Martonháza

A településen világörökségi helyszín található

Martonháza (Ochtiná)
A Martonházi-aragonitbarlang bejárata
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Rozsnyói
Turisztikai régió	Gömör
Rang	község
Első írásos említés	1243
Polgármester	Marián Kapusta
Irányítószám	049 35
Körzethívószám	058
Népesség
Teljes népesség	553 fő (2011) +/-
Népsűrűség	38 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	338 m
Terület	14,48 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Martonháza Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 41′ 00″, k. h. 20° 20′ 00″48.6833333333, 20.3333333333
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Martonháza (1899-ig Ochtina, szlovákul Ochtiná) község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában. 2011-ben 553 lakosából 476 szlovák és 50 roma volt.

Fekvése

Rozsnyótól 18 km-re északnyugatra fekszik.

Története

A település a 13. században már létezett, valószínűleg német bányászok alapították. A hagyomány 8 német bányászt tart a község alapítóinak. Főként vasércet bányásztak itt és vaskohók is működtek a falu területén. A települést 1318-ban említik először, ekkor az Ákos nemzetség birtoka volt. IV. Béla 1243. június 5-én kelt oklevele szól arról, hogy a Gömörben a Bors nemzetség birtokában volt Sajó melletti területet a tatárok elleni harcokban tett szolgálataikért az Ákos nembeli Fülöpnek és Detrének adja. A település eredeti neve "Ohtina", magyar nevét később 1906-ban, egykori birtokosáról Marton Rudolfról kapta. A falu határában egykor aranyat, vasat, ólmot bányásztak. 1427-ben 28 adózó portája volt. 1556-ban a Bebek Ferenc tulajdonában levő települést török támadás érte, melynek következtében kifosztották és feégették, sokakat megöltek illetve fogságba hurcoltak. A Bebekek után több birtokosa volt. A 17. századtól az ipar is fejlődésnek indult. A községben két papírmalom, nagyolvasztó és több vashámor is működött. A kézművesipart főként a cipészek és szűcsök képviselték. Az 1709 – 1710-ben tomboló dögvész 418 áldozatot követelt. 1828-ban 84 házában 739 lakos élt. határában a 19. században rézkohó is üzemelt.

Vályi András szerint "OCHTINA. Tót falu Gömör Várm. földes Urai több Urak, lakosai kevés katolikusok, ’s leg inkább evangelikusok, fekszik Csetnekhez más fél órányira Hradek hegye alatt, meszes lágy meleg vize Dubrava hegyébõl fakad; hasznos papíros malma 1756dikban állíttatott fel; hirtelen halált szenyvedtek lakosai 1658. 1679. 1710dik esztendõben. Földgye sovány, köves, és nagy részént posványos, szántó földgyeit, réttyeit a’ záporok járják, legelõje jó, fája van mind a két féle, itatója alkalmatos, piatzozása egy órányira, vas bányája, és vas verõ mûhelyei jók. "

Fényes Elek szerint "Ochtina, tót falu, Gömör vmegyében, Jolsvához északra 2 órányira, gyümölcsfák közt elrejtve a Hradek alatt: 56 kath., 623 evang. lak. Ev. tornyos anyatemploma igen régi épület. Vannak itt jövedelmes vasbányák; 2 vashámor; papirosmalom. Határa köves, sovány; s e hiányt a lakosok, kik hajdan németek voltak, fuvarozással, kereskedéssel, szénégetéssel pótolják. F. u. gr. Andrásy s többen. Ut. p. Rosnyó."

1910-ben 741, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott.

2001-ben 527 lakosából 470 szlovák, 38 cigány és 10 magyar volt.

Nevezetsségei

• Evangélikus temploma a 13. században eredetileg román stílusban épült, Szent Miklós tiszteletére szentelték. 1342 és 1347 között gótikus stílusban építették át. A 15. század közepén bővítették. Feskói a 14. század 60-as éveiben készültek. Barokk oltára és szószéke a 17. és 18. században készült. Utoljára 1977-ben renoválták.
• A Várhegy északkeleti oldalán 660 m magasan nyílik az 1954-ben felfedezett Martonházi-aragonitbarlang, 1972-óta látogatható. Ez Európa kevés aragonit barlangjának egyike. A barlang mintegy 400 millió éves fillitekbe ágyazott kristályos mészkőlencsében alakult ki mintegy 95–65 millió évvel ezelőtt. A mészkő egy része hidrotermális hatásra átalakult ankerittá és szideritté. A repedések mentén ezek a kőzetek a beszivárgó csapadékvíz hatására elmállottak, így keletkezett az okker. Ez azután később részben kimosódott, a helyén üregek jöttek létre. A barlangban ma is láthatók a fehér és a kékesszürke színű kristályos mészkőben kialakult okkermaradványok. Mégis a leglátványosabb a folyosók és termek mennyezetét meg oldásfülkéit borító, gombafonalakra emlékeztető ágas-bogas vasvirágcsoportok, vese, tű és spirális alakzatok. Ezek a föld alatti zárt térség sajátos hidrokémiai és klimatikus körülményei között jöttek létre.

További információk

• Hivatalos oldal
• Martonháza – Ochtiná (magyarul)
• A martonházai aragonit barlang
• Községinfó
• Martonháza Szlovákia térképén
• Travelatlas.sk (szlovákul)
• Képes ismertető (szlovákul)
• E-obce.sk