Rekenyeújfalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rekenyeújfalu (Rakovnica)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Rozsnyói
Turisztikai régió Gömör
Rang község
Első írásos említés 1268
Polgármester Ľuboš Lešták
Irányítószám 049 31
Körzethívószám 058
Népesség
Teljes népesség 612 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 86 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 345 m
Terület 7,11 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Rekenyeújfalu  (Szlovákia)
Rekenyeújfalu
Rekenyeújfalu
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 39′ 20″, k. h. 20° 27′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 39′ 20″, k. h. 20° 27′ 30″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Rekenyeújfalu (szlovákul: Rakovnica, korábban Rekeňany) község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában, Rozsnyótól 5 km-re nyugatra. 2011-ben 612 lakosából 566 szlovák és 14 magyar volt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település Berzéte határában keletkezett a 13. század második felében. Már ekkor állt Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt kápolnája. 1290 és 1352 között a Máriássy család birtoka. 1327-ben "Rakunchas" néven a bozóki uradalom részeként említik először. 1339-ben "Rokunchas", 1351-ben "Rakoicha", 1362-ben "Rakonchas" alakban szerepel az írott forrásokban. 1416-ban "Rakonchas a. n. Zenegetew sive Wyfalu" alakban említik. 1427-ben 21 portát számláltak a faluban mely a Bebek családnak adózott. A 16. századtól a krasznahorkai váruradalom része volt, így az Andrássyak birtoka. Lakói mezőgazdaságból és bányászatból éltek. 1709-1710-ben a pestis 109 áldozatot szedett a községben. 1773-ban 25 jobbágy és 24 zsellércsaládja volt. 1828-ban 42 házában 448 lakos élt.

Vályi András szerint "Rekenye Újfalu. Gömör Várm. földes Urai több Urak, fekszik Rozsnyóhoz közel, ’s ennek filiája" [2]

Fényes Elek szerint "Rekenye (Ujfalu), Rekenja, tót falu, Gömör vgyében, Rosnyóhoz 1 órányira: 109 kath., 339 evang. lak., kik vasat ásnak, s azt hámorokba hordják. – Határa hegyes, sziklás és sovány. A csetneki uradalomhoz tartozik. Ut. p. Rosnyó." [3]

1910-ben 517, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt.

2001-ben 608 lakosából 590 szlovák és 14 magyar volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]