Arka
| Arka | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Magyarország |
| Régió | Észak-Magyarország |
| Megye | Borsod-Abaúj-Zemplén |
| Kistérség 2012-ig | Abaúj–Hegyközi |
| Jogállás | község |
| Polgármester | Varanai László[1] |
| Irányítószám | 3885 |
| Körzethívószám | 46 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 71 fő (2010. jan 1.)[2] +/- |
| Népsűrűség | 7,45 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 9,53 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Arka
Pozíció Magyarország térképén
|
|
Arka
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
|
|
| é. sz. 48,35564°, k. h. 21,25262° | |
Arka település Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól közúton 55 kilométerre északkeletre.
Tartalomjegyzék |
Nevének eredete [szerkesztés]
Kiss Lajos szerint az árok főnévből alakult, annak birtokos személyragos származéka lehet. A hasonló alaki felépítésű helynevek teljes hiánya, valamint az árok főnév birtokos személyragos árokja, ároka, árkja alakjai, azonban ezt az etimológiát bizonytalanná teszik. Csíkvári Antal szerint szláv eredetű név mely a járok, árok elferdítése.
Története [szerkesztés]
ARKA. Járka. Elegyes lakosú magyar falu Abauj Vármegyében, birtokosa Péchy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Bóldogkõtöl fél mértföldnyire, határbéli földgye közép termékenységû, réttyei meg lehetõsek, szõlõ hegyei kevesek; második Osztálybéli.[3]
Arka határában, a Herzsaréten kutatott 1961-62-ben Vértes László régész. Eredményeit „Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon” (Budapest, 1965) című összefoglaló munkájának 17. fejezetében (Gravetti kultúra Kelet-Magyarországon) tette közzé.
A Herzsarét leletegyüttesét minősítette a hazai gravetti kör leggazdagabbjának. A kis területre korlátozott ásatáson körülbelül 1500 eszközt és több mint száz kg megmunkált szilánkot gyűjtöttek össze, ezek közül az árvésőket és vakarókat dolgozták ki a legszebben. A leggyakoribbak a változatos pengevakarók (kis, köröm alakú, hüvelykköröm alakú, hajógerinc alakú, orros).
Jellemzőek Arkára az szokványos kis eszközöktől jelentősen különböző óriási vakarók, pengék, szakócaszerű eszközök, sőt, a chopperek is. A leletanyagból hiányoznak a hasonló lelőhelyeken várható művészi tárgyak.
Találtak rénszarvas- és lófogmaradványokat is. Sikerült össszegyűjteniük a C-14 vizsgálathoz elegendő faszenet, amiből a groningeni rádiókarbon laboratóriumban a legalsó rétegek korát 17 000 évesnek határozták meg.
Vértes László kutatásai egyéb ásatásai, elsősorban a vértesszőllősi miatt megszakadtak. Korai, tragikus halála után a környék lelkes amatőr régésze, Saád Andor vizsgálta elsősorban a környék történelmét. 1957-ben a Korlát-Ravaszlyuk tető mezolitikus lelőhelyeit kutatva egy terepbejáráson Vértes Saád társaságában fedezte fel az arkai, gazdag késő paleolitikus lelőhelyet. Saád a hatvanas években többször kutatta a felszíni leletanyagot a Herzsaréten és környékén. Kutatásait a Herman Ottó Múzeum Évkönyveiben (1970) "Újabb adatok az arkai Herzsarét késő paleolitikus kutúrájához" című tanulmányában tette közzé.
Százhúsz, általa gyűjtött kőeszközt vizsgálva megerősítette Vértes azon megállapítását, hogy szerint: "Az arkai leletanyag aurignaci hatásokat őrző késő gravetti kultúraként határozható meg".
Új eredményként megállapította, hogy az anyag legegyöntetűbb sajátossága az unifacilitás, mivel mindegyik kőeszköznek csak az egyik oldalát munkálták meg, a hátlapokon sehol sem találni retust, kidolgozást. Így ezt olyan, szélsőséges pengekultúrának tekinthetjük, amelynek technikája leginkább a levalloizira emlékeztet.
A falu első írásos említését (Corladus de Archay) egy évszám nélküli, 1268-ban aláírt oklevélben találhatjuk. A tatárjárás után királyi birtok volt, 1388-ban a Czudar család tulajdonába került. Amikor Brankovics vajda Regéc falai között ült (1427-1453) Arka is birtokaihoz tartozott. Akkor hét jobbágyporta járult szolgáltatásaival a vár fenntartásához.
A 15.-16. században egyik földesúr kezéről a másikra vándorolt, általában Boldogkőváraljával és várral együtt; Mátyás király 1461-ben a Parlagiaknak, majd 1467-ben Kassa városának zálogosította el. Végül 1700 körül Szelepcsényi prímáshoz került zálogképpen, aki a jezsuitáknak ajándékozta. Az 1715. évi összeírásból nemcsak azt tudjuk meg, hogy mindössze 5 jobbágycsalád lakott itt, hanem Arka akkori művelt földterületről is képet kapunk; 45 köblös szántott terület, 8 kaszás rét és egy malom képezte az ott lakók megélhetési alapját. Ez az elkövetkezőkben sem változott a faluban a megélhetést a földművelés, az állattartás és az erdőgazdálkodás biztosította.
A jezsuitáktól a Péchyek vették meg és hozzáfogtak benépesítéséhez.
Az 1800-as évek derekán 62 lakott házról tudunk 459 lakossal, ám az 1920-as évekre a kivándorlások miatt lélekszáma a felére apadt.
Népcsoportok [szerkesztés]
A településen a lakosságnak 88%-át magyar, a 12%-át cigány származású [4] emberek alkotják.
Neves lakói [szerkesztés]
A faluban él és alkot két festőművész; Brózsely Józsefné és Pleszkó Józsefné Varannai Veronika (1937-ben született Arkán)[5], aki tagja a Magyar Alkotók Internetes Társulásának.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Református templom
1794 és 1798 között épült fel torony nélkül, a torony csak később 1911-ben épült a templomhoz, Mitró Ferenc kassai építész tervei szerint. A torony 23 méter magas. 97 kilogrammos harangját 1911-ben öntötte Egry Ferenc, Kisgejőcön. Pleszkóné Varannai Veronika: Református templom - Arka - Római katolikus templom
- Szamárút
A hagyomány szerint nevét onnan kapta, hogy ezen az úton hordták szamarakkal a vizet a Boldogkői vár ciszternáiba, mivel a várnak nem volt kútja. - Tóhegy őskori vár
Tóhegyen és Leányhegyen 1896-ban végeztek ásatásokat és egy bronzkori települést védő, kőből épült sáncot találtak. A sánc több mint egy kilométer hosszú (eddig feltárt rész 1650 méter) és egy méter magas lehetett. Az ásatásokat Mihalik József végezte, a védősánc mellett kőkorszaki cserepek és kőeszközök is előkerültek. - A faluban két malom is működött az idők során. Egy a falu közepén, melyből már csak a malomárok nyomai és egy malomkő maradt fenn. Egy másik malom a falutól feljebb, a patak felső szakaszán működött, melyről 1671-ben így írtak: "… ezen házikókon felül a sötét Völgy Torkában ennek előtte hajdan volt malom, de azon kevés víz mián pusztán hatták, most már ha malmot nem is, de puskaportöröt csinálhatni rajta."
- A településen áthalad az Országos Kéktúra.
Környező települések [szerkesztés]
Boldogkőváralja (3 km), Arka közúton csak rajta keresztül közelíthető meg. A legközelebbi város: Encs (13 km).
Források [szerkesztés]
- Abaúj-Torna Vármegye, 1939
- Boldogkőváralja-Történeti emlékek, 1986
- Tóth Valéria: Az Árpád-Kori Abaúj És Bars vármegye helyneveinek történeti-etimológia szótára, Debrecen, 2001
- Abaúji Református Egyházmegye - Hernád-völgye (Felelős szerkesztő: Baksy Mária esperes)
- Túrák Az Abaúji fölvárakhoz és várakhoz
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Arka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. június 18.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása, 1796
- ↑ Népszámlálás 2001 – 4. Nemzetiségi kötődés – Központi Statisztikai Hivatal
- ↑ Pleszkóné Varannai Veronika
