Sály

Sály
Sály címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Megye	Borsod-Abaúj-Zemplén
Kistérség 2012-ig	Mezőkövesdi
Jogállás	község
Polgármester	Fekete Jánosné
Irányítószám	3425
Körzethívószám	49
Népesség
Teljes népesség	2200 fő (2010. jan 1.) +/-
Népsűrűség	86,00 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	25,58 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sály Pozíció Magyarország térképén
Sály Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
é. sz. 47,94809°, k. h. 20,66434°47.94809, 20.66434

Sály község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Mezőkövesdi kistérségben. A Bükk hegység déli lábánál fekszik, a 3-as főúttól 6 kilométerre egy völgyben.

Története

Sály és környéke a bronzkor óta lakott vidék. A falu körüli domb- és hegytetőkön máig egykori romok, föld- és kőépítmények maradványai látszanak vagy sejthetőek.

Az országnak ezt a vidékét, amelyet a Nyárád- és az Eger-patak ölel körül honfoglalás kori hagyományaink Örsúr földjeként tartják számon.

Erről Anonymus így fogalmazott a Gesta Hungarorumban:

„Azután Árpád vezér és nemesei innen felkerekedve a Nyárád vizéig vonultak, s tábort ütöttek a patakok mellett attól a helytől kezdve, amelyet most Kácsnak mondanak. Árpád itt nagy földet adott Ócsádnak, Örsúr apjának. Örsúr, a fiú aztán ott, annak a folyónak a forrásánál várat épített, amelyet most Örsúr várának hívnak”.

A vidéket az Örsúr nemzetség Váraljai ága lakta. A falu határában állt egykor Váralja település, melyet az itt végzett ásatások is alátámasztanak. Az első lakóházak már a 10. században álltak, s attól kezdve folyamatosan használták a települést. Valószínűleg a török korban pusztult el.

Az Örsúr nemzetség leszármazottainak nemzetségfői központja Sály határában, a Lator-patak forrásától (amelyet ma is Vizfőnek neveznek) körülbelül háromszáz méterre levő hegy tetején azonosították. A nemzetség monostora Kácson épült fel, de a nemzetségi ágak egy-egy vára Kácson és Sályban található.

Sály nevét az oklevelek 1348-ban említik először.

1596-ban, Eger elestekor Sály is a török pusztítás áldozatává vált, akik felégették a falut. A megmaradt lakosság a Tarizsa hegy oldalába vágott pincelakásokban húzódott meg, s a környéken portyázó törökök támadásai miatt sokáig nem tértek vissza a lerombolt faluba.

Az 1700-as években Szepessy Pál volt Sály birtokosa.

1713-ban Szepessy Pál itteni birtokát Szepessy János kapta meg örökségként, s övék volt egészen a 20. századig.

A 20. század elején a volt Eötvös birtok földesura Gorove László, és (a Seckendorf, előtte Négyesy, Szepessy birtok) Knöpl Anna birtoka volt.

Népcsoportok

A település lakosságának 73%-a magyar, 27%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.

Hírességek

• Itt járt három évig elemi iskolába Gárdonyi Géza, akinek az édesapja az 1848–49-es forradalom és szabadságharc honvédjeinek készített fegyvert, később uradalmi gépész lett. Ide Sályiba is gépésznek és kovácsmesternek szegődött.

A Gárdonyi család 1860-1873 között itt lakott a faluban. Az író később több művében is megörökítette Sályt.

• Eötvös József író, államférfi itt élt és dolgozott a faluban 1837 végén és 1838-ban. Itt nagyapja birtokán kezdte el írni A karthauzi című regényét is.
• Solymossy Sámuel irodalomtanár itt született 1817-ben.
• Balla Károly szinművész, író, lapszerkesztő 1803-ban itt született Sályban.

Nevezetességei

Sály, Eötvös-Gorove-kastély

• Eötvös-Gorove-kastély
• Latorvár
• Örsúr vára

Zenei élet

• Kronos zenekar

Források

• Fényes Elek
• Györffy György
• Mátyás István: A kiásott múlt (1989)

Külső hivatkozások

• Sály Önkormányzatának honlapja
• Sály az utazom.com honlapján
• Légifotók Sályról
• Barsi Ernő: Sály - Egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17.)