Nagyszabos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyszabos (Slavošovce)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Rozsnyói
Turisztikai régió Gömör
Rang község
Első írásos említés 1318
Polgármester Štefan Bašták
Irányítószám 049 36
Körzethívószám 058
Népesség
Teljes népesség 1967 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 127 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 416 m
Terület 15,53 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagyszabos  (Szlovákia)
Nagyszabos
Nagyszabos
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 42′ 40″, k. h. 20° 17′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 42′ 40″, k. h. 20° 17′ 00″
Nagyszabos weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagyszabos (szlovákul: Slavošovce, 1932 előtt Veľká Slaboška) község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában. 2011-ben 1967 lakosából 1441 szlovák, 282 roma, 14 magyar volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rozsnyótól 29 km-re nyugatra a Szlovák-érchegység délkeleti részén fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1318-ban "Szederjes" néven említik először, a Bebekek csetneki uradalmához tartozott. 1346-ban "Slavosfalva", 1367-ben "Slauoshaza", 1378-ban "Zederyes" néven szerepel az írott forrásokban. Lakói szlovákok és ruszinok voltak, akik pásztorkodással, bányászattal, favágással, szénégetéssel foglalkoztak. Már 1396-ban vashámorok működtek a településen. 1427-ben 15 portája volt. 1596-tól 1686-ig török uralom alatt állt. A 17. századtól az Andrássyak birtoka. Lakossága régen vasércbányászatból élt a községben is vashámorok működtek, 1634-ben két vashámor működött itt. 1709-1710-ben 126 lakos esett áldozatul a pestisjárványnak. A 18. század végétől papírmalmok működtek itt, ma itt van Szlovákia egyik legnagyobb, 1817-ben alapított papírgyára. Több céh is működött a településen, így a csizmadiáké, a szabóké és a takácsoké. 1828-ban 102 házában 797 lakos élt.

Vályi András szerint "Kis, és Nagy Szlabos. Slavorum villa, Slabosovcze. Két tót falu Gömör Várm. földes Uraik leginkább Andrási, és más Uraságok is, lakosaik katolikusok, és többen evangelikusok, fekszenek Rochfalva felett, Csetnekhez nem igen meszsze; 1561-ben az Ozmanok’ jármát sínylették, 1765-ben pedig elégett vala; határbéli földgyeik a’ lakosoknak számokhoz képest kevesek; 3 vas hámorjok van, mellyekben a’ férjfiak, az aszszonyok pedig lennel is foglalatoskodnak; fájok nintsen." [2]

Fényes Elek szerint "Nagy-Szlabos, csinos és vagyonos tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vármegyékben, Csetnekhez északra 1 1/2 órányira: 14 kath., 780 evang. lak., kik közt sok mesterember találtatik. Evang. anyaszentegyház. Három vashámor. Határán erdeje nincs, csak bokrosa; rétje szinte kevés; de földje bőven van. A csetneki urad. tartozik. Van itt derék papirgyár, melly jó géppapirost készit. Ut. p. Rosnyó 5 1/4 órányira." [3]

1910-ben 925, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott.

2001-ben 1840 lakosából 1645 szlovák, 147 cigány, 25 magyar volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]