Aggtelek
 |
A településen világörökségi helyszín található |
| Aggtelek | |||
 |
|||
| Baradla barlang | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Megye | Borsod-Abaúj-Zemplén | ||
| Kistérség | Edelényi | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Horkay István[1] | ||
| Irányítószám | 3759 | ||
| Körzethívószám | 48 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 539 fő (2010. január 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 12,30 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 43,82 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Aggtelek
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Aggtelek
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
|
|||
| Aggtelek weboldala | |||
Aggtelek község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Edelényi kistérségben. Miskolctól 50 kilométerre északnyugatra, közel a szlovák határhoz található. A közelben található az ország egyik leghíresebb cseppkőbarlangja, a Baradla–Domica-barlangrendszer.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Nevének eredete, változása
Az „Aggtelek” szó az „Ag” (Og) személynév és a „'telek” (tatárjárás idején elnéptelenedett település) összetételével alakult ki; ebben a formájában először egy 1346-ban kelt okmányban olvasható. Korábban (egy 1295-ös iratban) „Novák” néven említették (e szláv szó jelentése: „új telepes”).
[szerkesztés] Története
A terület az őskor óta lakott, itt kerültek elő az ún. bükki kultúra tárgyi leletei. A település már a honfoglalás idején benépesült, a tatárjárás után azonban hosszú évtizedekre lakatlan maradt. Az ősi település magva a mai harangtorony és templom környékén, ÉNY–DK irányban hosszan elnyúló dombtetőn alakult ki. A gyenge termőföld miatt a falu gazdasági életének alapja a 2. század közepéig hegyi állattenyésztés, a mészégetés és a szövő-fonó háziipar maradt.
Csokonai Vitéz Mihály barátja, Puky István és Ragályi Gedeon társaságában 1801. július 5-én látogatta meg a cseppkőbarlangot.
Petőfi Sándor felvidéki utazása során, 1845. május 24-én járt itt, nevét bevéste a barlang falába. Élményeit az „Úti jegyzetek” című munkájában írta le.
1858-ban tűzvész pusztította el a települést: leégett az iskola és egy lakóház kivételével minden épület. A templom falai állva maradtak, de maga az épület teljesen kiégett. A második világháborúban a szovjet csapatok átvonulása jelentős dúlással járt.
Az 50-es években a Borsodi szénmedence bányáinak megnyitása, Kazincbarcika nehéziparának felfejlesztése munkaalkalmakat és viszonylagos jólétet teremtett. A mezőgazdaságban maradt az egyéni gazdálkodás: a termelőszövetkezetet kétszer is megszervezték, de mindkétszer életképtelennek bizonyult.
Természeti értékeinek köszönhetően a település ma turisztikailag kiemelt jelentőségű. Az UNESCO 1995. december 6-án az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjait, köztük a Baradla–Domica-barlangrendszert és a Béke-barlangot a világörökség részévé nyilvánította.
[szerkesztés] Népcsoportok
A 2001-es népszámlálás adatai szerint a település minden lakosa magyar.[3]
2003-ban lakossága 665 fő volt; ez a szám a következő hat évben csaknem százzal csökkent.
[szerkesztés] Látnivalók
- Baradla-barlang
- Barlangmúzeum
- Aggteleki Nemzeti Park
- Református templom (fehérre meszelt, oromzatos, nyeregtetős, toronytalan)
- harangtorony távolabb, az országút mellett
- Nagyboldogasszony kápolna (római katolikus)
- Nyitott parasztudvar (Kossuth Lajos u. 49.) 2007-ben alakították át turistacsalogatónak, és azóta évről évre itt tartják a Gömör-Tornai Fesztivál több rendezvényét is. Az egykori csűrben kialakított színpadon évente többször helyi, amatőr művészek lépnek fel. Az istállógaléria változatos témájú időszaki kiállításoknak ad otthont.
- A 2002-ben létrehozott tájház egy 20. század eleji parasztszobát mutat be rakott sparhéttal, stafírunggal, különböző használati tárgyakkal.
- Kopjafás emlékpark
- Fejfás temető.
A harangtoronnyal átellenben, az országút túloldalán állt az ősi aggteleki vendégfogadó, amit először 1793-ban említi útirajzában gróf Teleki Domokos, aki itt szállt meg, és igen elégedett volt a szolgáltatással. Később itt szállt meg Petőfi Sándor is, amikor meglátogatta a Baradla barlangot. Az egyemeletes, zömök épület földszintjén volt a vendéglő, az emeleten pedig a szobák. A hagyomány szerint a Putnokon született Tóth Ede a fogadó tulajdonosáról mintázta A falu rossza című népszínművének elhíresült kocsmárosát, Schwarz Mózsit. 1974-ben az épületet életveszélyessé minősítették, majd lebontották.
[szerkesztés] Környező települések
A legközelebbi város: Szendrő (30 km).
[szerkesztés] Képgaléria
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Források
- Aggtelek Önkormányzatának honlapja
- Aggteleki linkgyűjtemény
- Hadobás S., 2003: Az Aggteleki Nemzeti Park és környéke kultúrtörténeti értékei I. Építészeti emlékek. 2., javított kiadás. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság.
