Pétervására
| Pétervására | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Megye | Heves | ||
| Kistérség 2012-ig | Pétervásárai | ||
| Jogállás | város | ||
| Polgármester | Eged István (FIDESZ-KDNP)[1] | ||
| Irányítószám | 3250 | ||
| Körzethívószám | 36 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2507 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 74,02 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 33,87 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Koordináták: é. sz. 48,023°, k. h. 20,099° | |||
| é. sz. 48,023°, k. h. 20,099° | |||
Pétervására város Heves megyében. A Pétervásárai kistérség központja. A megye legkisebb városa.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Heves megye északnyugati részén, a Tarna völgyében, Egertől 32 km-re, a 23-as út mellett található.
Története [szerkesztés]
Pétervására és környéke ősidőktől lakott hely. Régészeti leletek sokasága igazolja, hogy letelepedtek itt az újkőkor, a késő rézkor, a bronzkor, a vaskor emberei. A honfoglalás után is hamar megtelepedett itt a lakosság; nevezetesen a kabarok egyik vezető nemzetsége, az Aba.
Legelső temploma már a XI. század elején állhatott, de a település első említése csak 1247-ből való, Peturwasara alakban. Az 15. század közepén már vásártartási joggal rendelkező mezőváros volt. Mintegy 100 évvel később a törökök felégették, de a város nem pusztult ki. Ma is élnek itt olyan családok, amelyeknek neve a török előtti jobbágylistákban is szerepeltek: Eged, Varga, Sály, Bátka, Szántó. 1699-ben került a város a Keglevich család birtokába. A horvát eredetű család 1945-ig volt a mezőváros birtokosa.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Máriássy János honvéd alezredes alakulatával rátört a város főterén táborozó császáriakra, és érzékeny veszteséget okozott nekik. Erre emlékeztet a Petőfi út egyik házának falába fúródott ágyúgolyó. A történelem később sem kímélte a kisvárost: 1944 decemberében hadszíntér.
Népcsoportok [szerkesztés]
2001-ben a település lakosságának 92%-a magyar, 8%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
Nevezetességei [szerkesztés]
Kéttornyú katolikus templom [szerkesztés]
A templomot Keglevich Károly építette az 1719-ben készült korábbi templom helyett 1812 és 1817 között. A Tours-i Szent Márton plébániatemplomot, amelyet a "palócok péterkei székesegyháza"-nak neveznek népiesen, Povolni Ferenc egri mester építette fel. A templom az egyik első volt a magyarországi romantikus stílusú épületek között, bár gótikus jegyeket is visel.
A templom alatt található a Keglevich család kriptája, melyet 1980-ban, az utolsó leszármazott halála után befalaztak.
Körkápolna (rotunda) [szerkesztés]
1722-es építésű barokk kápona.
Keglevich-kastély [szerkesztés]
Az 1760-ban elkészült kétszintes barokk stílusú kastélyt Keglevich I. Gábor építette Chrisoforo Quadri itáliai mesterrel. Az oldalszárnyakkal a XIX. század elején bővítették az épületet. A lépcsőház kapuja az Magyar Iparművészeti Múzeum gyűjteményében található. A pince ajtaja -ötnyelves zárral- valamint a lépcsőkorlát Fazola Henrik lakatosmester munkája.
Az emeleti díszterem freskóit Beller Jakab készítette 1762-ben. A freskókon a kastély építésének jelenetei, a négy évszak és görög mitológiai alakok láthatóak. A falakon a gyanakvást, a kétsébeesést, a bujaságot és az előkelőséget jelenítette meg a művész.
A kastélyt a második világháború után csak 1964-ben kezdték meg felújítani. Jelenleg a Mezőgazdasági Középfokú Szakoktatási, Továbbképző és Szaktanácsadó Intézet és annak kollégiuma működik az épület falain belül.
Testvértelepülések [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- ↑ Pétervására települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 22.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
||||||||||

