, Hydropsyche instabilis, Hydropsyche contubernalis, Hydropsyche saxonica);
- nagy pozdorján (Phryganea grandis).
- Örvénytegzes: Rhyacophila fasciata, Rhyacophila dorsalis, Rhyacophila pubescens, Rhyacophila tristis, Rhyacophila polonica
- Mikrotegzesek: Hydroptila cornuta, Hydroptila forcipata, Agraylea sexmaculata, Ithytrichia lamellaris, Orthotrichia costalis, Oxyethira falcata,
- Hosszúcsápú tegzesek: Athripsodes bilineatus, Athripsodes cinereus, Ceraclea dissimilis, oecetis furva, Oecetis lacustris, Leptocerus tineiformis
- Mocsáritegzesek: Anabolia furcata, Chaetopteryx fusca, Drusus annulatus, Ecclisopteryx madida, Halesus digitatus, Limnephilus flavicornis,Limnephilus lunatus, Limnephilus rhombicus, Micropterna lateralis, Potamophylax nigricornis, Stenophylax permistus
- Pozdorjánfélék: Phryganea grandis, Phryganea bipunctata, Agrypnia varia, Ologotricha striata
Magyarországon védett fajok [szerkesztés]
- Plectrocnemia minima. Természetvédelmi értéke: 10 000 Ft.
- Limnephilus elegans. Természetvédelmi értéke: 10 000 Ft.
- Melampophylax nepos. Természetvédelmi értéke: 2000 Ft.
- Drusus trifidus. Természetvédelmi értéke: 10 000 Ft.
- Oligotricha striata. Természetvédelmi értéke: 2000 Ft.
- örvénytegzes (Rhyacophila hirticornis). Természetvédelmi értéke: 2000 Ft.
- Chaetopteryx rugulosa. Természetvédelmi értéke: 2000 Ft.
- Apatania muliebris. Természetvédelmi értéke: 10 000 Ft.
- hosszúcsápú tegzes (Ceraclea nigronervosa). Természetvédelmi értéke: 10 000 Ft.
Források [szerkesztés]
- Classis: Insecta – rovarok
- Fok.hu
- greenfo: Védett, veszélyeztetett fajok
- Sectio: Pterygota - elsődlegesen szárnyas rovarok
- Michael Chinery, Gordon Riley: Ízeltlábúak. Gondolat Kiadó, Fürkész könyvek. Budapest, 1991. ISSN 0237–4935 ISBN 963-282-451-2
- Alfred Brehm: Az állatok világa I. Gondolat Kiadó, Budapest, 1960. p. 262–263.
