Kisfeketepatak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kisfeketepatak (Kobeliarovo)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Rozsnyói
Turisztikai régió Gömör
Rang község
Első írásos említés 1466
Polgármester Jaroslav Nemčko
Irányítószám 049 23
Körzethívószám 00421 (0) 58
Népesség
Teljes népesség 458 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 38 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 455 m
Terület 12.03 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kisfeketepatak  (Szlovákia)
Kisfeketepatak
Kisfeketepatak
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 44′ 38″, k. h. 20° 22′ 21″Koordináták: é. sz. 48° 44′ 38″, k. h. 20° 22′ 21″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kisfeketepatak (szlovákul: Kobeliarovo, németül Schwarzen-Seifen) község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában. 2011-ben 458 lakosából 447 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rozsnyótól 18 km-re északnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1466-ban "Fekethepathak" néven említik először, a Bebek család birtoka volt. 1551-ben "Kobelar", 1773-ban "Kobelarow" néven említik. A 17. századtól az Andrássy család birtoka. Lakói állattenyésztéssel, szénégetéssel foglalkoztak, illetve a közeli bányákban dolgoztak. Határában rezet, vasat, bizmutot és cinket bányásztak. 1551-ben a faluban egy bírói és 14 jobbágyház állt. Az 1709-1710-ben pusztító pestisnek 303 lakos esett áldozatul. 1828-ban 54 házában 436 lakos élt. Lakói a 19. században az Alsó-Sajóvölgy vasműveiben dolgoztak.

Vályi András szerint "FEKETE PATAK. Tót falu Gömör Vármegyében, lakosai katolikusok, fekszik hegyek között, lakosai rész szerént bányászok, rész szerént szekeresek. Határja sovány, ’s tulajdonságaira nézve ollyan, mint Fekete Lehota, kivévén, hogy ezek szenet is égetnek, harmadik Osztálybéli." [2]

1910-ben 344, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott.

2001-ben 423 lakosából 395 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Evangélikus temploma a 14. század elején épült, 1664-ben és a 19. században átépítették.
  • A római katolikus plébánia épülete a község szülöttének Šafáriknak az emlékmúzeuma. Az emlékmúzeum Šafárik halálának 100. évfordulójára 1961. június 3-án nyílt meg.
  • Az evangélikus plébánia, a 18. században épült.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]