Tarnaszentmária

Tarnaszentmária
Tarnaszentmária címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Megye	Heves
Kistérség 2012-ig	Egri
Jogállás	község
Polgármester	Czipó László
Irányítószám	3331
Körzethívószám	36
Népesség
Teljes népesség	243 fő (2010. jan 1.) +/-
Népsűrűség	22,09 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	11,00 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tarnaszentmária Pozíció Magyarország térképén
Tarnaszentmária Pozíció Heves megye térképén
é. sz. 47,879°, k. h. 20,203°47.879, 20.203
Tarnaszentmária weboldala

Tarnaszentmária község Heves megye Egri kistérségében.

Fekvése

A falu a mai Észak-Magyarországon, a Mátra délkeleti oldalán, a Tarna teraszos völgyében fekszik. A község tengerszint feletti magassága 260 méter. A község földjeinek talaját elsősorban réti talajok alkotják. Van a környékén kő- és kavicsbánya is. A községhez a legközelebbi nagyváros Eger, amelytől 17 km-re nyugati irányban található. 1903-ig Szentmária volt a község neve.

A Tarna kettészeli a falut és határát. Természetes növényzetének erdőtársulásai a magas ártéri növényzettel tarkított keményfa ligetek, jellemzők a kaszálórétek is. Erdőterülete 6%. A falutól 2 km-re délre eső Várdomb Természetvédelmi Körzet ritka növényvilágával. Állatai nagy-és kisvadak. A falut nagy erdőterület veszi körül, hagyományos foglalkozásnak számít a faszénégetés.

A község éghajlata a mátrai viszonyoknak megfelelően változatos. Az évi csapadék 620–650 mm, a középhõmérséklet 8,5-8,7 °C, a napsütéses órák száma 1900 óra körül van évente.

Története

A falut először 1325-ban Torna, majd 1339-ben Szentmária néven említik meg, az oklevelek. Okleveles forrásokban 1417-ben említik Zenthmariya néven, ahogyan a birtokos családot is nevezik róla. A település történetére vonatkozó adatokat csak a 16. század közepétõl kezdve ismerünk. Ekkor a Szentmáriay család volt a falu birtokosa, egészen a 17. század közepéig. Eger várának 1552. évi ostroma során elpusztult. A falu 1590 körül feltételezhetõleg ismét lakott lett, de a 15 éves háborúban elnéptelenedett. 1656-ban Szentmáriay István a pusztát eladta Ragályi Menyhértnek. A török kiűzése után a pusztát a kincstár fegyverrel-szerzettként lefoglalta és 1696-ban Enczinger Jánosnak eladta. A Rákóczi-szabadságharc alatt egy ideig Orczy István használta, majd 1711-től ismét Eiczinger volt a földesura. 1717 és 1719 között a települést újra népesítették a Kis-Hont vármegyei Susány, Kraszkó (Karaszkó), Nyustya és a Pest megyei Alberti falvakból. 1721-ben Eger város, 1722-től Tarródy, majd Gellén és Csuma család birtokolta. 1746-ban a falu lakossága 192 fõ, akik többségében szlovákul beszéltek. 1859-ben 509 személyt tartottak nyilván a faluban. A 19. század elejétõl a Dózlern, a Fáy, a Bárczay családok kezén volt a falu.

1955-től önálló tanácsú község. 1970-től Verpeléttel társközségek. 1984-től Eger városkörnyéki községe.

Népcsoportok

2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a görög nemzetiségűnek vallotta magát.

Nevezetességei

Tarnaszentmária nevezetessége a templom (Mária látogatása-templom), amely fejedelmi temetkezőhelynek épült. A falu központjában áll. Ez a mai Magyarországnak az egyik legrégebben épült és eredeti formáját szinte teljes épségben megőrzőtt temploma.

A templom egyhajós, melynek keleti végét alkotja a patkó alakú, belül háromkaréjos, boltozott szentélyrész, melynek padlózata magasabban fekszik a hajóénál.

A hajóból hét lépcső visz föl a szentélybe. A tarnaszentmáriai templom nevezetessége a szentély alatt húzódó kis altemplom, melynek középső karéjában a feltárás során egy aknasírt találtak. Erről feltételezik, hogy fejedelmi temetkezési helynek épült.

A templom belső falfelületét faloszlopok díszíti, melyek felfelé keskenyednek és törzseik gazdagon tagozottak. A faloszlopoknak díszesen faragott lábazatai ugyancsak faragásokkal díszített kő ülõpadkákon állnak. Az oszloptörzsek csigavonalas és lépcsőszerű díszítései fafaragási előzményekre, hagyományokra utalnak.

Ugyancsak ősi jellegű az épület déli oldalán kívül futó „szalagfonatos csomódísz”, aminek a középkori hiedelemvilág szerint bajelhárító hatása volt.

Több építészettörténész a templom építésének idejét a X-XI. század fordulójára teszi. A templom építészeti sajátosságai kaukázusi építészeti hatást mutatnak, keleties díszítési mintakincse is a honfoglalás kori magyarság kaukázusi világával tart kapcsolatot (Csemegi, 1949).

Irodalom

• Csemegi József: A tarnaszentmáriai templom hajójának stíluskritikai vizsgálata, in: Antiquitas Hungarica III (1949), 92-107.
• Kozák Károly - M. Anda Judit: Tarnaszentmária. Római katolikus templom (Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára 321), Budapest: TKM Egyesület, 1988
• Mencl, Václav: Két ősi építészeti emlék Magyarországon, in: Művészettörténeti Értesítő VIII (1959), 217-220.
• Sápi Lajos: A tarnaszentmáriai templom, in: Műemlékvédelem XXIV (1980), 107-117.
• Gerevich Tibor: Magyarország román kori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns.) Egyetemi nyomda. Budapest, 1938.
• Gerő László (1984): Magyar műemléki ABC. (Hungarian Architectural Heritage ABC.) Budapest
• Henszlmann Imre (1876): Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése, (Old-Christian, Romanesque and Transitional Style Architecture in Hungary). Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest

Külső hivatkozások

• Tarnaszentmária az utazom.com honlapján
• Európai borutak portál
• Tarnaszentmária a szeporszag.hu -n
• A templom képgalériája