Pétervására

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pétervására
Pétervására - Palace.jpg
A pétervásárai Keglevich-kastély. Az 1760-ban elkészült kétszintes barokk stílusú kastélyt Keglevich I. Gábor építette Chrisoforo Quadri itáliai mesterrel.[1]
Pétervására címere
Pétervására címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Heves
Járás Pétervásárai
Kistérség Pétervásárai
Jogállás város
Polgármester Eged István (FIDESZ-KDNP)[2]
Irányítószám 3250
Körzethívószám 36
Népesség
Teljes népesség 2306 fő (2013. január 1.)[3]
Népsűrűség 74,02 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 33,87 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pétervására  (Magyarország)
Pétervására
Pétervására
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 01′ 23″, k. h. 20° 05′ 56″Koordináták: é. sz. 48° 01′ 23″, k. h. 20° 05′ 56″
Pétervására  (Heves megye)
Pétervására
Pétervására
Pozíció Heves megye térképén

Pétervására város Heves megyében. A Pétervásárai járás központja. A megye legkisebb városa.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Heves megye északnyugati részén, a Tarna völgyében, Egertől 32 km-re, a 23-as út mellett található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pétervására és környéke ősidőktől lakott hely. Régészeti leletek sokasága igazolja, hogy letelepedtek itt az újkőkor, a késő rézkor, a bronzkor, a vaskor emberei. A honfoglalás után is hamar megtelepedett itt a lakosság; nevezetesen a kabarok egyik vezető nemzetsége, az Aba.

Legelső temploma már a XI. század elején állhatott, de a település első említése csak 1247-ből való, Peturwasara alakban. Az 15. század közepén már vásártartási joggal rendelkező mezőváros volt. Mintegy 100 évvel később a törökök felégették, de a város nem pusztult ki. Ma is élnek itt olyan családok, amelyeknek neve a török előtti jobbágylistákban is szerepeltek: Eged, Varga, Sály, Bátka, Szántó. 1699-ben került a város a Keglevich család birtokába. A horvát eredetű család 1945-ig volt a mezőváros birtokosa.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Máriássy János honvéd alezredes alakulatával rátört a város főterén táborozó császáriakra, és érzékeny veszteséget okozott nekik. Erre emlékeztet a Petőfi út egyik házának falába fúródott ágyúgolyó. A történelem később sem kímélte a kisvárost: 1944 decemberében hadszíntér.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 92%-a magyar, 8%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[4]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kéttornyú katolikus templom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A templomot Keglevich Károly építette az 1719-ben készült korábbi templom helyett 1812 és 1817 között. A Tours-i Szent Márton plébániatemplomot, amelyet a "palócok péterkei székesegyháza"-nak neveznek népiesen, Povolni Ferenc egri mester építette fel. A templom az egyik első volt a magyarországi romantikus stílusú épületek között, bár gótikus jegyeket is visel.

A templom alatt található a Keglevich család kriptája, melyet 1980-ban, az utolsó leszármazott halála után befalaztak.

Körkápolna (rotunda)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kossuth Lajos és Petőfi Sándor utak kereszteződésénél található az 1722-es építésű barokk kápolna.

Keglevich-kastély[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1760-ban elkészült kétszintes barokk stílusú kastélyt Keglevich I. Gábor építette Chrisoforo Quadri itáliai mesterrel. Az oldalszárnyakkal a XIX. század elején bővítették az épületet. A lépcsőház kapuja az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében található. A pince ajtaja -ötnyelves zárral- valamint a lépcsőkorlát Fazola Henrik lakatosmester munkája.

Az emeleti díszterem freskóit Beller Jakab készítette 1762-ben. A freskókon a kastély építésének jelenetei, a négy évszak és görög mitológiai alakok láthatóak. A falakon a gyanakvást, a kétségbeesést, a bujaságot és az előkelőséget jelenítette meg a művész.

A kastélyt a második világháború után csak 1964-ben kezdték meg felújítani. Jelenleg a Mezőgazdasági Középfokú Szakoktatási, Továbbképző és Szaktanácsadó Intézet és annak kollégiuma működik az épület falain belül.

1849-es ágyúgolyó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Petőfi út egyik házának falába fúródott ágyúgolyó. Emléktábla szövege: „1849 február 24 / Pétervásárai csata emlékére / 1995. Városi Önkormányzat”. kép

I. világháborús emlékmű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabadság téren. Bővebben

Szovjet emlékmű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabadság téren. Bővebben

Szabadság-szobor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabadság téren. Oszlopán volt betűit elfújta a történelem szele. „Слава советским героям освобождениям Dicsőség a felszabadító szovjet hősöknek”. Bővebben

Testvértelepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Barta Katalin: A Keglevich-kastély kálváriája: a város szeretné visszakapni (magyar nyelven) (PHP). heol.hu. Heol, 2012. augusztus 31. (Hozzáférés: 2013. június 4.)
  2. Pétervására települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 22.)
  3. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  4. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Keglevich-kastély


Reinel compass rose.svg Bárna Erdőkövesd Bükkszenterzsébet Héraldique meuble compas.svg
Ivád

Észak
Nyugat  Pétervására  Kelet
Dél

Hevesaranyos
Mátraballa Mátraderecske Kisfüzes