Bánhorváti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Bánfalva lap ide irányít. Egyéb jelentéseihez lásd: Bánfalva (egyértelműsítő lap).
Bánhorváti
Bánhorváti római katolikus templom.JPG
Római katolikus templom
Bánhorváti címere
Bánhorváti címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Borsod-Abaúj-Zemplén
Kistérség Kazincbarcikai
Jogállás község
Polgármester Demeter Zoltán (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 3642
Körzethívószám 48
Népesség
Teljes népesség 1394 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 48,07 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 28,48 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bánhorváti  (Magyarország)
Bánhorváti
Bánhorváti
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 13′ 31″, k. h. 20° 30′ 01″Koordináták: é. sz. 48° 13′ 31″, k. h. 20° 30′ 01″
Bánhorváti  (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Bánhorváti
Bánhorváti
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Bánhorváti weboldala

Bánhorváti község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Kazincbarcikai kistérségben, a Bán-patak völgyében fekszik Kazincbarcika városától 10, Miskolctól 30 kilométerre, a Lázbérci Tájvédelmi Körzet közelében. A település a 26-os főutat a 25-össel összekötő út mentén fekszik Kazincbarcika felett.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét horvát telepesekről, illetve a településen átfolyó Bán-patakról kaphatta. A 18. századtól Bán Horváth a neve.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település már a honfoglalás korában létezhetett, de először csak 1220-ban említik a Váradi Regestrumban. Később villa Horvaut, majd Horuád, Horvát alakban is írják. Anjou-kori okmányokban "„Horváti”" néven szerepel. A 13. században a bélháromkúti apátság birtokához tartozott. A 14. században már temploma is volt.

A 16. században királyi tulajdon; a szarvaskői, majd az egri várhoz tartozott. Eger eleste után török hódoltság alá került. A 17. században a szendrői várhoz tartozott. A 16. század végén a reformáció is teret hódított a településen. Bán-völgye nagyobb családjai közül a Bárius család a reformációhoz csatlakozott, ezzel magyarázható a református hit gyors elterjedése. 1544-től Bánhorvát egyházközség lett, amely saját önálló református egyházzal rendelkezett már 1528-ban. A 17. században a Bárius család kihalása után leányágon a Vay és a Fáy család, később pedig a Platthy és Szirmay család lettek a birtokosok.

A falusiak életében nagy szerepet játszott a szőlőművelés annak ellenére, hogy az évszázadok során a természeti csapások sok esetben tönkretették vagy el is pusztították a falu szőlőkultúráját.

A 19. század végén és a 20. század elején Bánhorváti bányásztelepüléssé vált.

Bánhorváti 1950-ben jött létre, amikor Bánhorvát egyesült a szomszédos Bánfalvával.

Templomok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Római katolikus templom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1769-ben épült Ráth Károly 1868-as közlése szerint. Az épület homlokzatának szélein Copf stílusú vázák, a templomtornyon illetve a homlokzaton ion falpillérek figyelhetőek meg. Belsejében a szentély egyenes záródású, és orgonakarzattal van ellátva. Szószéke copf stílusú. A főoltáron lévő oltárképet 1832-ben Danhauer festette Egerben. A festmény Szűz Mária bemutatását ábrázolja. Említést érdemel még a templomban található két nagyméretű vert és vésett barokk gyertyatartó, valamint egy csúcsíves pártával ellátott 16. századi kehely, melynek talpa 18. századi barokk stílusú. A hozzá tartozó copf stílusban épült római katolikus plébániaház 1805-ben épült.[3]

Református templom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Őrtornyos volt eredetileg, amely már 1293-ban állt. Fagalériás toronnyal és ferde támpillérekkel épült a 16. században. 1789-ben nagyobbításra, átalakításra került sor. Kapukerete gótikus stílusú, befalazott; a templom déli bejárati előcsarnoka mellett található. 1700-ban festették az épület lapos deszkából készült famennyezetét, karzata 1790-ben került festésre, amely ornamentikus és alakos díszítésű. 1720-ban készített padjai szintén festettek. 1789-1790 között épült a templom kőszószéke. Úrasztala 1794-ben készült. Kegyszerei az 1600 és 1674 közötti időszakból valóak. A templom harangját 1621-ben készítették, viszont 1850-ben újraöntésre került sor, hasadás miatt. A templomudvaron található Kálvin emlékművet a Reformáció 400 éves évfordulójára építette az egyházközség akkori lelkipásztora, Lenkey Gyula, amelyet 1924. október 31-én avattak fel. Az emlékmű egy 4 méter magasan elhelyezett vasbetonból készített turulmadarat jelképez, amelyet az Upponyi völgy sziklájából összegyűjtött kövekből formáltak meg.[4]

A kastély melletti református templom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 17. században épült, a kastéllyal azonos barokk stílusban. A kastélyparktól egy feljáró választja el. A templom homlokzati toronnyal és két haranggal rendelkezik. 1823-ban készült festett famennyezete.[5]

A község címere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A címer egy álló csücskös talpú, aranyszínű katonai aranypajzs, amelyet két részre oszt egy vékony kék hullámpólya. A felső részben zöld szőlőfürt és kék szőlőmetsző kés, az alsó részben pedig kék színű ék és kalapács látható. A pajzson egy összecsavart kék és aranyszínű tekercsen egy jobbra forduló fekete holló áll, melynek aranycsőre és lába van. Zöld bükkfaág látható a pajzstartó mindkét oldalán. A pajzs alatt egy szalag, BÁNHORVÁTI felirattal. A két részre osztott pajzs a két településre, Bánhorvátra és Bánfalvára utal, a szőlőfürt és a szőlőmetsző kés a településen folytatott szőlőművelésre vonatkozik. A vékony kék hullámpólya a Bán-patakot jelképezi, a településen folyt bányászatot pedig az ék és a kalapács. A Bárius családra utal a holló. A holló és címertartó bükkfaágak a természeti környezet értékeit is szimbolizálják.[6]

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A településen a lakosságnak 98%-át magyar, a 2%-át cigány származású [7] emberek alkotják.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 17. században, barokk stílusban építették. A kastélynak több tulajdonosa is volt, a Bárius, a Fáy, a Vay, a Platthy, a Lónyai és a Vladár család váltotta egymást az idők során. A kastély parkját 120-150 évvel később alakították ki, amely teljes mértékben körbeöleli az épületet. A kastély magántulajdonban van, épülete magánjellegű rendezvények például: esküvők helyszínéül is szolgál. A kastély érdekessége, hogy Szent-György vonalon helyezkedik el.[8]
  • Kazettás mennyezetű református templom
  • Falumúzeum
Megnyitására 1999. március 15-én került sor. A megnyitó beszéd megtartására Szert József pedagógust kérték fel. A múzeum szervezése és a benne található ritkaságszámba menő régiségek összegyűjtése Kárpáti Zoltán nyugdíjas pedagógus nevéhez fűződik, az ő munkájának eredménye a konyha, a háztartási eszközök tárolója valamint a paraszti tisztaszoba. A nagy kiállító teremben népi mesterségek eszközei, régi iskolai kellékek és egy polgári szoba részletei láthatóak.[9]
  • Római katolikus templom
  • Világháborús emlékmű
  • Az 1848-49-es szabadságharc emlékműve
Igó Aladár szobrászművész alkotása. Az emlékmű alkotóelemei a szabadságharc idején történteket szimbolikusan fejezik ki. A három emlékoszlop közül a bal oldali oszlop tetején a forradalom kezdetének éve, az 1848-as szám látható. A legmagasabb középső oszlopon a Kossuth-címer és az IN MEMORIAM felirat lett elhelyezve, jelezve ezzel az emlékezést a hősökre, valamint a győzelmekre, melyek Kossuth vezetése alatt történtek. Az 1849-es évszám olvasható a jobb oldali oszlopon, ez jelzi a szabadságharc hanyatlását és bukását. Egy kis táblán látható a nemzetőrök sapkája és a fegyverzetüket ábrázoló utánzat. Az emlékművet nyolc oszlop öleli körül, ez emlékeztet a fenyves alatt nyugvó nyolc hősre. Az emlékmű megtekinthető a Platthy-kastély és a református templom közötti téren.[10]
  • Földvár
A Jardonka-tetőn fekszik, amely a Feketehegy (454 m) és a Kövesmálcsúcs (424 m) között húzódó gerincvonulat felső részén található délkeleti irányban. A gerincvonulat a Bán-patak völgyében ér véget a 33-as kilométerkőnél, a Bánhorvátiból Dédestapolcsány irányába vezető műútnál. A várdomb, amely bokrokkal és ritkás fákkal benőtt terület, 120 m magasságban fekszik a műúttól. Megművelt szántóföldek terülnek el körülötte minden irányban. A domb közepén található egy 3,5 m mély gödör, ennek oldalában több beásás látható. Terméskő borítja a mélyebb területet, a dombon omladék vagy falmaradvány nem található. A vár kővel falazott volt a lakosság szerint. A község útjának megépítéséhez az 1930-as években sok követ elhordtak innen. A kövek füstösek, kormosak voltak helyenként, ennek alapján a vár leégett. A várból a Berekalja erdőbe vezetett egy alagút is a Szamárkúthoz, itt a nyílást egy nagy kő zárja el. A vadnai és a dédesi várra jó kilátás nyílik a várdombról, illetve az Upponyi földvár is jól látható. Az egész Bán-völgye megtekinthető innen.[11]

Környező települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dédestapolcsány 7 km-re, Nagybarca pedig 3 km-re található. A legközelebbi város: Kazincbarcika 10 km-re található.

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bánhorváti települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 6.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Bánhorváti templomok
  4. Nagy Károly: Ózd város és környéke (47.oldal) ISBN 963-03-7729-2
  5. Bánhorváti.hu
  6. Bánhorváti címere
  7. A nemzetiségi népesség száma településenként
  8. Kastélyutak.hu
  9. Nagy Károly: Ózd város és környéke 50-52. oldal ISBN 963-03-7729-2
  10. Nagy Károly: Ózd város és környéke 71-73. oldal ISBN 963-03-7729-2
  11. Földvár

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bánhorváti témájú médiaállományokat.