Pelsőc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilagorokseg logo ff tif.png  A településen világörökségi helyszín található 
Pelsőc (Plešivec)
Pelsőc címere
Pelsőc címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Rozsnyói
Turisztikai régió Gömör
Rang község
Első írásos említés 1243
Polgármester Gabriel Gergely
Irányítószám 049 11
Körzethívószám 058
Népesség
Teljes népesség 2405 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 39 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 216 m
Terület 62,14 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pelsőc  (Szlovákia)
Pelsőc
Pelsőc
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 32′ 50″, k. h. 20° 24′ 10″Koordináták: é. sz. 48° 32′ 50″, k. h. 20° 24′ 10″
Pelsőc weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Pelsőc (szlovákul Plešivec) község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rozsnyótól 16 km-re délnyugatra a Sajó partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a szláv pleš (= kopár) melléknévből ered, jelentése tulajdonképpen kopár hely.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu egy régebbi település helyén alakult ki a 11. században. Birtokosa ekkor a Miskolc nemzetségbeli Bors ispán volt, kinek halála után 1243-ban IV. Béla a területet az Ákos nemzetségnek a Bebek család ősének adományozta, hogy azon várat és kolostort építsenek. Ebben az dománylevélben említik először "Plesuck" néven. 1317-ben "Plesouch", 1320-ban "Plysouch", 1328-ban és 1337ben "Plesewch" néven szerepel az írott forrásokban. A 13. század végén vámszedőhely volt itt. A városka a 14. század elején kapta kiváltságait, 1328-ban városi rangot és vásártartási jogot kapott. 1427-ben 52 portával adózott a Bebek családnak.

Vára a 13. században épült, a török időkben végvár lett. 1558-ban a török a várossal együtt elfoglalta, kirabolta és felgyújtotta. Sorsa 1567-ben pecsételődött meg, amikor Schwendi Lázár császári fővezér leromboltatta, azóta rom. Ezután a település több nemesi család birtoka volt. A 16. és 17. században sokat szenvedett a hadak pusztításaitól. 1570-ben a török pusztította el, ettől kezdve a füleki bégnek is fizetett adót. A 17. században a császári katonaság dúlta fel. 1688-ban jobbágyai 12 egész és 15 fél porta után adóztak. Az 1773-as urbárium szerint 50 polgár és 32 zsellércsalád lakta. 1828-ban 108 házában 853 lakos élt. Lakói mezőgazdaságból, mészégetésből éltek.

Vályi András szerint "PELSŐCZ. Plesovce, Plesnicz. Magyar Mezőváros Gömör Vármegyében, földes Ura Szeremley Uraság, lakosai katolikusok, és többen reformátusok, fekszik Sajóvize mentében, Rosnyóhoz két mértföldnyire, ’s a’ Vármegyének itten tartatni szokott Gyűlései nevezetesítik; Csoltóhoz is közel. Pelsőcz Kanyári, és a’ Pelsőczi hegy alatt való Vas Hámorokkal együtt, határbéli földgyeik közép termékenységűek, legelőjök jó, és elég, fájok van mind a’ kétféle, vásárjaikból kevés jövedelmek van, piatzozások egy, két mértföldnyire, vannak vashámorjai, meszet, és szenet is égetnek, első osztálybéli. " [2]

Fényes Elek szerint "Pelsőcz (Pleisnicz, Pleschivecz), magyar m.-város, Gömör vmegyében, egy termékeny térségen, a csetneki és rosnyói Sajó összefolyásánál; Rosnyóhoz délre 1 1/2 mfdnyire. – Azon magasságra nézve 2-dik osztálybeli hegyláncz, melly pelsőczinek neveztetik, itt ér véget. – Van 931 ref., 25 evang., 184 kath. lakosa, s ref. szentegyháza. A vármegye közgyüléseit itt tartotta. Szántóföldei s rétjei bőtermékenységüek; a lakosok szép szabadságokkal (a többi között vérhatalmi és vásári joggal.) élnek, s különféle mesterségeket folytatnak. – Hajdani várát 1567-ben Svendi Lázár hányatta széjjel, mint fentebb láttuk a Bebek György hütlensége miatt, melly nemzetségnek IV. Béla király ajándékozta több helységekkel együtt 1242-ben. Az 1849-ki magyar forradalomban leégett." [3]

A várost 1849-ben az oroszok égették fel. A 19. század végén a vasútépítés adott munkát a lakosoknak. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott, ezután a csehszlovák állam része lett. Fejlődött faipar, mészégető és téglagyár működött a településen. Az első bécsi döntés értelmében 1938-ban visszacsatolták Magyarországhoz. A Blum Sámuel által 1896-ban alapított elmegyógyintézet az 1930-as évek végéig működött a községben, melynek épületében 1940. április 1-je és szeptember 30-a között a magyar kormány lengyel katonai menekülttábort tartott fenn, a Lengyelország német-szovjet-szlovák megszállása elől menekülő katonák befogadására. Az épület falai között 1943-ban hadikórházat létesítettek. A Pelsőci Magyar Királyi Honvéd Tüdőbeteg Hadikórház 1944. október 15-éig látta el feladatát. Az ott elhunyt 82 magyar és 5 lengyel katona helyi temetőben fekvő sírjait egykoron fakereszttel jelölték, azon az elhunyt katona nevét, születési és halálának évét feltüntető fémtáblácskák örökítették meg emléküket. Magyar lakossága az 1941. évi 87%-ról az 1945 utáni kitelepítések következtében 49%-ra csökkent.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 2393, túlnyomórészt magyar lakosa volt.

2001-ben 2447 lakosából 1204 magyar és 1076 szlovák volt.[4]

2011-ben 2405 lakosából 1219 szlovák, 1031 magyar, 57 cigány, 13 cseh és 76 ismeretlen nemzetiségű volt.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pelsőci Női Kórus
  • Kardos László helytörténész Százötven éves márciusunk című könyve a szabadságharc Felső–Gömöri eseményeinek és azok résztvevőinek állít emléket. A mű 1998-ban jelent meg, ünnepélyes bemutatása a község első írásos említésének 755. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek keretében történt.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]