Dobsina (szlovákul Dobšiná, németül Dobschau, latinul Dobsinium) város Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásában. 2011-ben 5702 lakosából 4083 szlovák és 613 roma volt.
Rozsnyótól 26 km-re északnyugatra, a Gömör–Szepesi-érchegység középső részén, a Dobsina patak partján fekszik.
Neve a szláv Dobsa személynévből ered és „Dobsa birtoka” jelentésű.
A település a Dobsina-patak két oldalán erdőirtással keletkezett 1326-ban, amikor szász bányászokat telepítettek itt le. 1417-ben Zsigmond királytól vásártartási jogot kapott és bányaváros lett. A 15. századtól a Bebekek csetneki uradalmához tartozott. A hegyek gazdag érceiből a város gyorsan meggazdagodott. Határában aranyat, ezüstöt, nikkelt, majd később vasat, rezet, kobaltot és higanyt bányásztak. 1544. október 14-én megrohanta a török, felgyújtotta, lakosságát pedig elhurcolta. 1556-tól a füleki török közigazgatásnak fizetett adót. A 17. században a környék vasiparának központja lett, ahol fegyvergyár is működött. Itt alakult meg 1680-ban az ország első vasolvasztója. 1723-ban a város megszabadult földesurainak fizetett adók alól, 1756-ban pedig Mária Terézia rendeletére szabad királyi város lett. 1770-ben a városban 15 különböző céh működött. 1792-ben felépült a ma is álló templom. 1855-ben a város háromnegyedét elpusztította egy tűzvész. A bányászat és a kohászat a 19. század végén szűnt meg.
A Dobsinai Barlangszálló egy régi képeslapon
A trianoni békeszerződésig Gömör és Kis-Hont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. 1945. június 18-án 265, a kitelepítés után visszatérni szándékozó főként német és magyar nemzetiségű dobsinai lakost mészároltak le a csehországi Přerov vasútállomásán a csehszlovák hadsereg részeg katonái.
- 1910-ben 5029 lakosából 1739 magyar, 1688 német és 1503 szlovák volt.
- 1991-ben 4569 lakosának 90,5% szlovák, 7,94% cigány, 0,37% magyar.
- 2001-ben 4896 lakosának 88,58% szlovák, 9,01% cigány, 0,63% magyar.
- 2011-ben 5702 lakosából 4083 szlovák, 613 cigány, 13 magyar, 13 cseh, 8 német és 963 ismeretlen nemzetiségű volt.