Újlőrincfalva
| Újlőrincfalva | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Magyarország |
| Régió | Észak-Magyarország |
| Megye | Heves |
| Kistérség | Füzesabonyi |
| Rang | község |
| Polgármester | Zsebe Zsolt[1] |
| Irányítószám | 3387 |
| Körzethívószám | 36 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 260 fő (2010. január 1.)[2] +/- |
| Népsűrűség | 5,41 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 48,09 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Újlőrincfalva
Pozíció Magyarország térképén
|
|
Újlőrincfalva
Pozíció Heves megye térképén
|
|
| Újlőrincfalva weboldala | |
Újlőrincfalva község Heves megye Füzesabonyi kistérségében.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A Tisza folyó jobb partján, Poroszló és Sarud közt fekvő település.
[szerkesztés] Története
Újlőrinczfalva régen nem mai helyén, hanem a "Cserőközben", a Tisza egyik morotvájában (szigetében) feküdt. A falu az egri püspökség ősi birtokai közé tartozott; a püspökség 1261 évi megerősítő-levelében az egri egyház legrégibb birtokai között Halaz in Chereukuz néven említették először, később pedig Tisza-Halász néven említették az oklevelek.
Az 1546 évi összeírás szerint az egri püspökség földesúri hatósága alá tartozott, 11 portával, ebből 7 adóköteles és 4 adómentes volt. 1549-ben 6, 1552-ben 5 portát írtak itt össze. Az 1554 évi adóösszeírásban pedig már az elpusztult helységek között tartották számon. 1564-ben már újra mint lakott hely szerepelt, ekkor 6 portával vették fel az összeírásba.
1612-ben Mező János és Török Bálint birtoka volt, akik a nádortól nyerték adományba, mikor az 1609 évi 10. törvénycikk értelmében a püspöki birtokokat a kincstár kezelésébe vették és Ónod és Szendrő szükségleteire rendelték fordítani. Az 1670-es évek közepén a falut a rablóktól való félelem következtében lakosai elhagyták. 1693-ban az egri püspök pusztájaként szerepelt az összeírásban.
Az 1879 évi nagy árvíz után Schlauch Lőrincz szatmári püspök volt a falu birtokosa, aki a községet a hidvégi pusztára telepítette és a kitelepítő püspök nevéről Ujlőrinczfalvának nevezték el.
1804-ben a szatmári püspökség birtokába került. Jelenlegi nevét az 1903 évi 23.197 számú belügyminiszteri rendelet állapította meg.
A 20. század elején legnagyobb birtokosai a szatmári püspökség, gróf Nemes Vinczéné, a tiszanánai gazdák, Losonczy Mihály és Borbély Géza voltak, és Heves vármegye Tiszafüredi járásához tartozott.
1910-ben 429 magyar lakosa volt. Ebből 276 római katolikus, 149 református volt.
2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
A régi települési helye ma már víz alatt van, hisz a Tisza-tó kialakításakor az egész területet elárasztották, s így alakult ki Magyarország második legnagyobb összefüggő vízterülete, mely a gazdasági tevékenységen túl igen alkalmas turisztikai célok megvalósítására.
A település a rendszerváltás előtt társközségként működött Poroszló községgel közös tanácsi rendszerben.
[szerkesztés] Nevezetességek
- Római katolikus templom. Kisboldogasszony tiszteletére felszentelt.
- Református templom
- Életfa-szobor
[szerkesztés] Testvértelepülés
Lőrincfalva (Leordeni) (Maros megye), Románia (2003)
Leka Opatowska, Lengyelország (2004)
[szerkesztés] Források
- Borovszky Samu: Heves vármegye
