Szilice
 |
A településen világörökségi helyszín található |
| Szilice (Silica) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Kassai |
| Járás | Rozsnyói |
| Turisztikai régió | Gömör |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1376 |
| Polgármester | Berecz Béla |
| Irányítószám | 049 52 |
| Körzethívószám | 058 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 562 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 16 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 546 m |
| Terület | 34,57 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Szilice
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| é. sz. 48° 33′ 15″, k. h. 20° 31′ 15″ | |
| Szilice weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Szilice (szlovákul Silica) község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában. 2011-ben 562 lakosából 438 magyar és 67 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Rozsnyótól 16 km-re délre a Szilicei-fennsík közepén a magyar határ mellett fekszik.
Története [szerkesztés]
Első írásos említése 1376-ban "Szedlych" alakban történt. 1386-ban "Zedlyche", 1399-ben "Zethlyche", 1430-ban "Zylicza" néven említik. Neve a szláv sedlo (= falu) főnévből ered. Első ismert birtokosa 1399-ben Szalonnai István volt, később több tulajdonosa is volt, köztük a csetneki Bebek család. 1828-ban 107 házában 777 lakos élt. 1837-ben 782 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, gyümölcstermesztéssel foglalkoztak
Vályi András szerint " SZILICZE. Magyar falu Torna Várm. lakosai leginkább reformátusok, fekszik Rozsnyóhoz 1 mértföldnyire; határja hegyes, jégbarlangja nevezetes, vagyonnyai középszerûek." [2]
Fényes Elek szerint " Szilicze, magyar falu, Abauj-Torna vmegyében, Pelsõczhöz keletre 1 1/4 mfdnyire: 103 kath., 674 ref., 5 zsidó lak. Ref. anya, kath. leány szentegyház. Hegyes és erdõs határ. Keletre mintegy 1/4 órányira a magas sólyomkõi hegyen van egy régi omladozott vár. De legnevezetesebbé teszi ezen helységet az ugy nevezett ledniczei barlang, melly a faluhoz nyugotra csak csekély távolságra esik. Torkolatának (melly délre esik), magassága 18, széle 8 öl. Földalatti boltozatai egy általjában kõsziklások, s délfelé messze kiterjednek, ugy, hogy mindnyájan mind eddig meg nem vizsgáltathattak, részint a tátongó mélységek, részint a síkos, jéges ut miatt. Fõ különössége ezen barlnagnak abban áll, hogy gyomrában a hideg épen abban a mértékben növekedik, mellyben a külsõ meleg nõ. Igy nyáron át a boltozatról lecsepegõ víz egyszerre megfagy, s sokszor olly nagy jég csapokat képez, hogy kõszikla daraboknak tekinthetné az ember. A barlang falai pedig különféle alakzatokat ábrázoló jégmázzal vonatnak be. Ellenben télen a belsõ hõmérséklet egészen lágymeleg, s azért telelni mindenféle állatok vonulnak ide, u. m. nyúlak, rókák, baglyok, denevérek, szunyogok, stb.; a jég pedig több apró patakokra olvad el. – F. u. a helységnek: hg. Eszterházy, gr. Gyulay, Hámos, s m." [3]
Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint "Szilicze, a hasonnevű fensíkon fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 183 házzal és 1048 ev. ref. vallású lakossal. Hajdan Krasznahorka várának tartozéka volt. Későbbi földesurai a Thököly, Nyáry, hg. Eszterházy, Gyulay, Radvánszky, Hámos és Czékus családok, de felerészben az Andrássyak is, most pedig Andrássy Dénesnek és Gézának van itt nagyobb birtoka. A község határa gazdag különféle természeti nevezetességekben. Így jégbarlangja egyike a legszebbeknek, de elhanyagolt állapota miatt nehezen hozzáférhető és majdnem járhatatlan. „Gyökérréti tó” elnevezése alatt a fensíkon nagyterjedelmű tó van, melyet tengerszemnek tartanak. A Szállás dűlőben cseppkőbarlangja van, mely szintén el van hanyagolva. Az Ardóhegy dűlőben „Horpata” elnevezéssel feneketlennek látszó, óriási szakadék van. Az Ardócska dűlőben „Lófej” nevű időszakos forrás, mely minden 24 órában felbuggyan és végre a Mélyvölgy, melynek egyik oldala valóságos kőtenger, a másik része pedig a legszebb erdőség. A község 1813-ban, 1833-ban és 1871-ben majdnem teljesen leégett. A református templom a csehek idejében már fennállott. Építési idejét megállapítani nem lehet. Ide tartoznak Kisfala, Ardócska és Korotnok puszták, mely két utóbbi hajdan szintén külön község volt, hasonlóképen Sásbikk puszta is, mely a tatárjárás alatt pusztult el. A községben van posta. Távírója és vasúti állomása Gombaszög." [4]
1910-ben 993, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. 1938 és 1945 között Magyarországhoz tartozott.
2001-ben 599 lakosából 533 magyar, 33 szlovák és 29 cigány volt.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Református temploma 1526-ban épült késő gótikus-reneszánsz stílusban, erődfalai 16. századiak. A 18. században barokk, majd a 19. században klasszicista stílusban építették át. Berendezése 18. századi.
- Szilicei-jégbarlang, amely 1995-ben felkerült az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai részeként az UNESCO Világörökség listájára.
- Temetőjében népművészeti fakeresztek találhatók.
További információk [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
- ↑ Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Gömör-Kishont vármegye.
|
|||||||||||
