Egerszalók
| Egerszalók | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Megye | Heves | ||
| Kistérség | Egri | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Tőgyi Gábor[1] | ||
| Irányítószám | 3394 | ||
| Körzethívószám | 36 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1897 fő (2010. január 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 82,09 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 23,11 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Egerszalók
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Egerszalók
Pozíció Heves megye térképén
|
|||
| Egerszalók weboldala | |||
Egerszalók község Heves megye Egri kistérségében, Eger-től 5 km-re a Mátra és a Bükk között, a Laskó-patak völgyében. A településtől északra a Laskó-patak felduzzasztásával létrehozott 130 hektáros víztározó és horgásztó, délre pedig gyógyfürdő, szálloda, kemping várja az ide látogatókat.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Szalók a honfoglalás óta lakott hely volt, a Szalók nemzetség ősi birtoka. A település valószínű a tatárok áldozatául esett, mivel az 1248-as okiratokban nevét már terra Zolouk-nak írják, a fennmaradt oklevelekben is ekkor említik első ízben.
1248-ban, 1318-ban, 1323-ban, Kocs (Coch, Koch) szomszédjaként írják az oklevelekben. 1261-ben Szalók nemzetségbeli Pál és Achilles 8 M-ért megvásárolta Becsenegh és fia Verpleth (vásárolt) Szalókkal szomszédos Kocson levő földjét.
1262-ben ugyanezen Pál és Achilles a Bechenektől (Becsenegh) és fiától Velpreth-től vásárolt kocsi földet ugyancsak 8 M-ért eladták Benedeknek és Lodomernak, László zempléni főesperes testvéreinek, Szalók nemzetségbeli Ádám (Ade de eodem gen. Zalouk) beleegyezésével; e föld az egri püspök, a káptalan és Tek földje szomszédságában terült el.
1551-ben, a török hódoltság idején végzett összeírás szerint csak 17 család élt itt. Két évvel később Szalók ismét pusztává vált, azonban hamarosan újranépesedett. 1579-ben a települést már Egyházasszalók néven írják az okiratok.
1550-es évektől és 1730-as évekig Szalók többször vált néptelenné, de mindig újranépesedett. 1731-ben német telepesek érkeznek a községbe, majd a 18. század közepétől ismét sok magyar telepes érkezik ide. Szalók lakossága főleg mezőgazdaságból és szőlőtermelésből él, de sokan vállaltak munkát, vagy költöztek el a közeli városokba is.
[szerkesztés] Népcsoportok
2001-ben a település lakosságának 92%-a magyar, 8%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
[szerkesztés] Kocs
Szalók mai határába esett Kocs mára már elpusztult Árpád-kori település is.
[szerkesztés] Története
Kocs nevét első ízben 1248-ban említik először az oklevelek, nevét ekkor Coch alakban írják, mint Szalók-kal határos települést, s mint Vitalis eclericus néhai feleségének, Halmaji András leányának azon kocsi földjét, amelyet hitbérbe néhai Vrbanus egri éneklőkanonoktól kapott; rajta kívül határos volt errefelé Becenek.
1250-ben Szalók nemzetségbeli Leusták egri kanonok végrendelkezett, s unokaöccsére, Thek-re (Theconi) hagyta azon körülhatárolt kocsi földjét, melyet Rosa asszonytól, Vitalis clericus néhai feleségétől bírt, valamint homokkocsi földjét (Szabolcs m.). 1261-ben Bechenegh és fia Verpereth azon vásárolt kocsi földrészt, mely őket a Bencs és Bencsen atyafiokat illeti, 8 M-ért eladták Szalók nb. Pálnak és Achillesnek. 1262-ben ugyane Pál és Achilles a Bechenek-től és fiától, Velpreth-től vásárolt kocsi földet ugyancsak 8 M-ért eladták Benedeknek és Ladomérnek, László zempléni főesperes testvéreinek, Szalók nb. Ádám (Ade de eodem gen. Zalouk) beleegyezésével; e föld az egri püspök és káptalan és Tek földje szomszédságában terült el. 1275-ben Kocs tizedét az egri püspök visszaadta a káptalannak.
1318-ban és 1323-ban a káptalan birtokának mondják Szalók (Egerszalók) szomszédságában.
Ma puszta, Egerszalók határában északra, és helynév Eger határában Ny-ra: Nagy-Kocs, Kis-Kocs szőlőhegy. 1886-os térképen Kocs völgy, Kocs tető.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Római katolikus templom. 1738-ban épült barokk stílusban. Szűz Mária tiszteletére van felszentelve. Nyaranta itt keresztény ifjúsági találkozót rendeznek.
- Római katolikus plébániaház. 1831 és 1834 között épült, késő barokk stílusban.
- Nepomuki Szent János szobor. Az 1800-as években készült, késő barokk stílusban.
- Kőhíd. A Laskó-patakon átívelő egylyukú kőhíd, a 19. század-ban készült.
- Barlanglakások. A Sáfrány utca végén több, egybefüggő barlanglakás felújításával és konzerválásával skanzent alakítottak ki. A barlanglakásokat az 1960-as évekig lakták, némelyiket ma is használják, például nyárikonyhának. A skanzenben a helyi életvitelt is bemutatják. 2011 augusztusában minden nap megtekinthető volt.[4]
- Kaptárkövek. A vulkanikus eredetű, kiálló kövekbe vájt fülkék célja vitatott. A néphagyomány többféle magyarázatot is kínál. Egyes kaptárkövekben az elnevezésüket igazoló módon méhviasz maradványokat is találtak.[5]
- Borospincék. A településen számos borászat található, némelyik különleges kialakítású pincékben fogadja a látogatókat.[6][7]
[szerkesztés] Salt Hill Thermal Spa
- A település déli részén 410 méter mélyről feltörő 65-68 Celsius-fokos melegvizű hőforrás domboldalon lefolyó vize csodálatos természeti képződményt – 120 négyzetméteres mészkőlerakódást – épített ki.
A kalciumot, nátriumot, magnéziumot, ként tartalmazó hidrogénkarbonátos gyógyvíz, melynek metakovasav tartalma is jelentős. A vizet 1992-ben az Egészségügyi Minisztérium gyógyhatásúnak minősítette. értékét felismerve a falu mára gyógyfürdőkre épült gyógyturizmus központja. Gyógyvizét sokan keresik fel, a víz főleg csontsérülések, ízületi és reumatikus bántalmakban szenvedők részére hatásos, de ivókúrára is javalt.[8]
[szerkesztés] A sódomb
A feltörő gyógyvíz lehűlésekor kevesebb oldott anyagot tud megtartani, ez kicsapódva úgynevezett sódombot hoz létre.[8] Hasonló csak Pamukkaléban (Törökország), és a Yellowstone Nemzeti Parkban (USA) található.[9]
[szerkesztés] Képgaléria a gyógyfürdőről
-
légifotó1
-
légifotó2
-
légifotó3
-
Thermal park.jpg
Thermal Park
[szerkesztés] Horgásztó
- A Laskó-patak felduzzasztásával kialakított tó a környék legnagyobb vízfelülete, mely kitűnő horgász- és kirándulóhely.
[szerkesztés] Források
- Egri k.m.lt.
- Karácsonyi János: Magyar nemz.
- Györffy György: Heves várm
