Nagyszabos
| Nagyszabos (Slavošovce) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Kassai |
| Járás | Rozsnyói |
| Turisztikai régió | Gömör |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1318 |
| Polgármester | Štefan Bašták |
| Irányítószám | 049 36 |
| Körzethívószám | 058 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1967 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 127 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 416 m |
| Terület | 15,53 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Nagyszabos
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| é. sz. 48° 42′ 40″, k. h. 20° 17′ 00″ | |
| Nagyszabos weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Nagyszabos (szlovákul Slavošovce, 1932 előtt Slabošká Velká) község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában. 2011-ben 1967 lakosából 1441 szlovák, 282 roma, 14 magyar volt.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Rozsnyótól 29 km-re nyugatra a Szlovák-érchegység délkeleti részén fekszik.
Története [szerkesztés]
1318-ban "Szederjes" néven említik először, a Bebekek csetneki uradalmához tartozott. 1346-ban "Slavosfalva", 1367-ben "Slauoshaza", 1378-ban "Zederyes" néven szerepel az írott forrásokban. Lakói szlovákok és ruszinok voltak, akik pásztorkodással, bányászattal, favágással, szénégetéssel foglalkoztak. Már 1396-ban vashámorok működtek a településen. 1427-ben 15 portája volt. 1596-tól 1686-ig török uralom alatt állt. A 17. századtól az Andrássyak birtoka. Lakossága régen vasércbányászatból élt a községben is vashámorok működtek, 1634-ben két vashámor működött itt. 1709-1710-ben 126 lakos esett áldozatul a pestisjárványnak. A 18. század végétől papírmalmok működtek itt, ma itt van Szlovákia egyik legnagyobb, 1817-ben alapított papírgyára. Több céh is működött a településen, így a csizmadiáké, a szabóké és a takácsoké. 1828-ban 102 házában 797 lakos élt.
Vályi András szerint "Kis, és Nagy Szlabos. Slavorum villa, Slabosovcze. Két tót falu Gömör Várm. földes Uraik leginkább Andrási, és más Uraságok is, lakosaik katolikusok, és többen evangelikusok, fekszenek Rochfalva felett, Csetnekhez nem igen meszsze; 1561-ben az Ozmanok’ jármát sínylették, 1765-ben pedig elégett vala; határbéli földgyeik a’ lakosoknak számokhoz képest kevesek; 3 vas hámorjok van, mellyekben a’ férjfiak, az aszszonyok pedig lennel is foglalatoskodnak; fájok nintsen." [2]
Fényes Elek szerint "Nagy-Szlabos, csinos és vagyonos tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vármegyékben, Csetnekhez északra 1 1/2 órányira: 14 kath., 780 evang. lak., kik közt sok mesterember találtatik. Evang. anyaszentegyház. Három vashámor. Határán erdeje nincs, csak bokrosa; rétje szinte kevés; de földje bõven van. A csetneki urad. tartozik. Van itt derék papirgyár, melly jó géppapirost készit. Ut. p. Rosnyó 5 1/4 órányira." [3]
1910-ben 925, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott.
2001-ben 1840 lakosából 1645 szlovák, 147 cigány, 25 magyar volt.
Nevezetsségei [szerkesztés]
- Evangélikus temploma 1395-ben épült gótikus stílusban. A 15. – 16. században megújították. Barokk oltára és berendezése 1775-ben készült. Reneszánsz keresztelő medencéje 1630-ból való.
- Pavol Emanuel Dobsinsky szülőháza.
Híres emberek [szerkesztés]
- Itt született 1828. május 16-án Pavol Emanuel Dobšinský szlovák történész, író, a szlovák népmesék és mondák gyűjtője.
További információk [szerkesztés]
- Hivatalos oldal
- Nagyszabos – Slavošovce /magyar/
- A község a szlovák múzeumok honlapján
- Községinfó
- Nagyszabos Szlovákia térképén
- Tourist-channel.sk
- Az alapiskola honlapja
- A község a Gömör-Kishonti régió honlapján
- Nagyszabos Rozsnyó és környéke honlapján
- E-obce.sk
Források [szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
|
|||||||||||
