Jolsva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jolsva (Jelšava)
Jolsva címere
Jolsva címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Nagyrőcei
Rang város
Első írásos említés 1243
Polgármester Milan Kolesár
Irányítószám 049 16
Körzethívószám 058
Népesség
Teljes népesség 3229 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 69 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 258 m
Terület 46,80 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Jolsva  (Szlovákia)
Jolsva
Jolsva
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 37′ 40″, k. h. 20° 14′ 25″Koordináták: é. sz. 48° 37′ 40″, k. h. 20° 14′ 25″
Jolsva weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Jolsva (szlovákul: Jelšava, németül Jelschau/Eltsch, latinul Alnovia) város és bányászati központ Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagyrőcei járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyrőcétől 11 km-re délkeletre a Murány völgyében fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szlovák jelsava égerfákkal benőtt helyet jelöl.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jolsvát a 13. században bányásztelepülésként alapították. 1243-ban „Ilswa” néven említik először, de első favára már a tatárjárás előtt állt. A települést az itteni vas és ólombányák művelésére idetelepített német bányászok alapították. Az 1440-es években a husziták, 1556-ban a törökök foglalták el. Először a 13. század elején épült itt vár,amely elpusztult, helyette a régi közelében 1327 után építettek várat a Jolsvaiak. Az 1440-es években elfoglalták a husziták, ezután nem sokkal elpusztult, mert 1453-ban már nem szerepel, azóta rom. A település 1551-ben vásártartási jogot kapott. 1557-ben I. Ferdinánd király az árvízi pusztítás miatt három évre felmentette az adófizetés alól. 1659-ben III. Károly királytól adómentességet és kiváltságokat kapott. A város főterét egykor fal vette körül. A 18. századtól egymás után alakultak a város céhei, melyekben 42 kézművesmester tömörült. A 19. századtól a városban jelentős magnezitipar fejlődött ki. Magnezitgyára 1921-ben épült fel, a termelés 1923-ban indult.

Vályi András szerint „JOLSVA. Alnovia, Elts Jelsova. Népes mező Város Gömör Várm. földes Ura G. Koháry Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Murány hegyéhez kér, Pelsőczhöz pedig más fél mértföldnyire, Murány felé a’ Város’ közepén szép Várhoz hasonlító kastéllyal ékesíttetik; rész szerént Timárok lakják, kereskedők, és szántó vetők, vagynak lakosaik között, kik fa edényeket is készítenek. A’ Városnak két nevezetesebb útszája van; épűletei között leg nevezetesebb a’ Városháza, melly jó intézettel építtetett, Ispotállya in van. Földgye középszerű, de némelly része nehéz mivelésű, legelője elég, fája, malma ’s négy Otszágos vásárja hasznos, a’ szomszéd Vas hámoroknál is pénzt kereshetnek.[2]

Fényes Elek szerint „Jolsva, (Eltsch, Alnovia, Gallsova), szabadalmas tót mv., Gömör és Kis-Honth egyesült vgyékben, Rozsnyóhoz nyugotra 2 mfldnyire: 1060 kath., 3015 evang. lak., kath. és evang. szentegyházakkal s oskolákkal. A h. Coburg régi kastélya csaknem egészen márványból épült. Határának nagyobb része hegyes; szántóföldjei középszerüek s nem elegendők; rétjei a völgyekben jók, de a Jolsva partjain fekvők gyakran elöntetnek; erdeje mindig kevesbedik, s már nagy részt a hegyek oldalait erdők helyett csak bokrosok fedik; gyümölcsös kertjei nagyon szépek, s a legválogatottabb fajokkal dicsekedhetnek, különösen cseresznyéjök egész erdővel van s híres jóságu. Egyébiránt kézmivességből és kereskedésből több ember él itt, mint földmivelésből. Nevezetesen kézmivesek csak 600-on felül vannak, s ezek közt számos timár (ezek híres bőrt készitnek), fazekas, harangmives, posztó- és guba-csináló találtatik. F. u. h. Coburg.” [3]

A trianoni békeszerződésig Gömör és Kis-Hont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1880-ban 2730 lakosából 1127 magyar, 1419 szlovák, 55 német, 31 egyéb anyanyelvű, 94 nem beszélt és 4 idegen volt.

1890-ben 2419 lakosából 1092 magyar, 1249 szlovák, 39 német, 2 ruszin és 37 egyéb anyanyelvű volt.

1900-ban 2790 lakosából 2167 magyar, 565 szlovák, 31 német és 27 egyéb nemzetiségű volt.

1910-ben 2846 lakosából 2289 magyar és 449 szlovák volt.

2001-ben 3287 lakosából 2774 szlovák, 312 cigány és 81 magyar volt.

2011-ben 3229 lakosából 2195 szlovák, 477 roma és 42 magyar volt.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt született:

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A várostól északkeletre emelkedő 810 m magas hegyen állnak várának romjai.
  • Római katolikus temploma a korábbi gótikus templom helyén 1838 és 1849 között épített nagyméretű klasszicista épület.
  • Evangélikus temploma 1789 és 1834 között épült copf-klasszicista stílusban.
  • A főtéren álló Koháry-kastély vagy Koháry-Coburg-kastély a régi templomos kolostor helyén épült 1800-ban copf-klasszicista stílusban.
  • A városháza 1781-ben épült rokokó stílusban.
  • A katolikus plébánia 18. századi barokk épület.
  • Az egykori városi szegényházat a 18. században barokk stílusban iskolává építették át.
  • Máis iskolája 1784-ben épült, korábban evangélikus iskola volt.
  • A Redut épülete 1845-ben épült, klasszicista stílusú.
  • A városban több 18. századi eredetű polgárház áll klasszicista stílusban átépítve.
  • Határában kis fürdőtelep található Jolsvafürdő néven.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]