Sály
| Sály | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Megye | Borsod-Abaúj-Zemplén | ||
| Kistérség | Mezőkövesdi | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Fekete Jánosné[1] | ||
| Irányítószám | 3425 | ||
| Körzethívószám | 49 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2200 fő (2010. január 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 86,00 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 25,58 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Sály
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Sály
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
|
|||
Sály község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Mezőkövesdi kistérségben. A Bükk hegység déli lábánál fekszik, a 3-as főúttól 6 kilométerre egy völgyben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Sály és környéke a bronzkor óta lakott vidék. A falu körüli domb- és hegytetőkön máig egykori romok, föld- és kőépítmények maradványai látszanak vagy sejthetőek.
Az országnak ezt a vidékét, amelyet a Nyárád- és az Eger-patak ölel körül honfoglalás kori hagyományaink Örsúr földjeként tartják számon.
Erről Anonymus így fogalmazott a Gesta Hungarorumban:
- „Azután Árpád vezér és nemesei innen felkerekedve a Nyárád vizéig vonultak, s tábort ütöttek a patakok mellett attól a helytől kezdve, amelyet most Kácsnak mondanak. Árpád itt nagy földet adott Ócsádnak, Örsúr apjának. Örsúr, a fiú aztán ott, annak a folyónak a forrásánál várat épített, amelyet most Örsúr várának hívnak”.
A vidéket az Örsúr nemzetség Váraljai ága lakta. A falu határában állt egykor Váralja település, melyet az itt végzett ásatások is alátámasztanak. Az első lakóházak már a 10. században álltak, s attól kezdve folyamatosan használták a települést. Valószínűleg a török korban pusztult el.
Az Örsúr nemzetség leszármazottainak nemzetségfői központja Sály határában, a Lator-patak forrásától (amelyet ma is Vizfőnek neveznek) körülbelül háromszáz méterre levő hegy tetején azonosították. A nemzetség monostora Kácson épült fel, de a nemzetségi ágak egy-egy vára Kácson és Sályban található.
Sály nevét az oklevelek 1348-ban említik először.
1596-ban, Eger elestekor Sály is a török pusztítás áldozatává vált, akik felégették a falut. A megmaradt lakosság a Tarizsa hegy oldalába vágott pincelakásokban húzódott meg, s a környéken portyázó törökök támadásai miatt sokáig nem tértek vissza a lerombolt faluba.
Az 1700-as években Szepessy Pál volt Sály birtokosa.
1713-ban Szepessy Pál itteni birtokát Szepessy János kapta meg örökségként, s övék volt egészen a 20. századig.
A 20. század elején a volt Eötvös birtok földesura Gorove László, és (a Seckendorf, előtte Négyesy, Szepessy birtok) Knöpl Anna birtoka volt.
[szerkesztés] Népcsoportok
A település lakosságának 73%-a magyar, 27%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.[3]
[szerkesztés] Hírességek
- Itt járt három évig elemi iskolába Gárdonyi Géza, akinek az édesapja az 1848–49-es forradalom és szabadságharc honvédjeinek készített fegyvert, később uradalmi gépész lett. Ide Sályiba is gépésznek és kovácsmesternek szegődött.
A Gárdonyi család 1860-1873 között itt lakott a faluban. Az író később több művében is megörökítette Sályt.
- Eötvös József író, államférfi itt élt és dolgozott a faluban 1837 végén és 1838-ban. Itt nagyapja birtokán kezdte el írni A karthauzi című regényét is.
- Solymossy Sámuel irodalomtanár itt született 1817-ben.
- Balla Károly szinművész, író, lapszerkesztő 1803-ban itt született Sályban.
[szerkesztés] Nevezetességei
[szerkesztés] Zenei élet
[szerkesztés] Források
- Fényes Elek
- Györffy György
- Mátyás István: A kiásott múlt (1989)
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Sály Önkormányzatának honlapja
- Sály a Vendégvárón
- Légifotók Sályról
- Barsi Ernő: Sály - Egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17.)
